Anyósokról sok jót nem szokás mesélni, de ez is csak olyan igazságtalanság, mint bármely más előítélet: biztos, hogy rengeteg kedves, szerethető anyós van. Az enyém (ex minőségben) nem ilyen, viszont van egy hatalmas előnye, ugyanis soha nem szólt bele az életembe. Persze ha nem lett volna földrajzilag olyan messze, lehet, megteszi, de messze volt, és ezzel megkímélt attól, hogy konfliktusaim legyenek vele. Nyilván attól is, hogy bármilyen segítséget kapjak tőle, de valamit valamiért. 



Az anyósok azonban sok esetben avatkoznak bele a fiaik/lányaik életébe. Ha majd mi is anyósok/apósok leszünk, biztos másképp látjuk majd ezt a kérdést, mint amikor még csak meny/vő szerepben találkozunk a jelenséggel. Például a következő helyzettel:

Egy hetvenes, jó karban lévő, agilis asszony idősek otthonában él, a fia gyakran látogatja. Mivel egyedül nevelte fel  a gyerekét (a férje lelépett), különleges kapocs van közte és egyetlen fia közt. A fia roppant hálás és imádja az anyját, de gyakori látogatásainak mégsem ő az egyetlen oka. Hanem egy fiatal nővérke, akibe belehabarodott. Mondanom sem kell, a pasinak van felesége és két kiskorú gyereket is nevel, esze ágában sincs válni, szóval a családot elvileg nem veszélyeztetni a szerető. 

Az anyja azonban, mikor észreveszi, hogy nem csak múló szeszélyről van szó (a férfi nem az a hűséges típus, de korábban alkalmi kalandokra specializálódott), némi tépelődés után úgy dönt, hogy szól a menyének. Az ápolónőnek is elmondja, hogy a fia nős, de az annyira szerelmes, hogy nem törődik vele. Így az anya (anyós) végül arra az elhatározásra jut, hogy a menyét is beavatja. 

Vajon jót tesz ezzel? A meny persze már eddig is sejtette, hogy mi a helyzet, illetve tisztában volt a férje természetével. Nem újdonság számára, hogy vannak kalandjai, az viszont eddig nem volt ismert előtte, hogy ezúttal komolyabb a helyzet. Kellett neki ez a felismerés? Kellett, hogy konkrétan tudja, kiről van szó, és hogy az anyósa is tisztában van az egésszel? 

Évekkel korábban úgy döntött, hogy otthon marad a gyerekekkel, nincs önálló jövedelme, nincs lehetősége "fellázadni", gyakorlatilag csapdahelyzetben van, de egyébként is igen alacsony az önbecsülése, és az, hogy az anyósa most felvilágosította, ezen semmit nem változtat. Valójában az anyós persze azt szeretné, ha a menye a sarkára állna, mert azt gondolja, hogy ő pontosan ezt tenné - de annak idején nem volt alkalma megtenni, hiszen elhagyták. 

Tágabb kontextusban: van-e értelme figyelmeztetnünk a menyünket/vejünket, ha tudjuk, hogy a fiunk/lányunk félrejár? Valószínűleg nem értesülünk róla, hiszen miért is avatna be, de ha véletlenül mégis megtudjuk, mit kezdjünk ezzel az információval? Lojálisak maradjunk-e a saját gyerekünkhöz, vagy egyszerűen csak hagyjuk, hogy ők maguk oldják meg a problémáikat? Nem kétséges, hogy én az utóbbira szavazok, és nem nagyon tudom elképzelni azt a helyzetet, amikor úgy érezném: be kell avatkoznom. (De fogalmam sincs most még, milyen leszek anyósnak.)

Alapjában véve, gondolom, mindenki arról álmodik, hogy a gyerekei majd jobban választanak párt és boldogabb házasságban vagy kapcsolatban élnek, mint amilyen neki magának jutott, az már más kérdés, hogy erre mennyi esély van. És biztos, hogy nagyon nehéz elengedni a gyerekeink kezét, ha már felnőttek, mert úgy érezzük, tanulhatnának a rossz tapasztalatainkból. De az is valószínű, hogy kénytelenek a saját kárukból tanulni... Vagy a saját alternatív kapcsolati formájukat kialakítani. 

Ha pedig mi magunk is érintettek vagyunk vagy voltunk valaha hűtlenségi történetben, akkor másképp fogunk hozzáállni, mint ha ebből teljesen kimaradtunk. Például adott esetben nőként valószínűleg jobban megérteném a hűtlen menyemet, mint valaki, aki soha nem csalta meg a férjét... Ugyanakkor megjelenhet bennem "a gyerekem a legfontosabb és ne bántsa senki" attitűd is. Ennek ellenére nem hiszem, hogy beavatkoznék. Már csak azért sem tenném, mert megoldani semmit nem tudnék, ártani pedig nem akarnék. 

Ti hogy gondolkodtok erről? Most kifejezetten mint leendó anyósok és apósok... (Bár sokkal kisebb esélyt látok arra, hogy egy após akarjon beavatkozni, de adott esetben, ha a kislányát "bántják", még ezt sem tartom kizártnak.)