Sz.: Azt már a legelején el kell mondjam, hogy a férfi szemszögéből kicsit más azért a világ egy ilyen társkeresőn, mint a Viszony. Mivel lényegesen több férfi felhasználó van, mint nő, erről az oldalról sokkal nagyobb a kínálat, mint a kereslet, ha szabad ezzel a kommercializált példával élnem. A saját tapasztalataimon kívül egy-két barátommal beszélgettem csak ilyesmiről így biztosan nem vagyunk reprezentatív minta, de azt hiszem, így is néhány tipikus esetet megemlíthetek.
A sorban én nulladiknak felvenném azt is, amikor nincs válasz. Mivel jellemzően a férfiak írnak, sejtem, hogy a nők, főleg a regisztráció után rögtön, milyen mennyiségű levelet kapnak. Nyilván ezt már elolvasni is idő és energia, hát még megválaszolni – a legtöbben nem is vállalkoznak rá, aki az első levél alapján nem felel meg vagy nem tetszik, annak nem írnak vissza, persze van kivétel. Őszintén szólva ezt nem nehezményezem, nem is tartom kifejezetten modortalanságnak. Azt már sokkal inkább, amikor 2-3 levélváltás után tűnik el hirtelen. Ha az utolsó levelemben képet küldtem, akkor nyilván attól borzadt el, de még úgy is jó lenne egy „Bocs, nem téged kereslek” – már ha volt az illetőnek gyerekszobája.
SB: Számodra az mennyire ijesztő, ha (1) egy nő életében nem volt még másik férfival, csak a férjével?
Sz: Nos, ez a mondat pasi szemszögből elég ijesztő lehet. Hallomásból tudom ugyan, hogy vannak férfiak, akiknek az ártatlanság és a tapasztalatlanság bejön, de úgy tudom, abban benne van a hamvas fiatalság bája is. Huszonéves korban ez lehet vonzó. Negyven felett inkább fura. Én is azt tanácsolnám, akárcsak te, hogy nem kell ezt rögtön az elején nagy dobra verni.
SB: Nincs ebben kihívás? Vagy az az érzés, hogy első lehetsz valamiben, hogy beavathatod?
Sz: Van egyfajta kihívás benne, az kétségtelen. Nekem volt már dolgom szűz lánnyal (egy másik évszázadban), ott kijutott ebből az élményből, nekem személy szerint az elég is volt. Most már sokkal kényelmesebb vagyok ennél, az elsőség érzésénél sokkal többre értékelem a tapasztalatot.
SB: Nézzük a 2. pontot: Nincs tapasztalatom a félrelépésben, ez lenne az első alkalom.
Sz: Számomra ez a mondat sem hangzik túl jól, tulajdonképpen az 1. pont szinonimája. Tapasztalataim szerint létezik a „hercegkisasszony” típus, ők azok, akik ezzel kezdik a kommunikációt. A hercegkisasszony ül magányosan a vártoronyban egy hosszú és sötét téli éjszakán, és sóhajtozva arra gondol, de jó lenne, ha érte jönne a daliás lovag fehér lovon, és kimentené őt a beszürkült hétköznapokból és az ellaposodott házasságából. Talán nem is kell teljesen megmenteni, csak legalább néhány boldog órára kiragadni belőle. És amikor idáig jut a gondolatmenetében, regisztrál a Viszonyra és már látja maga előtt a herceg délceg termetét, igéző tekintetét és nemes profilját.
Aztán jelentkeznek mindenféle pasik, és lassan kiderül, hogy valahogy egyik se délceg herceg, meg hogy a szeretőzéshez bizony idő kell, szervezés és energia. Sőt előbb-utóbb a szeretők ágyba szoktak bújni, ami megcsalást jelent, amit viszont mindenki elítél.
És így a hercegkisasszony az ismerkedés valamelyik fázisánál belátja, hogy ez a műfaj mégsem neki való…
Nem is beszélve az általad felhozott praktikus érvekről – szóval a tapasztalat szinte mindig jó.
SB: A valójában "impotens vagyok" mondatnak lehet több női verziója is. Az egyik, hogy a nő azt gondolja magáról, hogy 3/A frigid / végleg elveszett a libidója. De nehezen tudom elképzelni, hogy valaki így keressen szeretőt magának, bár lehet, hogy meg akarja tudni, valóban az-e, vagy csak átmeneti zavarról van szó. A 3/B verzió szerintem lehet vaginizmus. Tehát behatolásos szexről nem lehet nála szó. Gondolom, mindkét eset ijesztő, de főleg az utóbbi. Ilyenről több férfitól is hallottam, bár nem a szeretőik, hanem állandó partnereik vonatkozásában.
