Eddig egyetlen Black Mirror epizódot sem láttam, de most véletlenül elkeztem nézni az 5. évad első darabját (Striking Vipers), mert az összefoglaló érdekesnek tűnt. Nem sejtettem, hogy megint témába vágó cselekményre bukkanok, de egyáltalán nem mindennapi tálalásban. Volt már szó videojátékokról, másfél éve egy xbox classic élményemet osztottam meg veletek, de ez most teljesen más, főleg, mert sci-fi, hiszen a technika még nem tart ott, hogy a virtuális valóság teljesen életszerűnek hasson, márpedig ennek a filmnek csak akkor van értelme, ha az illúzió még a valóságot meghaladja. (Tartalomleírás következik!)
Adott két, a negyvenhez közelítő afroamerikai pasi. Az egyik (Danny) házas, gyereke van és elég fásultan éli az életét, a másik (Karl) még szingli és húsz éve semmit nem változott a stílusa, legalább is úgy tűnik: bulizik, szeretőket tart és nem veti meg a drogot. Legfőképpen azonban továbbra is imádja az agyatlan videojátékokat.
Danny 38. szülinapját ünneplik, mikor Karl megajándékozza ifjúságuk kedvenc játékának felturbózott VR verziójával, amelyre online tudnak csatlakozni. Az alapjáték rém primitív (már elnézést): két választott avatar egymást gyepüli. (A gyerekeim is játszanak ilyesmit, sose értettem, hogy mi ebben a vicces.) A csavar csak ott van, hogy Karl mindig egy csaj versenyzőt választ avatarnak, Danny meg egy pasit. (Hozzáteszem, az avatarok távolkeleti arcvonásokkal és testfelépítéssel rendelkeznek.)
Mindjárt a születésnapi parti utáni este elkezdenek játszani, mégpedig a kedvenc figuráikkal. Ami Dannyt megdöbbenti, az a játék teljes valósághűsége. Tényleg belebújik avatárja bőrébe és irreálisan magasra tud ugrani, érzi a fájdalmat, ha belerúgnak... Rádaásul a térde egészséges, nem úgy, mint a való életben. Lezavarnak pár menet verekedést, majd egészen más tevékenységbe fordul a testi kontaktus: csókolózni kezdenek.
Ez mindkettejüket sokként éri, ki is menekülnek a játékból. De másnap este megint találkoznak online, meg akarják beszélni, hogy ez miért nem történhet meg többször: persze, ahogy ilyenkor a valóságban is lenni szokott, nem csak csókolóznak, hanem szexelnek is. A kínos csak az, hogy életükben nem szexeltek még ilyen jót. Mindezt úgy, hogy a való életben ugyebár mindketten férfiak, ráadásul eddigi tudásuk szerint heterók. Akkor hogy lehetséges, hogy az egyikük képes teljesen nővé válni a virtuális világban?
Az egész annyira zavarba ejti őket, hogy valódi szexre a saját nőikkel már nem is képesek, ami Dannynek kínos elsősorban, mert ő ugyebár házas, és a felesége (Theo) nem az az aszexuális fajta. Mi több, épp második gyereket terveztek és a nő kifejezetten elvárja, hogy dolgozzanak az ügyön. A férjnek azonban csak nem akar rendes erekciója lenni, ha a valódi, hús-vér partnerével van. Mivel a virtuális kalandja olyan bizarr és érthetetlen, amilyen, még csak beszélni se képes róla. Így egyre jobban eltávolodik a nejétől.
Theo kiborul, meggyanúsítja a férjét azzal, hogy szeretője van, ami tulajdonképpen igaz is, de mégsem... Nem a szó hagyományos értelmében. Így aztán nem érzi úgy, hogy hazudna, mikor tagad, noha igazat sem mond.
A nő (szokás szerint) magában keresi a hibát, biztos az a baj, hogy a teste már nem olyan, mint húsz éves korában (továbbra is teljesen dögös, szóval nyilván nem ez a baj), és kifejti, hogy érti ő, a házasság rengeteg lemondással jár, és ez neki is nagyon nehéz, mert ő is találhatna bőven olyan pasit, aki lefektetné, és kívánná is a dolgot, de nem teszi meg, mert a családja fontosabb neki, mint az élvezetek.
Danny érzi, hogy ha nem változtat, széthullik a házassága, ezért "szakít" Karllal, abbahagyja a virtuális találkálat és visszatér a valódi szexhez. Persze nem szívvel-lélekkel, mert az továbbra sem olyan agyeldobós, mint a videójátékos dolog, de van ereje ellenállni a kísértésnek.
