Nagyon közhelyes lenne azt mondani, hogy a pasik jönnek-mennek, a barátnő marad, mert ez így nem igaz. Vannak "örök" barátnők, és vannak átmenetiek, vannak, akiket egy pasi miatt veszítünk el, és vannak olyanok is, akikkel egy pasi miatt ismerkedünk meg. De hogy legjobban a férfiakhoz fűződő viszonyainkat más nőkkel tudjuk megbeszélni, az eléggé általános tapasztalat. (Persze hallottam már olyan nőkről is, akiknek nincsenek szoros barátnői kapcsolataik, vagy egyáltalán semmilyenek, de ők a kisebbséghez tartoznak. És azt is érdekes lenne kideríteni, hogy miért csak férfiakkal barátkoznak.)



Hogyan változik a barátnőink szerepe, mikor a hűtlenség útjára lépünk? Mikor szorosabb velük a kapcsolatunk, és mikor lazul fel, mikor engedünk el egy-egy baráti kapcsolatot egy pasi miatt, és mikor menekülünk újra az azonos nemű kapcsolat biztonságába (már, ha az biztonságot ad)?

Ha a párkapcsolatunk recseg-ropog, és úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk már a férjünkkel/élettársunkkal kommunikálni, sokszor a hasonló helyzetben lévő barátnők jelentik a mentsvárat. Ilyenkor egy harmonikus házasságban élő másik nő igazából nem pálya: olyan barátnőt fogunk keresni, aki küszködik a kapcsolatával, vagy éppenséggel nincs is férfi az életében, legfeljebb átmeneti jelleggel. Úgy érezzük, ő megért minket, és nem azt kapjuk majd tőle, hogy valamit mi csinálunk rosszul, hanem azt, hogy a férfiak a hülyék. Legalábbis azok a férfiak, akikkel kénytelenek vagyunk együtt élni.

A párkapcsolat megromlása nagyon sokszor vezet a barátnői kapcsolat megerősödéséhez, ahogy egy szoros barátnői kapcsolat meggyengülhet, ha belép a képbe egy szerelem: egyrészt, mert nagyon nehéz két mély kapcsolatot fenntartani egyszerre (vagy akár többet, ha még gyerekeink is vannak), másrészt, mert a pasi és a barátnő sokszor komolyan féltékenykednek is egymásra, főleg, ha mindkettő érzelmi kizárólagosságot várna tőlünk.

De mikor egy párkapcsolat épp zátonyra fut, a férfiak különösen dühösek tudnak lenni az összes létező barátnőnkre, mert tudják, hogy nekik elmondunk olyasmiket, amiket nekik sose: nem csak azt, hogy velük miért vagyunk elégedetlenek, boldogtalanok (sokkal részletesebben és plasztikusabban, mint nekik maguknak, mert ők amúgy legtöbbször nem is akarják hallani), hanem azt is, hogy van-e valaki, aki viszont tetszik nekünk, és miért, illetve létezik-e esély rá, hogy abból kialakuljon valami. 

Ilyen fázisban a barátnő sokkal többet tud rólunk, mint bárki más. És ezt a partnerünk is tudja: sokszor cserébe elvárná, hogy ő is tudhasson dolgokat a barátnőről (például, hogy az ő házassága milyen lábakon áll, és neki van-e szeretője), de a legokosabb, ha nem adjuk ki ezeket a bizalmas információkat, ugyanakkor ez csak növelheti a férfi haragját és frusztrációját, mert egyre több dolgot hallgatunk el előle. 

Ha időközben tényleg felbukkannak szeretőjelöltek, akkor azokat is a barátnővel kell megbeszélni, mégpedig olyan részletességgel, amilyenre csak a legnőiesebb férfiak lennének vevők (akik már nem is heterók)... Ha a szeretőkeresés hosszú és bonyolult folyamat, mert tudatosan kutatunk, nem csak úgy az ölünkbe hullik a lehetőség, akkor ez még intenzívebbé teszi a barátnői kapcsolatot. Mindaddig, amíg olyan szeretőnk nem lesz, aki hosszabb távon is beválik. Az első időszakban még sokat beszélünk az új élményekről a barátnőnkkel, de a kapcsolat intenzitása elhozhatja azt a fázist, amikor már a szerető lesz a fő beszélgetőpartner. A barátnő inkább falaz, jó kis alibiket tud biztosítani.

Ha szakításra kerül a sor a szeretővel, akkor újra aktivizáljuk a barátnőt, már persze, ha még megvan, és nem sodródtunk el mellőle teljesen... Ritkán gondolunk arra, hogy a barátnői kapcsolataink mennyire ki vannak szolgáltatva a férfiakhoz fűződő viszonyunknak, a barátság tulajdonképpen akkor virágzik fel, ha a pasikkal nem mennek jól a dolgok, és nagy az igényünk a képlékeny viszonyok kielemzésére. Ha a partnerünkkel, legyen az férj, barát vagy szerető, nagyszerűen megértjük egymást, a barátságaink más nőkkel elhalványulnak. Lehet még ettől élő az a kapcsolat, de nem leszünk együtt sülve-főve, nem lesz szükségünk annyi lelki támaszra...

Vannak aztán kevésbé tipikus helyzetek: mikor egy női barátságot egy férfi megjelenése vagy viselkedése tesz tönkre: nem feltétlen azért, mert ugyanazt a férfit akarják, lehet, hogy a férj  hűtlenségen kapja a feleségét, és elsősorban a barátnő káros befolyását okolja a történtekért, de persze össze lehet veszni a férfiakon, ha ugyanazt a pasit szemeltük ki. Illetve az is megtörténhet, hogy egy közös szerető/partner hoz össze két nőt: és még akkor is barátnők maradnak, amikor a férfi már rég kilépett az életükből. 

De az se kizárt, hogy az egyik barátnő a másiknak passzolja tovább korábbi pasiját, mint jól kipróbált, megbízható embert: a második nő férjhez is megy hozzá, míg az ex megmarad a feleség legjobb barátnőjének.

A bizalmas barátnő még abban is segíthet, hogy egy megcsalt feleség jobban megértse a férje viselkedését, mégpedig a barátnője hűtlenségi tapasztalatai alapján, akit sokkal kevésbé hajlandó elítélni, mint a férfiakat. Ha a barátnő, akivel általában mindenben szolidáris, ugyancsak érintett a témában, akkor egyszerűen kénytelen a férje perspektíváját is tisztábban látni. És van kivel megbeszélnie a kételyeit, amelyeket egy, a témában nem érintett nővel szemben még csak szóba se hozna. 

És, hogy a férfiakat legjobban izgató témát se felejtsem ki, hogy van-e szex a legjobb barátnők között, és ők beszállhatnak-e... Nos, előfordul, még az is, hogy beszállhatnak, de azért a legtöbb barátnői kapcsolatban nem szerepel konkrét szex, még ha van is némi testi vonzalom közöttük. Ahogy sokan megfogalmazzák: a barátnőben az a jó, hogy lehetünk vele gyengédek, simogathatjuk, átölelhetjük, de ennek nem kell, hogy bármi következménye legyen. Ugyanis a nők többsége szereti a szex és teljesítménykényszer nélküli, lazítós testi örömöket, és ilyesmit a férfiak ritkán nyújtanak. 

Akit érdekel a téma, annak ajánlom Verena Kast: A jó barátnő című könyvét: nagyon érdekeseket ír a féltékenységről és a kizárólagosság utáni vágyról is. 

Mindenkinek boldog új évet!

[A posztban szereplő Barátnők című festmény Gustav Klimt műve, 1916-ból: 1945-ben sajnos elégett.]