Sz: Azzal még nem találkoztam, hogy valaki frigidnek vallotta volna magát, csak olyannal, aki már a sikeres aktus után bevallotta, hogy attól tartott, hogy frigid, mert otthon a férjével pontosan olyan tüneteket mutatott. Nagy szerencsémre nem a hölggyel volt gond. De ez megint felveti az 1. pont kérdéseit. Ha valakinek tényleg elveszett a libidója, illetve vaginizmustól szenved, akkor első valóban furcsának tűnhet, hogy miért keres magának szeretőt? De azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy egy nőnek a behatoláson kívül is lehetnek igényei. Hogy érezze, hogy valakinek fontos, érezze a másik érintését, csókjait. Másodkézből tudok olyan férfiról, aki a pénisze kis mérete miatt lényegében alkalmatlan volt a behatolásra, viszont szeretett nyalni, meg minden mást is a szexuális együttlétben. Tehát nem elképzelhetetlen, hogy a zsák megtalálja a foltját. És innen nézve szerintem fontos, hogy a nő már az ismerkedés elején tisztázza, mik az elvárásai.
SB: Térjünk rá (4) az orális szex elutasítására. Gondolom, ez azért gyakoribb.
Sz: Szerencsére ilyennel is elenyésző alkalommal találkoztam, és inkább szóban hangzott el in situ, nem írásban, előre. Azért mondom, hogy szerencsére, mert én adó és fogadó oldalon is nagyon szeretem, de tudom, hogy nem minden pasi van ezzel így, tehát ez ízlés kérdése.
SB: És ha valaki (5) nem szereti, ha a mellét izgatják?
Sz: Ez megint csak az ízlések és pofonok kérdése. Én személy szerint valószínűleg itt elbúcsúznék, de egy hölgyismerősöm mesélt olyan pasiról, aki kétszer megpöckölte a mellét, és ezt tekintette előjátéknak. Szóval akár működhet is, ha a zsák megtalálja a foltját…
SB: Igen, hallottam már nőtől, hogy ő abszolút nem bírja, ha a mellével foglalkoznak, és találkoztam már férfival, aki csak verbálisan volt oda a mellekért, szinte semmi figyelmet nem szentelt nekik. Vagyis a legjobb ezt előre tisztázni, mert akinek fontos, bármelyik oldalról is, az nagyon csalódott lesz, ha nem a megfelelő partnerrel kerül intim helyzetbe.
Még problémásabb lehet az (6) análszex visszautasítása vagy akár igénylése a nő részéről, ha a férfi nem vevő rá.
Sz: Ez ismét csak egy olyan kérdés, amiben úgy vélem, nagyok az egyéni különbségek. Olyan nővel soha nem volt dolgom, aki mindenképpen ragaszkodott volna ehhez, olyannal többel is, aki teljességgel kizártnak tartotta. Mivel számomra nem izgalmas a téma, ez nem jelentett gondot, de ha valaki kifejezetten azért keres partnert, mert ezt otthon nem kapja meg, akkor fontos ezt már a legelején tisztázni.
Azt még azért itt kiemelném, hogy nem sok olyan nővel találkoztam, aki kifejezetten szerette az anális behatolást. De ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy hány nő szereti az anális szexet behatolás nélkül (simogatás, izgatás, esetleg ujjazás), akkor már lényegesen többen vannak.
Igaz, ezek a kérdések sem a levelezés elején merültek fel.
SB: A szőrzet kapcsán nem csak a (7) fanszőrzettel kapcsolatos averziók jelenhetnek meg. Általában evidenciának vesszük, hogy a nők minden más testrészüket szőrtelenítik (bár nyilván ez sem igaz mindenkire), de a férfiak nagy része úgy gondolja, hogy semmiféle szőrtelenítés vagy fazonigazítás nem szükséges. Ebben azért vannak korosztályi eltérések is. Leveleztél olyannal, aki elvárta volna a mellkas-szőrtelenítést vagy hasonlókat?
Sz: Ha valaki a fanszőrzetet undorítónak tartaná, azért elgondolkodnék, akarom-e folytatni az ismerkedést. Mondom ezt úgy, hogy ha nem is rendszeresen, de időről-időre megborotválkozom odalent is. De egyetértek veled, hogy az ilyen hozzáállás nem valami vonzó. Olyannal nem volt dolgom, aki a csupasz mellkashoz ragaszkodott volna, de azt hiszem, nem is jutottunk volna tovább ennél a pontnál.
SB: Feltételezem, az nem zavaró, ha egy nő menstruáció idején szünetet akar tartani, mert ő maga nem tartja ildomosnak vagy egyszerűen csak nem kívánja a szexet. De van valami, amit párhuzamba állíthatnánk a férfiak vértől való irtózásával?
Sz: Igen, (8), van, aki kijelenti, hogy ha csak egy csepp spermát is megérez a szájában, öklendezni fog. Ezzel a mondattal sem írásban találkoztam, hanem elhangzott. Amit a menstruációs vérrel kapcsolatban írtál, azzal egyet is értek. Ha egy nő biztosan el akarja kerülni, hogy sperma jusson a szájába, akkor az orális szexet is elkerüli - és itt visszajutottunk a 4. ponthoz.
