Számtalanszor olvashattuk az utóbbi időben, hogy a nők termékeny időszakukban (és, ha nem szednek fogamzásgátlót) jobban vonzódnak a domináns, független, nem apának való (?) férfiakhoz, míg egyéb alkalmakkor, úgy is mondhatnánk, ha kevésbé vannak oda a szexért, a domesztikáltabb, férjnek való egyedeket preferálják. Még azzal is megvádolnak bennünket, hogy inkább a szeretőnktől esünk teherbe, és aztán felneveltetjük a balek férjjel - noha az az állítólagos 10% kakukkfióka (amire egyébként nincs bizonyíték), nem valami sok. (Már, ha ez a szeretőtől való teherbe esési tendencia igaz volna.)

szemelyisegek2

Valami mindig zavart ebben az egészben, például az, hogy mi alapján apa- és férjanyag valaki, és mi alapján szeretőanyag? A tesztoszteronszintre meg az alfahímségre szokás hivatkozni, hogy az apaság, konkrétabban a gyerekkel való intenzív foglalkozás például erősen csökkenti a tesztoszteronszintet... (Legalábbis a kezdeti időszakban.) Így hát a szabadon kószáló, gyerekmentes hímek ezen elmélet szerint alkalmasabbak a szeretői szerepre.

De ez szerintem egyáltalán nem igaz. Jó szerető is csak abból lesz, aki jó férj, és jó apa (vagy az lenne). Nem a felelősséget vállalni nem tudó, önző, csak az élvezeteinek élő, a legyet is röptében típusú pasi után ácsingóznak a nők - szerintem. De ez magánvélemény, úgyhogy tessék nyugodtan ellentmondani.

A tapasztalataimból leszűrt elméletem szerint ugyanaz a férfi, aki otthon úgymond "papucs", sőt, olykor meglepő módon az, amikor szeretői szerepbe kerül, kifejezetten domináns, és szexuálisan aktív tud lenni. Ráadásul, mivel alapvetően megbízható, szeretni képes, gyengéd, és tapasztalt, a legjobb szeretőanyag, amit csak el lehet képzelni.

A dolog ugyanis általában nem úgy néz ki, hogy a harmincas, negyvenes, ötvenes asszonyok huszonéves motoros srácokra vágynak, akik majd jól elviszik őket egy körre, és a mezőn  egymásnak esnek, majd sose látják őket többet. Tegyétek a kezeteket a szívetekre, lányok, ilyesmire vágytok? Vagy inkább egy olyan férfira, aki már jópár dolgot letett az asztalra, képes kifejezni az érzelmeit, gondoskodó, felelősségteljes, és tudja értékelni bennetek azt a nőt, akik vagytok? Nem az anyukát, nem a MILF-et látja, hanem a nőt, akit szeretni lehet...

Lehet, hogy bosszankodtok rajta, milyen papucs otthon, mennyi mindent megenged a feleségének, aki nincs is tudatában annak, hogy ő mekkora spíler. (Jobb esetben tudatában van, és nem cseszegeti halálra.) Még az is lehet, hogy nektek van otthon egy ilyen, számotokra papucs kategóriás férjetek, akiről el se tudjátok képzelni, hogy isteni szerető (lehetne) úgy egyébként...

Hogy a domináns szerető otthon miért kell, hogy papucs legyen? Azt hiszem, ez a domesztikáció ára. Na jó, azért nem kell teljesen papucsnak lenni, de néminemű háziasításon azért egy házasságban, főleg, ha gyerekek is vannak, átesnek a férfiak. Vagy nem maradnak meg a házasságban. De ez már egy másik téma.