Mikor először sodródunk bele egy házasságon (vagy elsődleges kapcsolaton) kívüli kalandba, valószínűleg nem látjuk tisztán, hogy mi történik velünk, és azt sem tudjuk, mit akarunk az egésztől... A sodródás lényege éppen abban áll, hogy nem tervezhető. De ha már tudatosan keresünk akár kalandot, akár szeretőt, akár csak levelezőpartnert, minél mélyebbre jutunk vagy minél több emberrel találkozunk, annál világosabbá válik, hogy mire is vágyunk tulajdonképp.
Persze a vágyaink nem feltétlen maradnak mindig egyformák: kezdetben talán csak egyetlen alkalomra vágyunk, aztán arra, hogy az az alkalom megismétlődjék, de lehet, hogy már úgy vágunk bele a keresésbe, hogy minél teljesebb, érzelemmel teli külső kapcsolatot keresünk... Lehet, hogy ha ez nem akar összejönni, átfogalmazzuk a vágyunkat, megfogadhatjuk, hogy az érzelmeket kizárjuk, aztán, mikor mégiscsak utolérnek az érzelmek, rájövünk, hogy éppen ez kellett leginkább, és nem is voltunk tudatában annak, hogy igazából mit szeretnénk.
Esetleg mindvégig sikerül kizárnunk a mélyebb, cimboraságnál komolyabb érzelmeket, és csak a szexre gyúrunk... Vagy szellemi kalandot keresünk, és a testiséget teljesen ki is hagyjuk belőle... Hogy ez nem is viszony akkor? Nos, Douglas LaBier szerint, aki saját tanácsadói praxisa alapján hat fajta házasságon kívüli kapcsolati formát különböztet meg, az is viszony, ha nincs szex... Ezzel persze lehet vitatkozni.
Nézzük, hogyan néz ki a hat viszonytípus:
1. Csak szex, és más semmi
Noha nem hiszek abban, hogy létezik tisztán csak szexuális kapcsolat, de vannak olyan történetek, amelyeket alapvetően két ember erotikus egymásra kattanása határoz meg. Nem kizárt persze, hogy nem csak szexuálisan vonzódnak egymáshoz, főleg nők esetében valószínű, hogy a szexen kívül más is érdekli egy férfiban, ha képes felkelteni a vágyakozását.
Offline ismerkedésnél elég egyértelműek a jelek, ha két ember nagyon vonzódik egymáshoz, noha sokkal nehezebb kipuhatolni, hogy a másik mennyire lenne vevő a titkos kalandozásra, és a szándékok sem olyan könnyen tisztázhatók, mint online esetben. Ha azonban online keresünk szexpartnert, akkor könnyen belegyalogolhatunk olyan történetekbe, amelyekben szöveg szintjén akár nagyon is izgató lehet a levelezőtárs, élőben meg kiábrándító, vagy csak simán nem pont az esetünk...
A csak szexre kihegyezett sztorik általában rövid életűek, szinte alig kezdődtek el, már véget is érnek... De persze egyáltalán nem biztos, hogy a két ember ugyanazt gondolja a viszony jellegéről, és mindketten be is akarják fejezni. Vannak, akik tudatosan törekednek rá, hogy ilyenben legyen részük, mások csak belecsöppennek, pedig mást szerettek volna, vagy mire elkezdődne a kapcsolat stabilizálódása, már pont meg is unták az extra energiabefektetést. Éppen ezért nem ritka, hogy hasonló "viszonyok" keserű szájízt hagynak azokban, akik másra készültek, és akik becsapva érzik magukat.
2. Megmutatom én neked! (Bosszúhűtlenség)
A második típusba LaBier azt a fajta hűtlent sorolja, aki az eredeti kapcsolata miatti frusztráció miatt lép félre, mert már nem tudja másképp kezelni a haragját... Ez azonban szerintem legfeljebb a viszony egyik szereplőjét jellemzi, nem magát a kapcsolatot, amely ennek nyomán létrejön... Kicsit keveredik ebben a csoportosításban a kapcsolat jellege és a benne részt vevők motivációja szerinti különbségtétel.
Ha így nézzük, a hűtlenek igen nagy százaléka érez frusztrációt a házassága/ fő kapcsolata miatt, de, hogy ez a későbbiekben mennyire határozza meg a házasságon kívüli kapcsolatát, az már teljesen egyéni, és persze attól is nagyban függ, hogy a viszony mennyire képes pótolni az eredeti kapcsolatból hiányzó elemeket, esetleg mennyire válik maga is fő problémaforrássá akár azért, mert túl hamar véget ér, akár, mert állandó bizonytalanságot jelent.
3. Csak fejben - avagy a plátói kapcsolat
Nagyon erős érzelmek alakulhatnak ki két ember között akkor is, ha nem fekszenek le egymással - no, de ez alapján már egy mély barátság is viszony... Ha így vesszük, nekem például a házasságom első évétől kezdve voltak viszonyaim, mert előfordult, hogy igencsak összemelegedtem más férfiakkal, csak épp sose értünk egymáshoz, soha nem csókolóztunk, a szexről nem is beszélve.
