Két sorozat ürügyén már foglalkoztam az unikornis jelenséggel (You, Me, Her és Trigonometria), és a hármas szexről is ejtettem már szót többször, de kifejezetten az unikornisvadászat műfaját még nem tárgyaltuk. Szigorúan véve ez nem hűtlenségi téma, de valahol mégis… Ha egy pár megpróbál etikus non-monogámiát megvalósítani, akkor az egyik leggyakoribb ötlet az, hogy keresnek harmadiknak egy nőt…


Elsőre jó ötletnek tűnik, és biztosan izgalmas is… De nagyon nem mindegy, hogy pontosan mire is keresik azt a nőt és miket várnak el tőle, illetve mennyire etikus, ha ők előre megbeszélik, hogy miként is nézzen ki a harmadik fél bevonása, de a harmadik fél már kész helyzettel találkozik.

A teljesen kezdő párok, bármennyire is azt hiszik, hogy átbeszélték a dolgot, tulajdonképpen valószínűleg egyáltalán nem tudják, mibe is vágják a fejszéjüket. És hogy miért is annyira nehéz ügy ez az unikornisos dolog. Hiszen, ha a pár női tagja nyitott más nőkre, akkor csak jó lesz minden résztvevőnek, hát nem?

Az első gond az, hogy szinte lehetetlen két emberhez egyszerre azonos módon vonzódni. Mondjuk ki: nem csak szinte, hanem lehetetlen. A pár viszont általában ezt várja el a harmadik féltől, hiszen ki szeretné átélni, hogy őt kevésbé akarják, mint engem? (Van olyan férfi, aki azzal is megelégszik, ha csak nézi a nőket, de ez már nem unikornis-kapcsolat.) Általában addig el sem jutnak a gondolkodásban, hogy mi történik, ha a nő, akit nagy nehezen megtaláltak, egyszer csak úgy dönt, hogy az egyikükkel szívesen szexel, sőt, még érzelmi kapcsolatba is kezd, a másikból meg köszöni szépen, nem kér. Lehet ez a feleség vagy a férj is…

Mikor leveleztem párokkal, akik harmadik felet kerestek, mindig megkérdeztem, hogy lehet-e velük külön-külön kommunikálni. Ha nem lehetett, akkor ott nincs szó valódi egyenrangúságról. Párral ugyan lehet ismerkedni, de az tele van buktatókkal, hiszen valaki helyett mindig vagy gyakran a másik ír, és így az üzenet torzul.

Ha bárki le van tiltva a külön kapcsolódásról, akkor szó sincs szabadságról, döntési helyzetről: ott a kontroll igénye kap főszerepet. Jellemzően ilyenkor a nők szoktak levelezni, például arra hivatkozva, hogy a pasi nem az a levelezős típus, meg nincs ideje, blabla. Ha a férfi levelez, akkor meg simán előfordulhat, hogy nemet mondasz a párra, erre megkérdezi, hogy kettesben azért ismerkednél-e tovább. Illetve párként párral ismerkedve is találkoztam olyannal, hogy megkérdezték: lehetne-e, hogy a kedvesemet kihagyjuk a buliból. Ez annyira sértő volt, hogy ott véget vetettem az egész történetnek.

Sok pár azzal kapcsolatban sem egyértelmű, hogy pontosan milyen jellegű viszonyulásról is legyen szó? Alkalmi hármasozásra vágynak, állandó közös szeretőre (de főleg a szex miatt) vagy olyasvalakire, aki mindkettejükhöz érzelmileg is kapcsolódik, magyarul szerelmet akarnak, amely minden irányban működik? A szerelem még két ember között is nagyon nehezen jön létre, hát még három között… Ha kifejezetten ez a célunk, akkor valószínűleg örökké várhatunk. (Vannak, akik évtizedek óta keresik a nekik való unikornist és valahogy képtelenek megtalálni.)

Ha a harmadikként belépő nőtől még azt is elvárják, hogy költözzön össze velük, ne legyenek más kapcsolatai, előfordulhat, hogy kifejezetten kihasználják. Eleve olyat keresni harmadiknak, aki szingli, és elvárni, hogy beérje a párral folytatott kapcsolattal, már elég necces, hiszen a pár szinte biztos érvényesíteni fogja előjogait. Ők alkotják a szabályokat, a legkisebb probléma esetén összefognak a harmadik fél ellen, legtöbbször elvárják tőle, hogy tartsa a hármas kapcsolatot titokban, titkolják őt mások előtt, vagy ha mutatkoznak vele, akkor valami kamu szerepet aggatnak rá. (Pl. háztartási alkalmazott, dada, titkárnő.)

De ha nem is jut el eddig az egész, vajon mi a helyzet azzal, hogy az unikornis csak akkor szexelhet bármelyik féllel, ha a másik is ott van, vagy külön engedélyt kell kérnie a feleségtől, ha a férjjel kettesben is szeretne (esetleg fordítva), és számontartja-e valaki, hogy ki hányszor volt kivel, esetleg kialakul-e ennek kapcsán a titkolózás vagy az öncenzúra, ahol az unikornis egyre inkább belegabalyodik a lojalitási kérdések hálójába?

Mi van, ha két ember szívesen szexelne, de a harmadik ezt rossz szemmel nézi? Ha a házaspár tagjai egymással bárkikor szexelhetnek, de a harmadik féllel csak bizonyos gyakorisággal, hogy a báziskapcsolat ne sérüljön? Hiszen azt valahogy mindenki alapértelmezettnek veszi, hogy a báziskapcsolat élvez prioritást, a harmadik fél meg bármelyik pillanatban nélkülözhető…

És mi történik, ha a bázispár kapcsolata nem áll túl szilárd lábakon és az unikornis vagy eleve arra játszik, hogy a férfit vagy a nőt megszerezze csak magának, vagy nincs ilyen szándéka, de a dolgok mégis erre futnak ki? Ez persze minden más etikus vagy nem etikus szeretőzés esetén megtörténhet.

Érdemes tehát alaposan átgondolni, hogy mibe is kezdünk, ha ezen az úton indulunk el… Amúgy a legnagyobb annak a valószínűsége, hogy nem találunk megfelelő nőt, nem véletlenül hívják egyszarvúnak…