Szerintem itt azért van pár nagyon lényeges pont, amiről sokan megfeledkeznek. Egyrészt nem minden szeretővel olyan élvezetes a szex – ezek a kapcsolatok aztán el is halnak, de mikor elkezdődik egy viszony, akkor egy ideig nem biztos, hogy kiderül, mennyire tudunk összeszokni vagy sem. Másrészt nagyon nem mindegy, hogy valakire hogyan reagálunk erotikusan (illatok, hangok, egyebek) és az illető ízlése mennyire egyezik a miénkkel.
Sok ember köt házasságot olyan partnerrel, aki nem, vagy csak mérsékelten való hozzá szexuálisan, de egy házassághoz annyi minden másnak kell stimmelnie, hogy az adott élethelyzetben úgy tűnhet, nincs jobb opció. (Ne hitegessük magunkat azzal a mesével, hogy manapság és már 40-50 éve mindenki szerelmi házasságot köt, egy frászt.) Mikorra eljutunk oda, hogy szeretőt választunk, már sokkal inkább tisztában vagyunk a saját ízlésünkkel (vagy éppen a külső kapcsolatoknak köszönhetően jövünk vele tisztába), így célzottabban választhatunk. Ha valaki csalódást okoz, azt könnyebben el is hagyhatjuk, hiszen nem köt vele össze ezer más szál, mint egy hagyományos partnerrel. (Ez alól azért a sokéves szeretői viszonyok akkor is kivételek, ha anyagilag nem fonódik össze a partnerek élete.)
A titkos viszony izgalma, maga a tény, hogy tilosban járunk, igazából csak kezdetben dobja fel a dolgokat, és ha a szex valójában, a maga esszenciájában nem jó, akkor ennek a varázsnak nagyon gyorsan vége is szakad. Ráadásul arról, hogy egy viszony nem titkos, hanem felvállalt, a szex biztos nem lesz rosszabb. Persze, vannak nagyon extrém helyzetek, amelyek felcsavarják az izgalmi állapotunkat (például szokatlan technikák, szokatlan helyszínek, a többes szex kóstolgatása, esetleges kipróbálása, maga a tény, hogy a partnerünknek nem mi vagyunk az egyetlen partnere), de van egy alapszint a szex minőségében, ami nem ezektől a körülményektől függ, hanem a két ember kompatibilitásától.
Mivel a szeretői viszonyok nagy része sokkal inkább erotikus alapú, mint a hagyományos párkapcsolatok nagy része, ezért eléggé világos, hogy általában izgalmasabb vagy jobb minőségű a szex is.
Persze, a mindennapok verklije sincs benne, de ha egy kapcsolat sokáig tart, abban is kialakulnak rituálék, van benne monotónia, és messze nem igaz, hogy érzelmileg ne lennénk benne érintettek. Vannak, akik kifejezetten szerelmesek a szeretőjükbe és vannak, akik ennyire azért nem, de attól még mélyen éreznek, és nem attól lesz jobb a szex, hogy nincsenek ilyen kötődéseik, hanem épp ellenkezőleg: attól lesz jobb, ha az intimitás is működik ezekben a kapcsolatokban. (Különben sem értem, miért lenne attól jobb, ha valakivel nem köt össze semmi, de lehet, hogy ennek megértéséhez férfinak kellene lennem.)
Ami még sokat javíthat a szeretői szex élményén, az a tény, hogy egy ilyen kapcsolatban nem lehet lazsálni, nem lehet megelégedni a minimálissal, nem lehet folyton valamire hivatkozni, miért nem működnek a dolgok. Persze ez alól kivételt jelentenek az olyan viszonyok, amelyekben jelen van az anyagi érdek vagy az egyik fél hagyományos kapcsolatra pályázik, ezért hajlandó elviselni azt is, ha nem minden úgy működik, ahogy szeretné. De egy egyenrangú, érdekmentes viszony esetén sokkal nagyobb a motiváció, hogy ha fontos nekünk a kapcsolat, hogy tegyünk is érte. Hogy ne hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. Főleg, ha még érzelmileg is kötődni kezdünk. Akkor bizony oda fogunk figyelni és nem hagyjuk, hogy a kapcsolat elszürküljön.
Nem utolsó szempont amúgy, hogy aki szeretői kapcsolatba kezd, annak legtöbbször az átlagnál nagyobb a libidója, különben nem érné meg neki a sok macera és kockázat… Tehát elviekben igényesebb is – de ez egyáltalán nem igaz mindenkire.
A további faktor, ami sokszor közrejátszik abban, hogy jobb lehet a szex, a nyugodt körülményekkel magyarázható (persze nem minden szeretői párosnak jutnak órák egy csendes motelszobában vagy másutt) és a teljes egymásra fókuszálás, ami egy gyerekekkel is nehezített háztartásban nem adatik meg. Viszont ha abból indulunk ki, hogy egy egyébként nem működő házastársi kapcsolatot ezek az extra órák helyre tudnának rázni… az már nem olyan biztos. Talán még egy bizonyos pontig igen, de a legtöbb házasság eléri azt a fázist, amikor már a különvonulás nem a közös öröm, hanem a közös frusztráció táptalaja lenne.
Végül még egy fontos körülmény: ha nem is az esetek mindegyikében, sokszor beszélhetünk nyíltabban a vágyainkról és a tapasztalatainkról egy külső kapcsolaton belül, mivel már maga a kapcsolat is transzgresszió. Nyilván léteznek olyan szeretők, akik féltékenyek és konzervatívak, de olyanok is, akik nyitottak a különlegesebb hozzáállásra és ez az attitűd sokat javíthat a szexuális élmények minőségén.
Bizonyos párok a szeretői kapcsolatok egy részének tapasztalatait bele tudják építeni az otthoni vagy hagyományos kapcsolatukba, de lehet, hogy ehhez először meg kell tapasztalniuk, milyen az ezeken kívüli élet.