SB: A 9. pontban kommunikációs problémákra tértem ki. Gondolom, a férfiak kevésbé bánják, ha egy nő egyből találkozni akar. Inkább a fordítottja a gond, ha hosszasan levelezgetne.
Sz: Itt úgy gondolom, hogy mi férfiak a nulladik pontban említett kereslet-kínálati kiegyensúlyozatlanság miatt engedékenyebbnek kell lennünk. A nők többnyire sok levelet kapnak, és még a válogatósok is bizonyára több jelölttel leveleznek párhuzamosan. Ha az egyik elkezd levélben hisztizni, a legkönnyebb vállat vonni, és eggyel kevesebb jelentkezőből válogatni tovább.
SB: Feltételezem, hogy az (10) exek és párhuzamos partnerek felemlegetése sem olyan nagy csapás a férfiak szempontjából. Bár azért messze nem mindenki olyan nyitott a párhuzamosságok terén férfi oldalon sem.
Sz: A legtöbb randiguru azt mondja, az első randin (randikon) ne hozakodjunk elő az exünkkel, mert az a reménybeli partner és közénk állhat. Szerintem ugyanez igaz az első levelezésre is. A „hagyományos” randiknál itt azért annyiban más a helyzet, hogy meg lehet említeni, ha valaki házas (hiszen itt a Viszonyon ez nem meglepő), de túl sok szót szentelni a házasságának és az abban felmerülő problémáknak, nagyon lelombozó. És ha az illető el sem tud szakadni a témától, akkor valóban lehetséges, hogy inkább terapeutára lenne szüksége, semmint szeretőre.
SB: A következő 10 pontból inkább csak szemezgetünk.
Mit gondolsz például arról, aki szerelmes a férjébe? Ez gondot jelent vagy még örülsz is neki, mert akkor biztos nem lesz vele probléma?
Azt hiszem, ez a mondat nem jelent akkora akadályt a legtöbb férfinak. Főleg, ha csak szexpartnert keres – akkor valóban még jó is ez a helyzet, hiszen nem kell félni attól, hogy a partner később ráakaszkodna. Persze nem látok bele a statisztikákba, de azért úgy tippelem, itt a Viszonyon a legtöbben nem a nagy Ő-t keresik.
Az mennyire veszi el a kedved, ha egy nő kifejezetten leírja, hogy nem tudja, el akar-e jutni a szexig?
Nekem ez valószínűleg kedvemet szegné. Bár attól is függ, milyen személy a másik, és persze hogy az addigi kommunikáció során ebből mennyi derült ki. Számomra ez megint csak a hercegkisasszony típus. Aki szereti a kihívást, hogy meggyőzze a nőt, annak izgalmas lehet.
És ha tudod, hogy egy férj vagy másik partner kényétől-kedvétől függ, hogy folytathatod-e egy adott nővel a kapcsolatot? Volt már, hogy megvétóztak?
Egyszer volt egy olyan kapcsolatom, ahol megvétóztak: a nő nyitott házasságban élt, szeretőt keresett, de mindenről beszámolt a férjének. Néhány jól sikerült randi után úgy döntöttünk, az ágyban folytatjuk. A randi reggelén közölte, hogy megbeszélte a férjével, és az mégsem akarja a nyitott házasságot. Viszont annyi spiritusz (vagy éppen kíváncsiság?) volt a nőben, hogy azt a délelőtt az ágyban töltöttük. Egyébként remekül működött a dolog, úgyhogy sajnáltam, hogy nem lett folytatása.
Olyannal leveleztél-e, aki számon kérte, hogy nem írsz elég gyakran? Vagy azt igényelte volna, hogy rendszeresen felhívd? Hogy viseled a hisztit? (Mivel én abszolút nem vagyok hisztis, erről nincs saját tapasztalatom.)
A hisztit egészen rosszul viselem. De szerencsére nem volt semmi ilyen tapasztalatom. Bármilyen formában találkoztam is a partnerjelöltemmel, mindig az elején tisztáztam, hogy házas vagyok, és ezen nem szándékozom változtatni. Éppen ezért elsősorban olyanokat kerestem, akik szintén házasok, hogy szimmetrikus legyen a helyzet. Aki pedig fontos számomra, annak sokszor írok.
Van még valami, amit hozzáfűznél az eddigiekhez?
Sz: Igen, például ez a három mondat elég antipatikus: Hogyhogy az utcán akarsz velem találkozni? Nincs kocsid? Hogy lehet úgy randizni?
Számomra ez mindenképpen riasztó, még úgy is, hogy van kocsim, csak például a belvárosban nem szeretem használni. Viszont az rendkívül taszít, ha egy nő az anyagi javaim alapján akar megítélni. Ha erre vágynék, akkor a Puncs.hu-ra regisztrálok inkább…
Az ünnepek előtt már nem lesz újabb poszt, a két ünnep között azonban igen! Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok, és kitartást, mert a szeretőzőknek sosem könnyű ez a két hét.