Noha előfordul, hogy elkapja az embert a hév, a tapasztalataim szerint tartós, stabil szeretői viszony akkor tud kialakulni, ha a két fél időt szán az ismerkedésre, vagyis legalább pár hét és 2-3 randi kell az első szex előtt. Minél tapasztalatlanabb, bizonytalanabb valaki, annál kevésbé áll majd ennél hamarabb készen lelkileg arra, hogy ezt a döntő lépést megtegye, és annál valószínűbb, hogy vagy visszariad az utolsó pillanatban, vagy nagyon elbénázza, amitől aztán esetleg teljesen el is megy a kedve az egésztől.
De ha elszántak vagyunk, akkor tényleg érdemes követni a fokozatosság szabályát. Ez persze messze nem garancia semmire: várhatunk több hetet, levelezhetünk rengeteget, civilben is jól érezhetjük magunkat, aztán kiderülhet, hogy az ágyban nem illünk össze. Ilyenkor az vigasztalhat, hogy legalább mindent megtettünk a siker érdekében és tapasztalatokat is gyűjtöttünk. Azért, ha a szexmentes randikon kipróbáljuk, hogyan csókol az illető, illetve hogyan illünk össze csók szempontjából, az elég jó indikátor a szexre vonatkozóan. Nem 100%, mert létezik az is, hogy a csókolózás nem igazán megy, de minden más igen. Viszont, ha jó a csók, akkor minden más is az szokott lenni. (Legalábbis nekem ez a tapasztalatom.)
Általános jelenség egyébként az is, hogy a férfiaknak sokkal sietősebb a szex, mint a nőknek, de ha a nő túl gyorsan igent mond, az annyira nem tetszik nekik. Ez is csak tendencia, nem mondanám természeti törvénynek, de a férfi nagyrészt azt becsüli meg, amire várnia kell, és az akkor is így van, ha szeretői viszonyról van szó. Igen ritka az olyan pasi, aki egy olyan nőt is nagyra értékel, aki könnyűszerrel a karjaiba omlik. Vagyis, ha hosszabb távra tervezünk egy férfival, akkor túl hamar ne adjuk be a derekunk.
Mivel szeretőjelöltként meglehetősen mások a környezeti adottságaink, mint függetlenként, az első szexre valószínűleg nappal kerül majd sor, egy búvóhelyen vagy garniszállóban. Rosszabb esetben egy kocsiban vagy sötét parkban – de az a pasi, aki még egy kéglit sem tud szerezni, az esetek többségében ugyancsak felejtős. Nem mindegy, hogy az első alkalom milyen körülmények között zajlik, mennyi időt szánunk egymásra és a szex után együtt maradunk-e még ejtőzni, beszélgetni, vagy azonnal felkapjuk magunkra a ruhát (már persze, ha egyáltalán levetkőztünk) és ki-ki rohan a dolgára.
Ha két ember sikeres szeretői kapcsolatra vágyik, akkor szánja rá az időt, teremtse meg a megfelelő körülményeket, és abban a pár órában figyeljenek oda egymásra. Lehet, sőt, szinte biztos, hogy elsőre nem megy majd minden flottul, de ha az az érzés marad bennünk, hogy figyelmet, időt szántak ránk és szenvedélyesen közelítettek hozzánk, akkor jó élmény lesz az a szex. Még akkor is, ha esetleg valamilyen okból nincs folytatás. Maga a szeánsz attól még kellemes emlék maradhat.
Ahogy elsietni nem érdemes, úgy túl sokáig húzni sem jó az első alkalom megszervezését. Van egy bizonyos időablak, amin belül érdemes sort keríteni rá, körülbelül a második-harmadik hét és hatodik hét közötti időintervallumban. A túl hosszas várakozás olykor fárasztó és elveszi a kedvet, egyre kevésbé tűnik valóságosnak az esély, hogy még lesz valami az egészből, bár, ha a két fél elég értelmes és intellektuálisan érdekfeszítő levelezést folytat, akkor fenntartható az izzás és nagyszerű kapcsolat is kerekedhet a dologból.
Az első szex nem csak arra mutat rá majd, hogy mennyire illenek össze a reménybéli szeretők az ágyban, hanem arra is, hogy az együtt töltött idő akkor is élvezetes marad-e, ha már abbahagyták a szeretkezést. Ha hirtelen az az érzésünk, hogy csak ki a kégliből, mert semmit nem tudunk kezdeni a mellettünk heverésző emberrel, akkor nem jó helyen járunk. Ha ő érezteti velünk ugyanezt, dettó. Csak azzal lesz esélyünk kellemes és szenvedélyes alternatív kapcsolatra, akitől nehezen válunk el szeretkezés után… Igaz, hogy ebben az esetben lesz sokak szemében veszélyes a szeretőzés: mikor elkezd hiányozni a másik. De szerintem azzal, aki nem hiányzik két randi között, nem érdemes kapcsolatot folytatni.