Sokan gondolják, ha szexmentes vagy szexhiányos kapcsolatban élnek, hogy számukra az jelentené a megoldást, ha olyan partnerekkel létesítenének viszonyt, akikkel csak alkalmilag vagy ritkán találkoznak, éppenséggel egy fizetős profi is tökéletesen megfelel, csak egy másik emberi test közelségére van szükségük. A valóság azonban az, hogy nem vagyunk robotok és a konkrét szex az egész „csomagnak” csak egy része és még csak nem is biztos, hogy a legfontosabb összetevője.


Az egész „csomagban” benne van a fantáziálás, a felkészülés izgalma, a találkozás kiszámíthatatlanságai, a félelem, hogy valami közbejön (egy szexhiányos ember esetében, aki rengeteg energiát feccölt abba, hogy végre legyen egy élménye, a váratlan akadályozó események nagyon frusztrálóak), az öröm, hogy mégis sikerült megszervezni, a szexhez vezető bénázások, zavart pillanatok, és az azt követő események: van-e összebújás, érezzük-e, hogy fontosak vagyunk a másiknak, vagy éppenséggel minél hamarabb távozunk, milyen a randi utáni kommunikáció, van-e egyáltalán, vagy süket csönd következik, milyenek a kilátásaink a következő találkozásra, vagy csak reménykedünk, de hiába, esetleg mi magunk nem akarunk többet találkozni…

Az egész folyamat hetekig is eltarthat, ehhez képest a konkrét szex olykor csak pár perc, szerencsésebb esetben fél-egy óra. Hogy is gondolhatja bárki, hogy a lényeg ez a kis rövid idő, mikor az agyunkat ennél sokkal több minden foglalkoztatja?

Az amerikai angolban most afterglow-nak nevezik azt a szerintük ca. 48 órás időszakot, ami egy szexuális aktust követően még kihat a lelkünkre. Vagyis átlagban két napig vagyunk a legutóbbi szex hatásainak kitéve, addig még tartanak a pozitív érzések, már, ha ilyeneket hagyott bennünk az élmény. Hiszen hagyhatott negatív érzéseket is, és akkor glow-ról, ragyogásról szó sincs. Kifejezetten a kellemes szex után érzékelhető az ilyesmi, amikor kisimulnak az idegeink, sokkal jobban érezzük magunkat, látszik rajtunk, hogy elégedettek vagyunk az életünkkel. Sokan ezt az orgazmus hatásának tudják be, de nem az. Egyrészt lehetünk boldogok egy szeretkezés után akkor is, ha nem élveztünk el, másrészt lehetünk boldogtalanok is azzal együtt, hogy elélveztünk.

De önmagában nem a szex megtörténtének ténye tesz boldoggá, hanem a hozzá kapcsolódó egyéb dolgok: a laza beszélgetés, amit utána folytatunk, és a találkozást követő folyamatos kommunikáció, ami egy együtt élős vagy szerelmi alapú kapcsolatban magától értetődő, illetve a következő együttlét tervezése. A kizárólag szexről szóló viszonyban viszont mindez nincs jelen. Magunkra maradunk az élménnyel, akármilyen volt is. Lehetett az a világ legkielégítőbb testi tapasztalása, ha a lélek hiányzik belőle, akkor nem leszünk tőle boldogok. És azt sem tudhatjuk soha, hogy lesz-e következő alkalom, mivel a puszta szexkapcsolatban nincs elköteleződés, nem fogalmazhatunk meg elvárásokat.

Mikor valaki a saját bázisparterével nem akar már szexelni, akkor tehát nem csupán magától az aktustól fosztja meg, hanem minden egyébtől is, ami az aktust körülveszi. A várakozástól, a fantáziától (maximum frusztráltan fantáziálhat a mellette fekvő emberről), a szexet közvetlenül megelőző incselkedéstől, rávezető hangulattól, és az utána olyan jóleső ejtőzéstől, meg attól, hogy érezze ezt az afterglow-nak nevezett kellemes izzást. Valójában az intimitás nagy része megy a kukába ilyenkor, amit nem lehet egy kizárólag szex alapú külső kapcsolattal pótolni, hiszen ennél sokkal többre vágyunk. És nem csak a nők vágynak ennél többre: nem csoda, hogy annyi házas pasi akar a prostituáltakkal beszélgetni is, nem csak „reszelni”.

Ezért annyira más az a szerető, akinek egyébként van kielégítő szexuális élete a bázispartnerével és az, akinek van bázispartnere, de a szex vagy ritka, vagy nemlétező, vagy nincs is bázispartnere. A két utóbbi közelebb áll egymáshoz igények tekintetében, mint a két első, hiába van mindkettőnek hivatalos párja. Ha az a pár nem nyújt valódi intimitást, akkor ezt az intimitást az illető a külső kapcsolatában fogja keresni. Ilyen esetben sokkal nagyobb az esély arra, hogy egy nem független ember szerelmes lesz, mint akkor, ha az alapkapcsolat működik és az illető elsősorban kalandvágyból, a változatosság iránti igényből folytat külső kapcsolatot. Persze léteznek poliamorok, akik két vagy három embert is tudnak egyszerre szerelemmel szeretni, de biztos, hogy a többség nem ilyen.

Amikor tehát arról akarjuk meggyőzni magunkat, hogy nekünk csak extra szex kell, akkor érdemes átgondolnunk, hogy ez mennyire igaz az esetünkben. És miért ne csodálkozzunk, ha egy külső partnernek érzelmi igényei is támadnak, noha előre megbeszéltük, hogy a kapcsolatunk pusztán a szexről szól.