Mikor nyitott kapcsolatokról beszélünk, gyakran hangzik el az a vélemény, hogy persze, az elején biztos izgalmas, de hosszú távon ez úgysem működik, vagy akkor működhet csak, ha a pár tagjai már közömbösek egymás számára, és úgyis mindegy, ki kivel kavar. De gyakori az a meglátás is, hogy sokan csak kényszerből mennek bele az effajta megoldásba, és szenvednek tőle - noha ugyanígy el lehet ezt mondani a monogámiáról is: elég sokan szenvednek tőle.
Nos, az amerikaiak nem elégszenek meg ilyen általánosításokkal, és erről is felmérést végeztek, de nem a szokásos diákokra összpontosítottak, akikről körülbelül mindent tudnunk már, ami tudható. Kutatásuk kifejezetten az idősebb, 55 év feletti generációkra irányult, mert a nyitott kapcsolatok hosszú távú hatásaira voltak kíváncsiak, vagyis azokra az emberekre, akik már jó ideje ezt az életmódot élik, és csak nem akarják beismerni "tévedésüket"...
A jelek szerint nem is nagyon van mit megbánniuk, mert szinte minden tekintetben jobban érzik magukat, mint az átlag.
Nézzük tehát a részleteket:
Az Oklahomai Egyetem antropológusai, James Fleckenstein és Derrell Cox II több mint 4000 olyan amerikai felnőttel készített online interjút, akik vagy kölcsönös megegyezésen alapuló nem monogám kapcsolatban (consensually nonmonogamous relationship), vagy valamiféle egy irányba nyitott kapcsolatban élnek: röviden CNM-ként hivatkoznak rájuk.
Ennyi CNM-ben élő embert azért nem könnyű csak úgy összeszedni, tehát poliamoriát gyakorló közösségek és olyan tanácsadó szervezetek segítségét kérték, amelyek nyitott kapcsolatokkal foglalkoznak. Az antropológusok által feltett kérdések megegyeztek azokkal, amelyeket az USA-ban a General Social Survey, vagyis általános társadalomfelmérés (GSS) keretein belül két évente mindig feltesznek tudományos módszerekkel kiválasztottaknak, akik így országos átlagok szempontjából releváns válaszokat adnak.
Mint ahogy a bevezetésben említettem, ezúttal az idősebb generációról lesz szó, a 4000 CNM-es megkérdezettből tehát kiválogatták az életkorban megfelelőket, és így 502 ember adatait hasonlították össze (ezek háromnegyede férfi volt) a GSS által felmért 723 ember eredményeivel (itt a megkérdezettek kicsit több, mint fele nő volt).
Az antropológusok három kérdésre koncentráltak: a felmérésben részt vevők egészségi állapotára, boldogságérzetére és szexuális elégedettségére.
Ahogy az alábbi grafikon mutatja, a CNM-ben élők elégedettebek, úgy is mondhatjuk, boldogabbak, mint az átlag, és még egészségesebbek is - legalábbis annak érzik magukat.
A táblázatban nem szerepel, de nem meglepő módon a felmérést megelőző 12 hónapban a CNM-eseknek több szexpartnerük volt, mint a GSS résztveveőinek (3,2 v. 0.6), és gyakrabban is szexeltek (átlagban heti egyszer, míg a többiek kétszer egy hónapban - ami szerintem országos átlagnak még nem is rossz). Ugyancsak érdekes, hogy a nyitott kapcsolatosok több mint háromnegyede átesett HIV-teszten, míg az országos átlag esetében ez az arány csak 25% volt.
Az egyetlen dolog, ami viszont nem különbözött, az a két felmérésben résztvevő, házasságban élő párok boldogságérzete: úgy a CNM, minf a GSS esetében egy 1-től 3-ig terjedő skálán a 2,5-ös eredmény jött ki átlagként, vagyis az emberek elég boldognak ítélték a házasságukat. (Nem azért, de ez az 1-3-as skála nekem elég szűknek tűnik.)
Sokan gondolják úgy, hogy a nyitott kapcsolatokat elsősorban férfiak szorgalmazzák, és ők is profitálnak belőlük inkább, de az eredmények nem ezt mutatják: nem volt szignifikáns különbség nők és férfiak között egyik témában sem, sőt, ha valahol különbség volt, akkor inkább a nők jöttek ki jobban a dologból.
