A barátok közti lojalitásról vagy annak hiányáról beszéltünk már, de mikor a csábító, a kísértés, az alkalom szülte tolvaj a saját rokonunk, akkor az egészen speciális felállás: és mindenképpen nagyon kényes. Hiszen egy baráttal össze lehet veszni, egy munkahelyről el lehet menni, de az ember a rokonait egész életében magával cipeli, akár akarja, akár nem. Még akkor is, ha örök haragban válnak el egymástól: a rokon az rokon marad, főleg, ha nagyon közeli.
A szűkebb vagy tágabb családon belüli kusza viszonyok ábrázolása nagyszerű téma volt és marad mindig is azok számára, akik drámát, családregényt vagy szappanoperát írnak: a pedofíliától az incesztuson át a nemi erőszakig van minden, amit titkolni lehet, de persze legtöbb esetben nem büntetőjogi kategória, ami történik. Egymás partnerének megkörnyékezése és elcsábítása még a leártatlanabb műfajok közé tartozik, főleg, ha a partner nem tekinthető igazán komolynak. De ki tudja, kinek mi a komoly, miből mi lehetne még, mikor milyen sebeket ejtünk egymáson és azok begyógyulnak-e valaha.
Szinte minden famíliában léteznek furcsa, titkos történetek arról, hogy egy bizonyos családtag tán nem is annak a gyereke, akinek a nevét beírták az anyakönyvbe, hogy az após elkapta a menyét, hogy az anyós megpróbálta elcsábítani a vejét, hogy a testvér halálosan beleszeretett a nővére férjébe, és sok évi hiábavaló próbálkozás után mégis csak teherbe esett, na persze nem a saját partnerétől... Hogy a drámairodalom egyik legismertebb családi drámájára hivatkozzunk, Hamlet dilemmája abból fakad, hogy a nagybácsikája megölte az apját, hogy elvehesse annak feleségét, no meg úgy mellékesen a trónját - ugye... De emlegethetném Oidipuszt is, aki mit sem sejtve megölte az apját és elvette feleségül az anyját, majd gyermekei születtek tőle.
A családi szennyes kiteregetése legtöbbször senkinek nem érdeke, ilyenkor jönnek azok a népi bölcsességek, melyek szerint az ember nem szarik a saját fészkébe, meg úgyis a családban marad... Ki vagyunk szolgáltatva ezeknek a nagyon erős, nagyon meghatározó kötelékeknek, amelyek ugyanakkor gyilkos módon fojtogathatnak is. Nem csak a titkot nehéz elviselni, hanem a generációkon átívelő elhallgatást, a néha kibuggyanó igazságot, amely legtöbbször csak ködös és hihetetlen rémtörténetként marad fenn. Tönkretéve ezzel esetleg a következő generáció önbizalmát, és szexhez való viszonyulását is. A legtöbb erőszak, zaklatás és a legtöbb pedofil eset is családon belül történik - de ennek a posztnak most nem ez a témája. Maradjunk a nem erőszakos eseteknél.
Gyakori az egynemű testvérek versengése, főleg, ha korban is közel állnak egymáshoz: fiúk is, lányok is lehetnek hajlamosak arra, hogy elszeressék, elcsábítsák a testvérük partnerét. Ha több azonos nemű testvér is van, egészen összekuszálódhatnak a kapcsolatok: általában van egy ügyeletes domináns fivér vagy nővér, egy sikeresebb, az ellenkező nemnél kedveltebb, aki árnyékot vet a többiekre. Hiába tűnnek önmagukban a többiek is teljesen rendben lévőnek és hiába vonzzák magukhoz a lehetséges pasikat vagy lányokat, amint bemutatják otthon, szinte biztosan számíthatnak valamilyen akcióra egy vagy esetleg több testvérük részéről is. Lányok levetkőznek a húguk fiúja előtt, fiúk meghívják motorozni a kis sógornőt... Olykor elég, ha csak elbizonytalanítják a kevésbé sikeres testvért.
Lehet persze, hogy a két testvérrel való kavarás véletlenszerűen alakul ki egy-egy esetben, de lehet az is, hogy valaki épp ezt élvezi, a minidrámákat, amelyek a machinációinak köszönhetően létrejönnek. Könnyű egy szebb vagy szexisebb testvérnek lecsapnia a többi kezéről bárkit, és csinálhatja ezt sportból is, csak, hogy fitogtassa az erejét. Mivel az "áldozat" nagyon sebezhető korban kénytelen együtt élni ezekkel az élményekkel, a hátrányba jutó testvérekben erős kisebbségi érzés alakulhat ki. (És ezeket az akciókat ugyancsak mérgező üzenetek szokták kísérni, nem csoda, ha az, akin átlépnek, előbb-utóbb jó messze menekül a családjától, ha nem tesz valami sokkal drasztikusabbat.)
