Akár van állandó partnerünk, akár nincs, akár monogámok vagyunk, akár nem, általában véve vágyunk a szexre. Vagy legalábbis vágytunk valamikor, ha nem tartozunk a becslések szerinti 1%-ba, akiket ez hidegen hagy. Tegyük fel, hogy vágyunk rá, de olyan partnerünk nincs, akit igazán kívánnánk: vagy, mert a partner nem elérhető, vagy, mert ugyan elérhető, de nem igazán kívánjuk, vagy, mert egyáltalán nincs is állandó társunk, szeretőnk, talán per pillanat nem is akarunk ilyet (nincs rá időnk, nincs hozzá kedvünk, nem marad meg mellettünk senki, satöbbi). Esetleg van elérhető partnerünk, de épp belekerülünk egy olyan szituációba, amit nem akarunk kihagyni.
Ilyenkor merül fel az ún. egészségügyi szex mint kategória. Csak, hogy kielégítsük állatias vagy emberi vágyainkat... Vajon melyiken van a hangsúly? Ki mit vár egy ilyen egészségügyi szextől? (Vár valamit egyáltalán?) Vajon csak a nemi szervek izgatását, vagy egy másik ember közelségét, összebújást, ölelést, beszélgetést is jelent ez? Elég, ha orálisan kielégítenek, az se számít, ha fizetek érte, az se számít, ha más helyzetben szóba se állnék az illetővel? Mi az egészségügyi szex? Maszturbálás egy másik ember testének segítségével? Ki-ki magányos akciója a megkönnyebbülés reményében? Vagy arra a pár percre valóban jóleső, szenvedélyes interakció?
Hogy a férfiaknak alapvetően bejön ez a műfaj, az nem hiszem, hogy vita tárgya lenne (amennyiben mégis, majd megmondjátok), de mit szólnak hozzá a nők? A New York Times cikke szerint a huszonéves egyetemista lányok egy része teljesen jól elvan ezzel az intézménnyel: a komoly kapcsolat időigényes és macerás, hát megoldják laza, alkalmi, vagy visszatérő partnerekkel. Nem hiszem, hogy a még kevésbé konzervatív Közép-Európában ez alapvetően másképp lenne. Ha fiatalon működik a dolog, később miért is ne? Akár monogám párkapcsolaton belül, igazi kívánás nélküli kötelességszexként (ami az egyiknek egészségügyi igény, lehet a másiknak kellemetlen kötelesség), akár a kapcsolat farvizén alkalmi partnerekkel, érzelmi bonyolódás nélkül. Ha minden ilyen egyszerű, mi a fenének kellene érzelmekkel hadakoznunk?