Angolszászék nagyon szeretnek címkéket ragasztani mindenre: így van ez a férfi barátságokkal is, amelyeket bromance-nak szokás nevezni: ez nem más, mint két hetero férfi közötti nagyon mély kapcsolat, amelyben ugyan nincs romance (romantika), de érzelmileg olyan intenzív, hogy a férfiak nőkkel folytatott kapcsolatai elhalványulnak mellette.

A tíz évvel ezelőtt készült Dilemma c. film is ilyen bromance-ot állít a középpontba, nem pedig a hűtlenséget, amely az egész tragikomédiát működésbe hozza. Nem az a lényeg, hogy Nick (Kevin James) felesége, Geneva (Wynona Ryder) miért lépett félre, hanem az, hogy Nick legjobb barátja és üzlettársa, Ronny (Vince Vaughn) mit csináljon, mikor erről véletlenül tudomást szerez.

Mivel amerikai filmről van szó, nyilvánvaló mindenki számára, hogy nem opció a „semmit sem teszünk, hanem befogjuk a szánkat” szcenárió. Ronny úgy érzi, neki tennie kell valamit, sőt, konkrétan el kell mondania imádott barátjának, hogy mi folyik a háta mögött. De mivel épp egy létfontosságú üzleti vállalkozás sikere múlik azon, hogy Nick milyen lelkiállapotban van, inkább meggondolja magát és kivár.

A nem-cselekvésre viszont mégsem képes: ha a havernak nem is szól, a nejét kérdőre vonja hűtlensége miatt, és azzal fenyegeti meg, hogy ha ő maga nem mondja el a férjének, mi az ábra, akkor Nick majd tőle, a legjobb baráttól fogja megtudni. De addig is, Geneva ígérje meg, hogy véget vet az afférnak. Mit csinál egy sarokba szorított ember? Persze megígéri, azt is, hogy szakít, meg azt is, hogy színt vall, de nem most, majd később, ha már az üzleti ügyek nyugvópontra kerültek.

Aztán kiderül, hogy Geneva nem szakított a szeretőjével, de erre megvan a maga nagyon is jó oka: ugyanis miközben a férje már hónapok óta nem fekszik le vele egyáltalán, esténként thai lányoknál lazít egy masszázsszalonban. Ronny ennek ráadásul utána is jár, mert elsőre nem akarja elhinni. De aztán úgy tesz, mintha semmi jelentősége nem lenne a barátja részleges félrelépéseinek, csak a feleség üzelmei számítanának. Arra nem kapunk magyarázatot, hogy miért is gondolja így, de nem nehéz kitalálni...

Mindenesetre újabb fenyegetésekre ragadtatja magát barátja feleségével szemben. Közben kiderül, hogy neki is van takargatnivalója, hiszen mielőtt Nick és Geneva megismerkedtek, ők egyszer lefeküdtek egymással, és erről egyikük se beszélt soha Nicknek. (Miért is kellett volna vajon?) Most Geneva kezd el fenyegetőzni: ha Ronny beárulja, ő ezt is el fogja mondani a férjének, sőt, majd megvádolja a pasit azzal, hogy azóta is zaklatja, ezzel tönkretéve Ronny igen jól alakuló párkapcsolatát.

Elég rossz spirálba kerülnek, de Ronny nem az a fajta, aki ezen a ponton feladná és visszavonulót fújna. Most már csak azért is kicsinálja Genevát, gondolja ő: megpróbál fényképes bizonyítékokat szerezni a hűtlenségről, de csak azt éri el, hogy a szerető betörőnek és kukkolónak nézi és megtámadja, amiből kerekedik egy totálisan értelmetlen verekedés. A toxic masculinity gyönyörű példája, főleg, hogy ezt a verekedést olyan hosszan és részletesen taglalja a film. (Én ilyenkor szoktam elaludni.)

Mint minden ilyen filmbe, ide is kell egy nagyjelenet, amikor minden disznóság kiderül és félreértés tisztázódik. Persze, újabb ökölcsapások kíséretében, de ezek legalább a férfiak között csattannak. A jelenetből többek között az is kiderül, hogy a feleség többször próbált beszélni a férjével, oldják meg a problémáikat, de az soha nem akart semmiféle kommunikációt, és tovább járt a masszázsszalonba megkönnyebbülni. Ezen túl Geneváról nem is tudunk már semmit, a film úgy fejeződik be, hogy Nick még párszor behúz Ronnynak, aztán szent a béke.

Tehát nincs házastársi kibékülés, terápia, problémamegoldás, de mivel kell egy monogám mennybemenetel, Ronny végre megkéri a barátnője kezét, és az igent is mond neki. A hűtlen feleség egyszerűen eltűnik a filmből, Nick pedig egy jégkorongpályán ünnepel az utolsó jelenetben, mert betalált a lyukba. (Kicsit se jelképes.)