Érdekes kérdés persze a testvérek partnercseréje: egy nyitott kapcsolatban vajon elviselhető-e, ha az ember a testvére férjével kavar, vagy ez már kvázi incesztus? Ha már nyitott kapcsolat, mennyire érdemes odafigyelni a távolságra: hogy egyéb viszonyulások ne terheljék túl a különben is bonyolult kapcsolati hálót? Nem ugyanolyan TUDNI, hogy van másik, mint LÁTNI is, és messze nem ugyanolyan legapróbb részletekig ISMERNI is az illetőt.
De nem csak testvérek, unokatestvérek esetében problémás a partner elcsábítása vagy az egyszerű egymásutániság: még nehezebb a helyzet, ha ugyanaz a férfi anyával és lányával is kavar, vagy ugyanaz a nő apával és fiával - filmekben ez persze véletlenül alakul így, de a valóságban ritkák az effajta véletlenek.
Mindenképp különös és kínos érzés lehet egy lány számára, ha a férje korábban az anyjával (és a nővérével) is járt - márpedig ez sem teleregényben fordul csak elő, emlékszem egy konkrét esetre ismeretségi körből, amely akkoriban eléggé elgondolkodtatott. Nem mindegy, a korábbi kapcsolatok hogyan és miért értek véget, mikor kezdődött a rokon iránti szexuális érdeklődés, vajon tényleg a legfiatalabb lány kellett a férfinak, vagy csak nem kaphatta meg az anyát hosszabb távra, és így fanyalodott a lányára: Vagy épp fordítva: megunta az anyát és fiatalabb változatával vigasztalódott? Esetleg a lány akarta megmutatni az anyjának, hogy képes elcsábítani annak korábbi szerelmét? Vajon nem marad-e ott mindig a kísértés, ha az ex közvetlen közelünkben él? És mit kezdenek vele a családtagok?
Ha már klasszikusokat emlegetek: Almodóvar Tűsarok című filmjében az elhanyagolt lány úgy próbálja felhívni magára az anyja figyelmét, hogy férjhez megy annak volt pasijához - és mikor az anya újra felbukkan az életükben, a férj elcsábítja az anyósát. A lány beteges önbizalomhiánya éppenséggel az anyja díva-mivoltából fakad, és amíg nagyon drasztikus lépésre nem szánja el magát, képtelen is ezen túllépni. A drasztikus lépés itt a gyilkosság, amelynek terhét az anya engesztelésképpen végül magára vállalja.
És azzal mit lehet kezdeni, ha valaki beleszeret egy családtagjába, akivel rengeteget kénytelen találkozni, aki gyengéd és megértő vele, és akit mindenféle magyarázat nélkül nem kerülhet el, pedig minél nagyobb a közelség, annál nehezebb ellenállni a kísértésnek? Emlékszem egy olvasói levélre valamelyik női lapból, amely hasonló problémáról számolt be, szexológus tanácsát kérve, a "szakember" pedig olyan kincstári válaszokat adott, amelyek másra nem voltak jól, mint hogy még mélyebbre taszítsák az egyébként is kétségbeesett nőt.
Jó tanácsot adni ilyen helyzetben szinte lehetetlen: az ilyen érzelem felvállalása nagyon romboló lehet, eltagadása viszont belülről falja fel az embert. A legtöbb családban erről beszélni tilos, vagyis nem lehet megvallani senkinek, ugyanakkor a feszültséget épp a titok léte növeli folyamatosan: ilyenkor szokott előkerülni az alkohol vagy valamilyen betegség. Legfeljebb az adott családtól távol lehet megoldást találni a problémára, de mikor kisgyerekek sorsáról is szó van, ez borzasztóan nehézzé válik.
Minél szűkebb a környezet, minél kisebb közösségben élünk, minél inkább össze vagyunk zárva és minél kevesebb a mozgásterünk, a külső elfoglaltságunk, annál könnyebben eshetünk hasonló csapdába. Így aztán nem csoda, ha éppen a kisgyerekes nőkkel történik meg könnyen, hogy olyanba szeretnek bele, akibe semmiképp nem kellene. Mikor leginkább azt várják tőlük, hogy szentek és jámborak legyenek... Óvatosan a rokoni hűtlenséggel, nagyon veszélyes műfaj.
Nektek volt részetek valaha olyan történetben, amely rokonokat érintett, akár ti magatok voltak a családtagok, akár más családba léptetek be ezáltal? Dráma lett belőle, vagy tragikomédia, vagy egyszerűen csak bohózat? Esetleg olyan családi sztoriról tudtok-e, ahol a rokonok közti partnerváltások nem szültek rossz vért?