Kötelező karácsonyi film a 2003-as Igazából szerelem (Love actually), amelyet én is újra megnéztem az idén. Ha jól emlékszem, amikor először láttam, akkor még nem léptem a hűtlenség ösvényére, és elég más érzelmeket keltett bennem, mint most.



1. Karen és Harry

A legnevezetesebb sztori persze Emma Thompson és Alan Rickman kettőse, vagyis Karen és Harry házassági válsága, amely Harry titkárnője miatt jön létre. Bár őszintén szólva ez a házasság már Mia nélkül is eléggé megfeneklett. Noha Karen milliószor tartalmasabb nő, mint a kiscsaj, aki folyamatosan felkínálkozik a főnökének, férfi legyen a talpán, aki egy ilyen kísértésnek ellen tud állni. Noha az is valószínű, hogy Mia nem szerelemből csábítgatja Harryt, és ezt egy ennyi idős pasinak is illene tudnia.

Magából a filmből egyébként nem derül ki, hogy Harry valóban viszonyt kezdett-e a titkárnővel, vagy csak a rohadt drága nyakláncot vette meg neki (és ez éppen jól is van így): Karennek legalább annyira vagy még jobban fáj, hogy nem ő kapta a nyakláncot (amiről tudott, és amelyre számított), mint az, hogy a férje esetleg megcsalta. Mivel a pasi kifejezetten sóhernek számít, és a házasságuk alatt semmi értékeset nem vett neki, nem annyira a szexuális féltékenység dominál ebben az esetben, hanem az az érzés, hogy egy fiatal libát többre értékelt a férj, mint a feleségét, aki amúgy példásan jól kezeli a helyzetet. (És Emma Thomson annyira jó nő, még ha lennének is rajta extra kilók, amik egyébként nincsenek, hogy elég nehéz lenne vele versenyezni. A Miát játszó színésznő elég gyenge, lehet, hogy szándékosan...)

Felejthetetlen a jelenet, amikor Karen kimenekül a karácsonyfa és a családja mellől a hálószobába, hogy leküzdje a könnyeit. És megküzd az érzelmeivel úgy, hogy a gyerekei semmit nem vesznek észre. (Mondjuk a gyerekeket ismerve ez nem akkora kihívás, mert akkor se vesznek észre semmit, ha összeomlasz mellettük). Ugyanez vonatkozik a férjekre, akik szintén teljesen vakok bírnak maradni, ha egy nő nem hisztizik hangosan az arcukba.

Karen azért később, az iskolai ünnepélyen egészen diszkréten elárulja a férjének, hogyan érez, és mitől tart leginkább: attól, hogy Harry beleszeretett a titkárnőjébe - bár a jelek szerint férj és feleség inkább testvérként, mint nőként és férfiként él egymás mellett.

Tanulság? Óvatosan a szeretőnek adott ajándékkal: sose kapjon többet, mint a feleség. És főleg: soha ne tudjon a feleség arról, hogy a szerető mit kapott. Vagyis ne akkor vegyünk ajándékot a szeretőnknek, ha a nejünkkel vásárolunk, és főleg ne kérjünk díszcsomagolást.


2. Jamie és az in flagranti

Jamie (Colin Firth) egy csúfos in flagranti jelenetből tudja meg, hogy a barátnője az öccsével csalja. Noha nem az ágyban kapja rajta őket, hanem a lakásban találja az öccsét, akinek a barátnő kiszól, hogy siessen már, mert mindjárt megérkezik a bátyja... Az egész jelenet mindössze ennyi, nem látjuk a dolog következményeit, valószínű, hogy Jamie elég higgadtan fogadja az egészet, mert utána elég hamar képes beleszeretni valaki másba (a portugál takarítónőjébe).

Tanulság: soha ne odahaza fogadjuk a szeretőnket (ha együtt lakunk a barátunkkal/férjünkkel), mert sose lehet tudni, mikor jut eszébe hamarabb hazajönni. És persze az is alap, hogy ne a testvérével csaljuk meg. És ne is a legjobb barátjával, ha lehet. Az online társkeresés hatalmas előnye, hogy elkerülhetjük az ilyen belterjes hűtlenséget. Igaz, filmekben ez sokkal izgalmasabb, mint egy külsős bevonása.


3. Juliet és Mark - a meg nem valósult hűtlenség

A háromszög a legjobb baráttal itt is adott lenne, ha Mark nem állna ellen maximálisan a Juliet iránti vonzódásának. Juliet (
Keira Knightley) éppen férjhez ment Peterhez, Mark legjobb barátjához, és a fiú úgy titkolja a menyasszony iránti érzéseit, hogy úgy tesz, mintha nem rokonszenvezne vele. Aztán az esküvői videóból kiderül, hogy mi a valóság. Juliet elfogadja a helyzetet és a fiú vallomását, de semmi se történik köztük, igazából még kísértés sincs.

A 2016-os, 17 perces Red Nose Day-ben (amely pár sztorit folytatott az eredeti filmből) Mark megjelenik azzal a nővel, akit Juliette helyett talált magának, de mintha a régi érzelmek is megmaradtak volna... Nem tudjuk, hogy Peter, az ekkor már 13 éve férjként funkcionáló barát mit vett észre Mark rajongásából. Az alapján azonban, hogy tévénézés közben kiszól a többieknek, miszerint Marknak rosszul áll a szakáll, sejthető, hogy alapvetően mindenről tudott, csak nem akarta ezt érzékeltetni se a nejével, se a haverjával.


Tanulság? Túl lehet élni dráma nélkül, ha az ember a legjobb barátja nőjébe szerelmes. De biztos, hogy rohadt nehéz. Mennyivel érdekesebb lett volna a történet, ha a szereplők hisznek a poliamóriában.


Ezeknek a kicsi és hiányos sztoriknak persze az a hátulütőjük, hogy nem mennek mélyebbre. Egyedül az Emma Thompson-féle alakítás érzékeltet valamit igazából a hűtlenség ileltve annak felfedezése érzelmi töltetéből. A színésznő bevallása szerint saját élményből merített ihletet. Érdekes adalék, hogy a rajongók nem nyugodtak addig, amíg ki nem derült, hogy (az alkotók szándékai szerint) Mia és Harry tényleg lefeküdt-e egymással, vagy sem: azt szerették volna, ha nem! De a rendező szerint igen. Pedig éppen az volt az érdekes ebben a sztoriban, hogy ez nem is igazán fontos. Szerintem.