Ti mit gondoltok a búcsúszexről? Mi értelme van egy már befejezett kapcsolatot így lezárni, melankolikus, fájdalmas szeretkezéssel? (Vagy lehet, hogy nem is lesz melankolikus?) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én jobb szeretném nem tudni, hogy mikor van az utolsó alkalom.
De nézzük, mi a helyzet, ha ez a búcsúszex egyszersmind félrelépés is. X megnősül/férjhez megy és előtte még megenged magának egy "kisiklást", mint aki egy nagy fogyókúra előtt még jól bepakol a kedvenc csokijából. Y véget akar vetni a szeretői kapcsolatának, hogy rendbe hozza a dolgait a házastársával, de még dolgozik benne a vágy, csak egy utolsó összebújás, a régi szép idők emlékére...
A téma erről a cikkről jutott eszembe, amelyből kiderül, hogy egy amerikai esküvőszervező cég 500 menyasszonyt kérdezett ki arról, vajon elköteleződés előtt lenne-e kedve még egy kis félrelépéshez.
Férfiak esetében nem annyira szokatlan a gondolat, hogy még ki akarják tombolni magukat a barátaikkal (lásd legénybúcsú, amely azonban teljesen személytelen dugásról vagy csak bámészkodásról szól, és őszintén szólva nem vagyok benne biztos, hogy annyira elterjedt, mint azt a filmek sugallják, de erről a valaha legénybúcsúban részt vettek tudnának mesélni), a nőkről azonban az a hamis közvélekedés alakult ki, hogy ha szerelmesek, és egy menyasszony nyilván nagyon szerelmes (biztos ez?), akkor se látnak, se hallanak, és végképp nem lenne ingerenciájuk más pasival. Hát, ábránduljunk ki ebből a tévhitből is: lenne. Legalább is elméletben kétharmadnak.
Jó, a többség abba a kategóriába tartozik, aki csak "ismert emberrel, mondhatnánk celebbel szexelne" (ez szinte nem is számít), sokkal érdekesebbek viszont azok a menyasszonyok (17%), akik az exükkel szeretkeznének még búcsúzóul, mielőtt "végleg" lehúznák a rolót. Ami valahol arra utal, hogy ezek a nők bizony kissé poligám beállítottságúak, és legszívesebben mindkét pasit megtartanák, ha ezt valahogy meg lehetne valósítani.
De visszatérve a kezdő kérdéshez: mit hozhat és mit jelenthet egy hasonló búcsúszex, ha valóban meglépik, és nem marad puszta fantázia? Annak, akit az elköteleződés előestéjén vagy a nagy házastársi kibékülés és újrakezdés alatt éppen megcsalnak , biztos nem lenne fesztivál, már, ha megtudná. Az esküvő előtt a férfiak nagy része valószínűleg még sokkal érzékenyebben is reagálna rá, mint a kapcsolat más fázisaiban, és tenné ezt attól függetlenül, hogy ő maga az adott legénybúcsún, ha rendez ilyet, hogyan viselkedett. Igen erős a kettős mérce ebben az esetben is, noha hagyományosan még mindig a férfi kezdeményezi a házasságot, divat úgy tenni, mintha neki ez baromi nagy áldozat lenne, a nőnek meg leghatalmasabb vágyai beteljesülése. Pedig nem kötelező, hogy így legyen.
Tegyük fel, hogy a dolog nem derül ki, tehát a félrelépő titka marad: mi értelme van egy ilyen csak még egyszer utoljára akciónak? Vajon nem önbecsapás-e azt gondolni, hogy ha csak még egyszer engedünk a kísértésnek, akkor máskor nem fogunk engedni, elég, és mire túljutottunk a hatalmas felbuzduláson és elkezdődnek a problémák, megint lesz búcsúszex - vagy nosztalgiaszex?
Nektek volt-e hasonló tapasztalatotok vagy eljátszottatok-e a gondolattal hasonló helyzetben, illetve mit gondoltok a mesterségesen megszabott határvonalakról, mint például az esküvő? Mást ér a hűtlenség előtte, mint utána?