Még az sem számít tervezett félrelépésnek, ha regisztrálunk a viszonyra vagy bármely más társkeresőre, noha van partnerünk (aki erről nem tud). Sokan regisztrálnak kíváncsiságból, unalomból, és gondolják azt, hogy a konkrét hűtlenségig úgyse fognak eljutni. Most arról nem értekezem hosszasan, hogy ki mit tart hűtlenségnek, én a szexuális tartalmú levelezést még nem, bár attól még eshet akár rosszabbul is a hivatalos partnernek, aki erről tudomást szerez, mint egy konkrét aktus. De maradjunk annál, hogy a hűtlenséghez valódi fizikai kapcsolat is kell.
Ha viszont komolyan gondoljuk, hogy a tettek mezejére lépünk, érdemes eldöntenünk, hogy valójában mit akarunk: egyszeri (néhány alkalmas) félrelépést vagy tartós szeretői kapcsolatot. Nem, mintha attól, hogy akarunk valamit, az feltétlen meg is valósulna, de jó, ha tisztában vagyunk a saját szándékainkkal: sok felesleges kört megspórolhatunk ezzel.
Persze itt bejön az a faktor, ami időtlen idők óta a férfi-nő kapcsolatok egyik alap rákfenéje: a férfiak annak érdekében, hogy bármi is összejöjjön nekik, inkább azt hazudják, hogy tartós kapcsolatot keresnek, noha eszük ágában sincs, mert aki bevallja, hogy valóban mire vágyik, annak aligha osztanak lapot. Ha egy nő mondja, hogy csak alkalmit keres, abban a férfiak többsége nem fog kifogást találni, még ha ő elsősorban a tartósat is preferálná: egy potyaszex ellen kevés pasinak van kifogása.
Értem tehát, hogy miért nem egyenlő feltételekkel indulunk, és miért olyan kockázatos férfiként az igazat mondani, de arra mégse biztatnék senkit, hogy tudatosan becsapja a nőket és úgy tegyen, mintha többet szeretne, mint amennyire valóban vágyik. Azért igenis léteznek kizárólag szex céljából keresgélő nők, ahogy ezt férfi ismerőseim több alkalommal megerősítették.
Miért fontos, hogy tudjuk, mit is akarunk valójában?
Leginkább azért, mert míg az alkalmi félrelépésnek viszonylag kicsi a kockázata és kis energiabefektetést igényel, addig a tartós szeretői kapcsolat egyrészt rizikós, másrészt olyan sok motiváció, szabadidő és legtöbbször pénz is kell hozzá, ami csak kevesek esetében áll rendelkezésre.
A legjobb persze az, ha olyan az alapkapcsolatunk, hogy nem kell titkolóznunk, ha másra is vágyunk, de nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy az ilyen kapcsolat ritka, még akkor is, ha ebben is tapasztalható elmozdulás és egyre több pár egyezik meg abban, hogy kilépnek a monogámiából: természetesen itt aztán főleg el kell döntenünk, hogy csak alkalmi kalandokról lehet szó vagy tartós partnerekről is, és sokan egyeznek ki először a csak szex alapú nyitásban, hogy aztán később rájöjjenek: ez messze nem elég. De most térjünk vissza a klasszikus, titkos vágyakra.
Milyen kockázatokat rejt egy tartósabb szeretői kapcsolat és milyen előfeltételeknek kellene megfelelnünk ahhoz, hogy képesek legyünk ilyen működtetni?
Kockáztatok:
1. Lebukási kockázat: ha rendszeresen csinálunk valamit, sokkal nagyobb az esély rá, hogy kiderüljön a titkunk, már csak azért is, mert az első idők óvatossága hamar lazulni kezd. Az állandó partnerünk is nagyobb eséllyel lesz dühösebb, ha nem alkalmilag léptünk félre.
2. Az érzelmi bevonódás kockázata: ha valakivel rendszeresen találkozunk és szexelünk, esélyes, hogy beleszeretünk vagy ehhez hasonló érzelmeink lesznek.
3. A fő kapcsolatunk zátonyra futásának kockázata: noha van, aki egyetlen félrelépést se hajlandó megbocsátani, azért nagyobb eséllyel lehet fátylat borítani egy pár alkalmas botlásra, mint egy több hónapos vagy éves párhuzamos kapcsolatra.
Előfeltételek:
1. Elegendő függetlenség anyagiak, szabadidő, döntések tekintetében: aki teljes otthoni kontroll alatt áll, az alkalmatlan szeretőnek. Olykor kirúghat a hámból, sikerülhet a mutatvány, hogy fellázad a férje vagy felesége „uralma” ellen, de rendszerességre nem lehet nála számítani. Épp ezért az, aki tartós szeretői kapcsolatra vágyik, nem olyan partnert fog előnyben részesíteni, aki csak nagy nehézségek árán képes elszabadulni, akit úgy rángat a párja, ahogy akar és aki még egy kólát se vehet anélkül, hogy odahaza észre ne vennék.
2. Elegendő motiváció: lelki és szexuális motiváció mindenképpen kell ahhoz, hogy fenntartsunk egy párhuzamos kapcsolatot. Nagyon kell akarnunk, nem csak hébe-hóba. Egy kapcsolathoz kell a rendszeres kommunikáció és a rendszeres találkozás egyaránt: ez pedig egyfajta elköteleződés. A legtöbb ember kezdetben sokkal motiváltabb, aztán alábbhagy a lelkesedése. Átlagon felüli libidó, illetve érzelmi bevonódás a magyarázat arra, ha valaki pár hónapnál tovább is fenntart egy szeretői kapcsolatot. (Sokaknak a fő kapcsolatban keletkezett hiányérzetek adják a motivációt.)
3. Testi-lelki egészség: ha valakinek komoly egészségügyi problémái vannak, azok nagyon bezavarhatnak egy ilyen kapcsolatba. Talán a lelki egészség még fontosabb is, mint a testi, bár, ha az utóbbival komoly problémák adódnak, akkor teljesen bizonytalanná válik, hogy képes lesz-e az illető találkozni, illetve mi lesz a szexszel. Nagyon erős motiváció kell ilyenkor ahhoz, hogy fenntartsunk egy senki által nem támogatott, sőt, kifejezetten tilosnak tekinthető kapcsolatot. Sokkal valószínűbb, hogy egy nyitott házasság mellett sikerül betegen is folytatni a szeretői viszonyt, mert ott a házastárs akár még segíthet is.