A két férfi nem is tartja a kapcsolatot egészen Danny következő szülinapjáig: ekkorra Theo már sok hónapos terhes, ezért nem is szerveznek bulit, a csaj viszont meghívja az egykori legjobb barátot, Karlt. Danny nagyon megijed, hogy az egész dolog kezdődik elölről. Mikor a felesége kimegy a konyhába, Karl "lerohanja" a haverját. Bevallja, hogy azóta sem volt olyan jó a szex senkivel, mint vele, pedig mindent megpróbált a videojátékon keresztül, kísérletezett másokkal, akik ugyanazt az avatárt használták, mint Danny, volt nőkkel és férfiakkal, rendezett orgiákat, de semmi nem hozta ugyanazt az élményt. Könyörög, hogy legalább néha találkozzanak a játékban. Danny nem akarja. Aztán megegyeznek, hogy kipróbálják, milyen, ha a való életben csókolóznak. Hátha melegek és emiatt vannak egymásra kattanva.
A találkozásukból kiderül, hogy nem melegek és egyáltalán nem vágynak egymás valóságos testére. Össze is verekszenek, és ezek után Danny úgy határoz, hogy nincs más kiút: be kell vallania a nejének, miért viselkedik már egy éve olyan furcsán.
A befejező jelenetből kiderül, hogy a házaspár egyezségre jutott: legalább egy évben egyszer szabadságot adnak egymásnak és önmaguknak arra, hogy kapcsolaton kívül keressék a kielégülést. Danny Karllal a videójátékban, a feleség meg egy bárban felszedett pasival.
Ami megoldásnak ugyan egész tetszetős így első blikkre, de ahogy én ismerem ezeknek a dolgoknak a működését, az évente egyszeri szabadság nem elég semmire. Karl és Danny kettőse érzelmileg is összefonódik, nem csak a dugásról szól az az avatáros kaland. Noha igyekeznek ezen a szinten tartani, azért elhangzik Karl avatárjának szájából, hogy szerelmes. Azt sem tartom valószínűnek, hogy Theo megelégedne évente egyszeri külsős szexszel a bárban megismert pasival. Főleg annak tudatában, hogy a férje legklasszabb szexuális élményei nem hozzá kötődnek.
Ugyanakkor logikátlannak tűnik számomra, hogy egy verekedős videójátékban a fejlesztők olyan valósághű nemi szervekkel lássák el a játékosokat, amilyenekkel szexelni lehet, mégpedig nem akárhogyan, hanem a lehető legélvezetesebb módon. Mert akkor ezt a szoftvert inkább pornójátékokban kellene hasznosítaniuk. Nem tudom, a mi életünkben lesz-e lehetőség rá, hogy ilyesmit kipróbáljunk, de biztos nagyon izgalmas lenne kísérletezni azzal nőként, hogy milyen érzés férfiként szeretkezni, és fordítva. Számotokra ez vonzó gondolat? Vagy inkább taszító?
Egyébként a legjobb jelenet szerintem az, amikor a videójátékon belül a szeretők szex után heverésznek és Danny megkérdi Karltól, milyen érzés nőként szexelni. Mire az: férfiként olyan, mintha gitárszólót játszanál, nőként meg, mint egy szimfónikus zenekar.
Adott két, a negyvenhez közelítő afroamerikai pasi. Az egyik (Danny) házas, gyereke van és elég fásultan éli az életét, a másik (Karl) még szingli és húsz éve semmit nem változott a stílusa, legalább is úgy tűnik: bulizik, szeretőket tart és nem veti meg a drogot. Legfőképpen azonban továbbra is imádja az agyatlan videojátékokat.
Danny 38. szülinapját ünneplik, mikor Karl megajándékozza ifjúságuk kedvenc játékának felturbózott VR verziójával, amelyre online tudnak csatlakozni. Az alapjáték rém primitív (már elnézést): két választott avatar egymást gyepüli. (A gyerekeim is játszanak ilyesmit, sose értettem, hogy mi ebben a vicces.) A csavar csak ott van, hogy Karl mindig egy csaj versenyzőt választ avatarnak, Danny meg egy pasit. (Hozzáteszem, az avatarok távolkeleti arcvonásokkal és testfelépítéssel rendelkeznek.)
Mindjárt a születésnapi parti utáni este elkezdenek játszani, mégpedig a kedvenc figuráikkal. Ami Dannyt megdöbbenti, az a játék teljes valósághűsége. Tényleg belebújik avatárja bőrébe és irreálisan magasra tud ugrani, érzi a fájdalmat, ha belerúgnak... Rádaásul a térde egészséges, nem úgy, mint a való életben. Lezavarnak pár menet verekedést, majd egészen más tevékenységbe fordul a testi kontaktus: csókolózni kezdenek.
Ez mindkettejüket sokként éri, ki is menekülnek a játékból. De másnap este megint találkoznak online, meg akarják beszélni, hogy ez miért nem történhet meg többször: persze, ahogy ilyenkor a valóságban is lenni szokott, nem csak csókolóznak, hanem szexelnek is. A kínos csak az, hogy életükben nem szexeltek még ilyen jót. Mindezt úgy, hogy a való életben ugyebár mindketten férfiak, ráadásul eddigi tudásuk szerint heterók. Akkor hogy lehetséges, hogy az egyikük képes teljesen nővé válni a virtuális világban?