Persze mindenki azt tart viszonynak, amit akar, de ha a szex nem feltétele a hűtlen kapcsolatnak, akkor gyakorlatilag bármilyen, fő kapcsolaton kívüli barátkozást hűtlenségnek lehet nevezni, és vajon miért tennék különbséget a barátok neme szerint? A legtöbb nőnek van egy-két testi-lelki jó barátnője, akivel több intim titkát megosztja, mint a férjével, főleg, ha a férjeket nem is érdeklik ezek a titkok. Ezek a barátnők akkor viszonyt folytatnak egymással? Ezt ugye furcsán hangzik - hacsak nem lép be a biszexuális vonal... De, mint mondtuk, itt szexmentes kapcsolatról beszélünk.
Vagy a kapcsolat titkos jellege tenné viszonnyá? Mert attól kezdve, hogy titkoljuk, már vétettünk is az elsősleges kapcsolatunk átláthatósága ellen? Esetleg a szexuális vágy megjelenése a mérvadó? Szerintetek?
4. A családban marad...
Már a karácsonyi félrelépéses posztban utaltam erre a műfajra, mikor az emberek családon belül keresnek/találnak maguknak partnert a hűtlenséghez. Hogy ez miért külön műfaj, az megint csak nem világos számomra. Itt nem a motiváció számít, csak a rokonsági fok, meg a helyzet pikáns volta, vérfertőzés jellege (még akkor is, ha nincs vérfertőzés). Miben különbözik a családon belüli félrelépés attól, mikor a házibarát a szerető? Vagy ez szinte ugyanaz a kategória? És hová illesszük a munkahelyi románcokat, amelyek majdhogynem ugyanerre, "az alkalom szüli a tolvajt"-féle szituációra épülnek?
5. Majd elhagyom a feleségem
Ezt a fajta viszonyt mindannyian ismerjük, ha máshonnan nem, filmekből: a rendezők mindig is imádtak ezzel a sztoritípussal példálózni. Általában jól szituált nős férfi és fiatalabb szingli szeretője párharcaként működik az egész. A klasszikus forgatókönyv szerint a férfi egyszer majd elhagyja a nejét, ha megérik rá az idő, a lány meg vár rá, amíg elhiszi, hogy ez valaha bekövetkezik... Olykor egy férfi vár a férjezett szeretőjére, hogy elváljon, de ez sokkal ritkább. Mindenesetre azért előfordul, hogy a válás nem marad puszta ígérgetés, vagy, mert a házas fél lebukik, vagy, mert túlságosan beleszeret a szeretőjébe. Szóval az ígérgetés nem mindig marad ígérgetés.
6. Testestül-lelkestül (szerelem)
LaBier szerint ez a legveszélyesebb fajta viszony, ami csak létezik. Már az eredeti kapcsolatra nézve - ugyanis annyira teljes és annyira kielégíti a szeretők minden igényét, hogy az eredeti kapcsolat halvány és jelentéktelen színben tűnhet fel mellette. Főleg, ha az egyáltalán nem rendelkezett már a kezdetek kezdetén sem azzal a teljességgel, amellyel ez a szerelem.
Vannak épp elegen, akik félnek is tőle, ezért igyekeznek az 1. pontra koncentrálni. De a szerelem úgysem annak adartik meg, aki keresi, ha pedig egyszer már benne vagyunk, túl erős élmény ahhoz, hogy csak úgy lerázzuk magunkról.
LaBier, ahogy a legtöbb szerző azt feltételezi, hogy legtöbb esetben az ilyen jellegű viszony az eredeti kapcsolat szétbomlásához vezet - de, mint már annyiszor említettem, a statisztikák előtt ismeretlenek maradnak az ellenpéldák. Vagyis meg lehet ezt élni úgy is, hogy ne legyen belőle égszakadás és földindulás. De tény, hogy ez a fajta szeretőzés vezethet legkönnyebben újraházasodáshoz, és attól fogva már nem lehet viszonyról beszélni.
Valahogy kimaradt a felsorolásból a Friends with benefits-féle viszony (barátság extrákkal), amely szerintem meglehetősen gyakori: a felek jó barátok, szívesen szeretkeznek, tudnak miről beszélgetni, vannak kéglin kívüli programjaik is, de nem szeretnek egymásba... Vagy csak az egyik szeret a másikba, de tudja kezelni a helyzetet... Igen tartós és kellemes kapcsolati forma lehet, ha mindenki betartja a szabályokat. Érdekes, hogy LaBier nem találkozott egy ilyennel se a praxisában... Mint ahogy a Se veled, se nélküled kapcsolati formával sem, amely arra épül, hogy az egyik fél állandóan szakít, mert lelkifurdalása van, majd megint újra kezdi... És még sorolhatnám.
Megint az a gyanúm, hogy nem túl szerencsés csak a terapeutákhoz forduló emberek példája alapján beszélni a viszonyok természetéről.