Ami a házasokat illeti, sokszor halljuk azt az érvet, hogy a házasság jót tesz az egészségnek, a boldogságnak, na és szexből is több jut az embernek (bár azt nem láttam még, hogy felmérték volna, ez a több szex a házasságon belül, vagy azon kívül adódik), ezt a feltevést a GSS felmérése igazolta is, a CNM-ben élők körében viszont nem jobb a házasoknak, mint a hivatalosan szingliknek.
Az összehasonlítás persze nem tökéletes: a CNM-féle minta nem reprezentatív (nem is lehet az, hiszen képtelenség lenne minden alternatív kapcsolatban élő embert feltérképezni, és megfelelő mintát kiválasztani), az átlagéletkor alacsonyabb volt, mint a GSS esetében (62 vs. 67 év), a CNM-ben magasabb az átlagos iskolázottság, ami például az egészségi állapotot mindenképp befolyásolja, de az általános elégedettséget és a szexualitást is...
Ebbe a felmérésbe elsősorban poliamor kapcsolatban élők kerültek be, és szvingerezők például nem, no meg rengeteg olyan nyitott kapcsolat is létezik, amelynek résztvevői titokban folytatják alternatívnak számító életmódjukat, és nem válnak mozgalmárokká: őket aztán elég nehéz megtalálni.
Egy másik cikkben, amely elsősorban eddig nem publikált, konferenciákon előadott felmérésekre hivatkozik, ugyancsak érdekes eredményeket hoztak nyilvánosságra, csak néhány ezek közül, a fenti képet árnyalandó:
Egy 600 résztvevővel készített felmérés alapján a férfiak 40, a nők 25%-a fogadná el elviekben a nyitott kapcsolati formák valamelyikét. A CNM társadalmi megítélése még mindig nagyon negatív, a legkevésbé elfogadott a szvingerezők életmódja, a poliamoria, amely hosszabb távú kapcsolatokról szól, nagyobb támogatást kap, bár még mindig megbélyegzik, vagy szimplán hülyének nézik azokat, akik ilyesmire vállalkoznak, valahol a kettő között van az alapvetően monogám kapcsolatban élők kölcsönös megegyzésen alapuló alkalmi félrelépésének megítélése. Hogy ez mennyire zavarja az alternatív életmódot folytatókat, arról nem olvastam adatot, de biztos nem boldogok tőle, de aki ennyire bátran szembeszáll a mainstream-mel, az nem nagyon hagyja magát befolyásolni holmi negatív vélemények miatt - legfeljebb nem veri nagydobra, hogyan él.
A védekezésben a CNM-esek tudatosabbak, mint a szimpla hűtlenek, ahogy fentebb láttuk, sokkal többen végeztetnek HIV-tesztet, mint az átlag, és mindenféle óvintézkedéseket is betartanak óvszerhazsnálat, sterilizálás terén, ami - elhiszem - megnyugtató lehet a partnereknek, és hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb stresszel járjon a többpartnerűség. És persze kevesebb fertőzéssel is.
Nem meglepő módon a szvingerezők sokkal izgalmasabbnak tartják szexuális életüket, mint az átlag, amelynek csak 32%-a nagyon boldog, és 46%-a véli izgalmasnak az életét - a szvingerezők ezzel szemben 59%-ban boldogok és 76%-ban érzik izgalmasnak a mindennapjaikat.
Féltékenység szempontjából is sokkal jobb nyitott kapcsolatban élni, persze, aki igazán féltékeny természetű, az eleve bele se megy az ilyen konstellációba, de maga a többpartnerűség, ha konszenzuson alapul, nem teszi féltékenyebbé az embereket. A kapcsolatuk minőségét illetően a CNM-esek és a monogámok nem sokban különböznek, de olykor még jobban is érzik magukat, itt a nem monogámak közóül a poliamoriában élők számolnak be leginkább arról, hogy minőségi a kapcsolat(rendszerü)k, az egyszerű nyitott kapcsolat alacsonyabb mutatókat produkál, a szvingerezők meg a monogámokhoz hasonlóan éreznek. A titkos hűtlenség általában kevésbé jó házastársi kapcsolatokat takar - ami ugyancsak nem mondható meglepőnek.
Mindezek alapján nagyon úgy tűnik: a nyitott kapcsolatok nem tesznek boldogtalanná, esetleg még boldogabb életet is élhetünk általuk, mint a szigorú monogámok vagy akár a titokban hűtlenkedők. Az persze más kérdés, hogy miként jutunk el a CNM világába a saját életünkben és kapcsolataink folyamán, de ezzel korábban 3 vendégposzt is foglalkozott.