Sokan érzik a hagyományos kapcsolatokat túlságosan korlátozónak, és menekülnek emiatt olyan alternatívákba, mint a nem felvállalt, nem a nyilvánosság előtt zajló viszony. Még csak nem is kell ehhez olyan nyomós ok, mint hogy azonos munkahelyen dolgoznak és alá-fölé rendeltségi helyzetben vannak, vagy az egyik tanár, a másik diák, esetleg a szexuális orientációjukat szeretnék titkolni. Bőven elég hozzá az is, hogy vagy nem érzik magukat alkalmasnak egy mindent átfogó párkapcsolatra, vagy átmenetileg nem vágynak ilyesmire.
Számos esetben tűnik logikusnak ez a választás, hiszen attól, hogy valakivel erotikusan, intellektuálisan, sőt akár érzelmileg is kapcsolódunk, nem biztos, hogy minden családtagunknak is be akarjuk mutatni, vagy egy társaságba szeretnénk vele járni. Van, hogy a lazább kapcsolat felel meg leginkább nekünk, mert túl sokszor csalódtunk a komolyabbakban vagy úgy érezzük, hogy nekünk heti vagy havi pár alkalom bővel elég, nem vágyunk ennél mélyebb integrációra.
Ha két egyedülálló ember kapcsolódik így, és kiegyenlítettek az igényeik, akkor remekül működhet a dolog. Persze mindannyian tudjuk, hogy előbb-utóbb az egyikük valószínűleg többre vágyik majd, mert elmúlik a titkolózás kezdeti izgalma, az adrenalinlöket, hogy lebuknak-e vagy sem, komolyabb kötődés esetén meg kezd kényelmetlenné válni, hogy nem vállalhatjuk fel a viszonyunkat.
De ha szinglik vagyunk, bármikor újratárgyalhatjuk a kapcsolatot, dönthetünk úgy, hogy mégsem titkolózunk annyira, vagy magától is elmúlthat a titkolózás eredeti indoka (munkahelyet váltunk, elhagyjuk az iskolát, ahol a tanárral összejöttünk, az előbújás mellett döntünk, ráébredünk, hogy mégis készen állunk egy komoly kapcsolatra).
Ha viszont olyasvalakivel kezdünk szingliként titkos viszonyba, aki nem szingli, vagyis akinél a diszkréció elsődleges és akinek esze ágában sincs felvállalni minket, akkor sokkal nehezebb helyzetbe kerülünk. A tipikus egyensúly nélküli kapcsolat: a házas/ együttélős félnek van hivatalos kapcsolata, felépített élete, a szinglinek meg csak a szerető, akiről alig valakinek beszélhet és aki az élete legfontosabb pillanataiból is kimarad.
Ilyenkor szinte borítékolható a szenvedés, amennyiben komoly érzelmekről van szó, mert ha az érzelmek nem komolyak, akkor ezt a felemás helyzetet vizonylag könnyű megszüntetni. De ha valaki szerelmes a házas szeretőjébe, és megreked a titkos kapcsolat világában, akkor nagyon nehéz ebből kimásznia.
Ilyenkor választhatja persze azt az utat is, hogy keres magának egy nyilvánosan felvállalható kapcsolatot a titkos mellé, csakhogy egy új hivatalos partner elől bujkálni sokkal nehezebb, mint egy már bejáratott kapcsolatban, ha pedig eleve úgy indítunk egy ilyen keresést, hogy egyébként van már szeretőm, akit nem akarok feladni, akkor nem sok sikerre számíthatunk. Leginkább egy újabb titkos kapcsolatra lehet esélyünk, és akkor már lesz kettő titkos, de az ünnepek közös megülése, a fontos eseményeken való részvétel, az az érzés, hogy mindig számíthatok a másikra, nem lesz meg továbbra sem.
Azt tudjuk, hogy a házasok csak igen kis százaléka hajlandó feladni a kapcsolatát egy szeretőért és még akkor se biztos, hogy az elhagyás tartós lesz, túl nehéz otthagyni egy felépített életet, gyerekeket, 10-20 év múltat és mindent elölről kezdeni.
Vagyis szingliként igenis meggondolandó, hogy belemegyünk-e olyan titkos kapcsolatba, ami évekre meghatározhatja az életünket. Ha csak rövid távon gondolkodunk vagy nem könnyen szeretünk bele senkibe, átmeneti megoldást keresünk, akkor működhet, főleg talán a férfiakat zavarja kevésbé, ha a háttérben maradhatnak.