Véletlenül botlottam bele a BBC legújabb ötletébe: a Just One Night című valóságshow-ban olyan párok szerepelnek, amelyek valamilyen okból hajlandóak belemenni egy kísérletbe: ugyanazon az estén mindketten randiznak valaki mással. Sajnos nem tudok belenézni, így az sem igazán derült ki számomra, hogy a night itt csak este vagy éjszaka is, illetve, hogy meddig lehet elmenni a másik féllel. De a leírásból kiderül, hogy dönteniük kell a randi után, együtt maradnak-e az addigi párjukkal vagy elbúcsúznak. 



Az egyik páros elmesélése alapján a randik ugyanabban a bárban kezdődnek, tehát mindketten látják az idegent, akivel a partnerük találkozik. Ez persze vegyes érzéseket kelt bennük, főleg, ha nem igazán biztosak a kapcsolatukban: vajon a másik nő/férfi csinosabb, viccesebb, kedvesebb, izgalmasabb? És mennyire fognak hatni egymásra? Ugyanakkor, ha én a partnerem randijára figyelek, akkor hogy fogok társalogni a magam randipartnerével? 

Itt nyilván az van előnyben, aki biztos abban, hogy a kapcsolata elég erős, akkor viszont miért is jelentkezne a programba. Jó, az exhibicionizmus nagy úr, de mégis... Engem mindig meglep, mennyien hajlandóak kitenni magukat egy ilyen élménynek ország-világ előtt... 

Az ötletben van valami perverz, az biztos. Főleg, hogy látják is egymást. Mert ha eltérő helyszíneken zajlana a dolog vagy nem egy időben, akkor sokkal kezelhetőbb lenne. Így viszont keveredik az izgalom, hogy valaki újat ismerhetünk meg, azzal az érzéssel, hogy most kimaradunk valamiből, ami pedig mindennél jobban érdekelne: hogy miről beszél az a másik kettő. Ugyanakkor már eleve bizonytalansággal küzdünk, vajon megváltoztatja-e a randi a kapcsolatunkat... Erre ugyan szerintem igen kicsi az esély, mert nehéz olyan versenyzőt találni, aki nem csak, hogy a partnerünknek tetszik, de akinek a partnerünk is annyira tetszik, hogy el akarja csábítani. 

Noha van némi párhuzam azzal a helyzettel, mikor párcserében veszünk részt, ez alapvetően mégis teljesen más, főleg, ha a párcsere igazából négyes szex, tehát bármikor újra visszakaphatjuk a partnerünket. Akkor nem alakul ki bennünk az az érzés, hogy kizárnak valamiből, vagy mi zárjuk ki a másikat valamiből. Noha sokkal explicitebb, látszólag komolyabb dolgok történnek, mivel mindennek a tanúi, sőt, résztvevői vagyunk, nincs kontrollvesztés. 

Persze sokan követik el azt a hibát, hogy a párcserébe nem úgy mennek bele, ahogy kéne: nincs se erős alapkapcsolatuk, se elég önbizalmuk, se igazi kalandvágy bennük. Esetleg csak az egyik fél akarja az egészet. Olyankor nyilván lehet a kalandnak nagyon negatív kimenetele is. 

Egy nyitott kapcsolatban az is működik, hogy a felek külön randiznak, de itt sem mindegy, hogy az ember mennyit tud a külső félről, hogy valaki régiről vagy vadonatújról van-e szó, hogy látunk-e bármit vagy csak elképzeljük, hogy utána kérünk-e illetve kapunk-e beszámolót vagy sem. 

A BBC-féle valóságshow első párosa úgy érzi, hogy a kapcsolatuk megerősödött attól, hogy ezt a kísérletet meglépték, de többet nem szeretnék kipróbálni. 

Egy biztos: a szigorú monogám rendszerből való, akár még csak ilyen kis kilépés is eléggé fel tudja borítani a kapcsolati dinamikát és az biztos, hogy izgalmat hoz a langyos hétköznapokba. Még akkor is, ha nincs igazi tétje, illetve semmi egyéb nem történik, csak egy kis flört. Lehet, nem árt időnként kilépni a komfortzónánkból...