A tünetek egyik része a titkolózásról szól, a másik arról, hogy mennyire akarunk tetszeni valaki másnak, a harmadik pedig, hogy mennyire tartjuk a távolságot a fix partnertől. Ez utóbbi persze nem minden félrelépőnél érzékelhető. Ennek két oka is lehet. Az egyik, hogy a félrelépőt érzelmileg nem érinti a külső kalandozás, vagy annyira nem monogám, hogy képes fenntartani több, mély érzelmi kapcsolatot is, a másik, hogy az alapkapcsolatában már annyira nincs intimitás, hogy a változás nem érzékelhető.
Minden házasság különböző és még a saját történetén belül is vannak teljesen eltérő szakaszok. Illetve léteznek olyan emberek, akik világ életükben távolságot tartottak érzelmileg, és őket ez nem is zavarja, meg olyanok, akiknek nagyok az érzelmi igényeik, ezért rettentően megszenvedik, ha az alapkapcsolatukból hiányzik az intimitás, vagy az évek során elveszett.
Ez a távolságtartás lehet a hűtlenség oka és lehet a következménye is. Vagy előbb az oka, aztán a következménye: indulhat a dolog abból, hogy a férjünk/ feleségünk helyett valaki mással kezdjük el megbeszélni a problémáinkat, majd ez a más lassan teljesen átveszi ezt a szerepet, már meg se próbáljuk otthon megbeszélni, mert erre elég egy ember, meg a legfőbb nehézségeink pont azzal vannak, akivel eddig se lehetett beszélni, majd mivel még az addigi szintnél is kevesebbet kommunikálunk, az érzelmi távolság szakadékká válik és már annak is feltűnik, aki amúgy kisebb igényekkel lép fel ebben a tekintetben… De mire feltűnik, addigra már késő, teljesen elveszett a közelség.
Ha azt érzékeljük, hogy a kapcsolatunkból elveszőben van az intimitás, akkor lehet, hogy mi nem tettünk eleget a közelség megőrzéséért, de az is lehet, hogy bekövetkezett egy kiábrándulás, és a partner másvalakihez fordult – nem feltétlen abból a célból, hogy fizikai kapcsolatot létesítsen, lehet, hogy csak a lelki kapcsolódás a fontos. De ebből előbb-utóbb lehet fizikai is, főleg, ha az illető megfelelő korú, nemű és nyitott a kötelék kialakítására.
Sokszor hallom, hogy évtizedes házasságokban férfiak nem veszik észre, hogy az érzelmi közelség elveszett, aztán amikor a feleségük bejelenti, hogy el akar válni, akkor összeomlik a világuk. Nem értenek semmit, mert már annyira régen nincs intimitás, hogy nekik fel se tűnik… Rengeteg házasság alakul egyfajta túszhelyzetté, ahol már csak az anyagiak és a tehetetlenségi nyomaték tartja össze a dolgokat. Persze, közös gyerekek, egykori közös célok, amelyeket mire elérnek, már örülni se tudnak…
Egyesek e kiüresedést külső kapcsolattal pótolják, mások meg inkább véget vetnek az eredetinek, hogy új elsődleges kapcsolattal próbálkozzanak.
Igazából nem a hűtlenség ellen kellene felvértezniük magukat a pároknak, hanem az érzelmi eltávolodás ellen, ehhez viszont tudatosnak kell maradniuk: lehet, hogy kezdetben magától is megy a közelség, mert még annyi felfedeznivaló van egymásban és még úgy érezzük, kockázatos nem odafigyelni a másikra. De később annyi minden mással foglalkozunk, hogy könnyen megfeledkezünk erről, vagy halasztgatjuk, aztán már erőltetettnek tűnik az egész.
Akár van külső kapcsolat az eltávolodás mögött, akár nincs, az biztos, hogy érzelmi hidegségben élni nem érdemes. És ha etikusan van külső kapcsolatunk, akkor lehetünk szoros érzelmi közelségben két emberrel is.