Az egész annyira zavarba ejti őket, hogy valódi szexre a saját nőikkel már nem is képesek, ami Dannynek kínos elsősorban, mert ő ugyebár házas, és a felesége (Theo) nem az az aszexuális fajta. Mi több, épp második gyereket terveztek és a nő kifejezetten elvárja, hogy dolgozzanak az ügyön. A férjnek azonban csak nem akar rendes erekciója lenni, ha a valódi, hús-vér partnerével van. Mivel a virtuális kalandja olyan bizarr és érthetetlen, amilyen, még csak beszélni se képes róla. Így egyre jobban eltávolodik a nejétől.
Theo kiborul, meggyanúsítja a férjét azzal, hogy szeretője van, ami tulajdonképpen igaz is, de mégsem... Nem a szó hagyományos értelmében. Így aztán nem érzi úgy, hogy hazudna, mikor tagad, noha igazat sem mond.
A nő (szokás szerint) magában keresi a hibát, biztos az a baj, hogy a teste már nem olyan, mint húsz éves korában (továbbra is teljesen dögös, szóval nyilván nem ez a baj), és kifejti, hogy érti ő, a házasság rengeteg lemondással jár, és ez neki is nagyon nehéz, mert ő is találhatna bőven olyan pasit, aki lefektetné, és kívánná is a dolgot, de nem teszi meg, mert a családja fontosabb neki, mint az élvezetek.
Danny érzi, hogy ha nem változtat, széthullik a házassága, ezért "szakít" Karllal, abbahagyja a virtuális találkálat és visszatér a valódi szexhez. Persze nem szívvel-lélekkel, mert az továbbra sem olyan agyeldobós, mint a videójátékos dolog, de van ereje ellenállni a kísértésnek.
A két férfi nem is tartja a kapcsolatot egészen Danny következő szülinapjáig: ekkorra Theo már sok hónapos terhes, ezért nem is szerveznek bulit, a csaj viszont meghívja az egykori legjobb barátot, Karlt. Danny nagyon megijed, hogy az egész dolog kezdődik elölről. Mikor a felesége kimegy a konyhába, Karl "lerohanja" a haverját. Bevallja, hogy azóta sem volt olyan jó a szex senkivel, mint vele, pedig mindent megpróbált a videojátékon keresztül, kísérletezett másokkal, akik ugyanazt az avatárt használták, mint Danny, volt nőkkel és férfiakkal, rendezett orgiákat, de semmi nem hozta ugyanazt az élményt. Könyörög, hogy legalább néha találkozzanak a játékban. Danny nem akarja. Aztán megegyeznek, hogy kipróbálják, milyen, ha a való életben csókolóznak. Hátha melegek és emiatt vannak egymásra kattanva.
A találkozásukból kiderül, hogy nem melegek és egyáltalán nem vágynak egymás valóságos testére. Össze is verekszenek, és ezek után Danny úgy határoz, hogy nincs más kiút: be kell vallania a nejének, miért viselkedik már egy éve olyan furcsán.
A befejező jelenetből kiderül, hogy a házaspár egyezségre jutott: legalább egy évben egyszer szabadságot adnak egymásnak és önmaguknak arra, hogy kapcsolaton kívül keressék a kielégülést. Danny Karllal a videójátékban, a feleség meg egy bárban felszedett pasival.
Ami megoldásnak ugyan egész tetszetős így első blikkre, de ahogy én ismerem ezeknek a dolgoknak a működését, az évente egyszeri szabadság nem elég semmire. Karl és Danny kettőse érzelmileg is összefonódik, nem csak a dugásról szól az az avatáros kaland. Noha igyekeznek ezen a szinten tartani, azért elhangzik Karl avatárjának szájából, hogy szerelmes. Azt sem tartom valószínűnek, hogy Theo megelégedne évente egyszeri külsős szexszel a bárban megismert pasival. Főleg annak tudatában, hogy a férje legklasszabb szexuális élményei nem hozzá kötődnek.
Ugyanakkor logikátlannak tűnik számomra, hogy egy verekedős videójátékban a fejlesztők olyan valósághű nemi szervekkel lássák el a játékosokat, amilyenekkel szexelni lehet, mégpedig nem akárhogyan, hanem a lehető legélvezetesebb módon. Mert akkor ezt a szoftvert inkább pornójátékokban kellene hasznosítaniuk. Nem tudom, a mi életünkben lesz-e lehetőség rá, hogy ilyesmit kipróbáljunk, de biztos nagyon izgalmas lenne kísérletezni azzal nőként, hogy milyen érzés férfiként szeretkezni, és fordítva. Számotokra ez vonzó gondolat? Vagy inkább taszító?
Egyébként a legjobb jelenet szerintem az, amikor a videójátékon belül a szeretők szex után heverésznek és Danny megkérdi Karltól, milyen érzés nőként szexelni. Mire az: férfiként olyan, mintha gitárszólót játszanál, nőként meg, mint egy szimfónikus zenekar.