Ezért üdítő azt olvasni, hogy valaki nyíltan felvállalja: a nem etikus hűtlenség is teljesen rendben van, ha az ember eleve úgy áll a kapcsolatokhoz, hogy azok nem alapértelmezetten tökéletesek és monogámok.
Dan Savage 30 éve ír emberi kapcsolatokról és szexről, és ezalatt bőven volt alkalma megtapasztalni, milyen sokfélék az emberek, az igényeik és a hiedelmeik. Mint ismert gay személyiség arról is nyíltan beszél, mi mindent tanulhatnak a heterók a melegektől. Érdekes szempont a részéről például, hogy a melegek kénytelenek megbeszélni a partnerrel, mi fér bele az adott szexuális kalandba vagy akár kapcsolatba és mi nem, míg nagyon sok heteró pár abból indul ki, hogy ezekről a dolgokról nem is kell beszélni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy működik… (Illetve csak azt hisszük, hogy tudjuk.)
A meleg férfiak nem kerülhetik el, hogy megbeszéljék a részleteket: lehet-e szó anális szexről és ha igen, akkor ki lesz a passzív és ki az aktív, milyen gyakran alkalmazzák ezt a módszert, mennyire oké, ha valaki teljesen elutasítja a passzív szerepet, mi jöhet még szóba ezen kívül.
Azt azért nehéz elképzelni, hogy egy heteró pár esetében soha ne legyen vaginális közösülés, pedig ilyen is létezik, csak nagyon ritka, és el tudom képzelni, milyen kínos lehet úgy ismerkedni, hogy bocsi, de ez nálam kizárt (egészségügyi okokból például).
Ahogy a melegeknél, a poliknál is egyértelműen muszáj kommunikálni a részletekről, amit a heteró párok előszeretettel úsznak meg. De a hűtlen kalandok is sokkal inkább tele vannak kommunikációval a tapasztalataim szerint, hiszen egészen más módon ismerkedünk valakivel, akivel csak korlátozottan lehetünk együtt… És csak bizonyos időközönként, esetleg titokban. Ki kell tudnunk használni az időt és főleg online ismerkedésnél fontos, hogy szexuális ízlésünket is előre tisztázzuk… Még így is rengetegszer értjük egymást félre.
Dan Savage szerint egyébként a melegeknek annyiban is könnyebb például a félrelépés elfogadása, hogy ők eleve nem is törekedhetnek úgynevezett normalitásra. Már azzal, hogy nem heterók, elfogadják, hogy nem lesz hagyományos kapcsolatuk, míg a heterók sokkal inkább hajlamosak elvárni önmaguktól és a partnerüktől, hogy „tökéletesen” működjenek. És előszeretettel bábozzák el, mennyire boldogok és mennyire rendben vannak még akkor is, ha ez hatalmas hazugság.
Egyébként ez utóbbit azért a polik vagy azok tekintetében is tapasztalhatjuk, akik a kapcsolati nyitás mellett döntenek: legalább annyi dicsekvő, nálunk minden csodálatos és mennyire imádjuk egymást szöveggel találkozom a poli oldalakon, mint az átlag mono házaspároknál. Persze bemutatkozásként miért is írnánk negatívumokat… De olykor már émelyítő ezeket olvasni, főleg, ha közben kifejtik, hogy keresnek egy harmadik felet és mennyire átbeszélték, hogy miként is működhetne ez a dolog. Máris azt érzem, hogy az egész mégiscsak az ő kapcsolatukról és annak kiteljesedéséről, nem pedig a harmadik félről fog szólni. És különben is, nyitni csak az nyithat, akinek semmi gondja nincs a saját kapcsolatában…
Dan Savage ennél sokkal földhözragadtabbnak és szimpatikusabbnak tűnik. Nem hisz a tökéletes kapcsolatokban és elismeri, hogy rengeteg olyan élethelyzet van, amelyben a hűtlenség megoldás, mert így megmenthetünk egy olyan kapcsolatot, amely bizonyos aspektusaiban ugyan nem működik, de attól még nem érett meg az eldobásra.
Szerinte nincs tökéletes partner, így aztán nem is remélhetjük, hogy valaha megtaláljuk azt, aki mindent meg tud nekünk adni, de mi magunk se leszünk képesek mindent megadni annak, akivel együtt vagyunk. Az összes kapcsolatban vannak dolgok, amelyekről kénytelenek vagyunk lemondani, a kérdés csak az, hogy tudjuk-e, miről mondunk le és mi az, amit nem érdemes feláldozni.
Azt is szívesen elismeri, hogy harminc év alatt sokat változott: azelőtt viccelődött a férfiak biszexualitásán, nem hitte el, hogy léteznek aszexuális emberek, ma már egészen másképp gondolkodik ezekről a kérdésekről. Azt hiszem, a hűtlenségről nem nagyon változott a véleménye.