Nagy port kavart fel a Szolgálólány meséje című sorozat, amely Margaret Atwood regényéből készült adaptáció: bevallom, a regényt nem olvastam, ezért kifejezetten a sorozat (első évadjának) cselekménye alapján írok, mert nagyon érdekes szituációkban kerül elő ebben a műben a szexuális és érzelmi hűtlenség, illetve a szex és a gyerekcsinálás témája.



Azoknak, akik nem ismerik a sztorit, röviden összefoglalom a lényegét: a világ lakosságának nagy része a környezetszennyezés miatt meddővé vált. Az USA-ban egy szélsőséges vallási mozgalom veszi át a hatalmat, megalapítják Gileádot és totalitárius államot hoznak létre, amelyben a nőknek kb összesen hat szerep juthat.

1. A termékenyeket tenyészkancákként a vezetők rendelkezésére bocsájtják: ők a szolgálólányok.
2. Sok nő házimunkát végez (őket mártáknak hívják).
3. A vezetők feleségei és családtagjai tulajdonképpen csak várnak arra, hogy a szolgálólányok gyereket szüljenek nekik, és közben őrzik a házi tűzhelyet és terrorizálják a szolgáikat.
4. Akadnak prostituáltak, akik az elit férfiaknak ezen puritán rendszerbe nem illő igényeit elégítik ki (jezabelek).
5. A "nénik" a termékeny nők kápói: ők képzik ki őket és ők tartják rettegésben mindegyiküket, ők szervezik a szüléseket és a nyilvános kivégzéseket.
6. A többiek mérgező környezetben dolgoznak, és gyakorlatilag halálra vannak ítélve.

Gileádban a termékenység mindennél nagyobb érték (de a férfiakét nem vizsgálhatják, csak a nőkét), ezért a gyerekszülésre alkalmas asszonyokat begyűjtik, megtörik, megtanítják arra, hogyan kell viselkedni, majd kiosztják elit családokhoz, amelyekben havi egyszer el kell szenvedniük egy elég perverz szertartást: a ház asszonyának ölében fekve hagyják magukat megerőszakolni, mindenféle nagy imádkozás közepette, és a cselédség jelenlétében.

A monogám házastársi hűség tehát a férfiak részéről fel van függesztve, mi több, kötelességük egy kihelyezett nőt megdugni, hogy teherbe ejtsék, de ahogy ez sejthető, a teljesen steril, vallási mázzal leöntött hangulat, a feleség szenvedő arca és a nemkívánatos tanúk nem tesznek éppen jót a libidónak, vagyis a férfiak nem igazán tudnak teljesíteni. (A vicc az, hogy ezt az egész sületlenséget ők maguk találták ki.)

Kézenfekvő tehát, hogy igyekeznek valamiféle emberi, baráti vagy romantikus kapcsolatba kerülni a kiutalt szolgálólánnyal - a feleségük háta mögött. Mivel ebben a társadalomban az asszonynak kuss a neve, ezt többé-kevésbé sikeresen megtehetik, bár ha nyilvánosságra kerül a bűnük (hogy nem csak a havi egyszeri szertartáson dugták meg a szolgálólányt, orális szexet is kértek tőle, sőt, esetleg még azt ígérték neki, hogy majd elszöknek vele), akkor a feleség elég szörnyű bosszút állhat.

(Napirenden vannak a kivégzések és a csonkítások, és senki sincs biztonságban.)

Míg a hatalmat birtokló férfiak kavarnak a szolgálólányokkal és a jezabelekkel, a feleségek persze teljes tilalom alatt állnak, de a gyerekáldás iránti vágyuk őket is trükközésre készteti: mivel a parancsnokok nagy része is steril, számukra is fontos, hogy alternatívát keressenek a férjük helyett a náluk állomásozó szolgálólány mellé: megteszi esetleg a sofőr, a kertész vagy a nőgyógyász, vagyis egy olyan férfi, akit diszkréten rá lehet venni a csalásra.

Ha egyszer azonban elkezdődik egy szexuális kapcsolat, főleg egy olyan világban, mint ez, ahol a sofőröknek például nincs nő "kiutalva", a megtermékenyítési szertartások hamarosan titkos és veszélyes viszonyba torkollhatnak.

A létrejött mintázat már teljesen zavaros: a szolgálólány túlélésre játszik, emiatt alakít ki személyes kapcsolatot a parancsnokával, de kell neki egy igazibb partner is (aki esetleg megvédi, ha a parancsnok lebukik), ezért és az élvezet kedvéért kavar a sofőrrel, a sofőr viszi el őket a tiltott zónába, ahol a jezabelek tanyáznak és ahol a parancsnok kurvának öltöztetheti az otthon és mindenütt máshol apácaruhában közlekedő, alázatra kényszerített ágyasát, a feleségnek közös titka van a sofőrrel és a szolgálólánnyal, a férjnek ugyanígy kettejükkel, és arról ne is beszéljünk, hogy a a szolgálólánynak valahol még lehet egy férje is, akiről nem tud semmit. 

Bármennyire is eltúlzottnak tűnik ez a disztópia, valójában számos olyan eleme van, ami már valahol és valamikor megvalósult a történelemben. A nők bezárása, a művelődés megtiltása (Gileádban csonkítás vár arra a nőre, akit olvasáson kapnak), a kikényszerített szaporodás egyáltalán nem ismeretlen még a mai világban sem. Mint ahogy az sem, hogy rezsim határozza meg, kivel lehet dugni és kivel halálos bűn, miközben a rendszerbe bele van kódolva, hogy a szabályokat mindenki megszegi, mert betarthatatlanok és kontraproduktívak.

Hogy egy ilyen abszurd társadalomban mi számít hűségnek, és mi nem, sokkal nehezebben meghatározható, mint a mi világunkban, és nagyon jól rávilágít arra, hogy az öröknek hitt erkölcsi szabályok mennyire képlékenyek és gyengék, ha rendkívüliek a körülmények. És azon is elgondolkozhatunk, hogy a fajfenntartás igénye mennyire extrém gondolkodáshoz vezethet adott esetben. Per pillanat az emberiséget épp a túlnépesedés veszélyeztetni inkább, de attól még a kérdés semmivel nem kevésbé érdekes. Gondoljunk például az itthon olykor megjelenő és iszonyú nagy publicitást kapó, gyerekcsinálást erőltető propagandistákra. Nekik vajon mennyire tetszene Gileád?