Újra és újra felmerül a téma: mennyire etikus az, ha felvilágosítjuk a barátunkat/barátnőnket, mikor a tudomásunkra jut, hogy a partnere hűtlen hozzá. Vagy mennyire etikus hallgatni? Egyáltalán van-e ilyen helyzetben igazán jó választás? 

Sokan azzal érvelnek, hogy akkor vagyunk igazi barátok, ha megadjuk az illetőnek a lehetőséget, hogy döntsön a saját sorsáról, és ezt csak a tények ismeretében teheti meg. Mások ragaszkodnak ahhoz az állásponthoz, hogy nincs jogunk ilyen szinten beleszólni még a hozzánk közel állók életébe sem.

Ráadásul nem csak az ő kapcsolatukról van szó, hanem arról is, hogy milyen hatással lesz a leleplezés a kettőnk közötti barátságra, illetve ha a hűtlen fél is a baráti körünkbe tartozik, ő hogyan fog reagálni.  

Sokat kockáztatunk, ha beszélünk: valószínűbb, hogy rajtunk fog csattanni az ostor, és nem a hűtlenen. Félrelépni csak bizonyos emberek szemében vétek, tehát szó sincs arról, hogy bűntény cinkosaivá válnánk, ha hallgatunk. Ráadásul sokszor fogalmunk sincs, milyen belső szabályok szerint működik egy kapcsolat. Lehet, hogy még a kapcsolat résztvevői sincsenek ezzel tisztában, amíg nem szegezik nekik a kérdést.

A dolog kimenetele ugyan bizonytalan, de elég nagy a valószínűsége, hogy akkor sem fognak igazán rajongani érted, ha tudják, hogy jót akartál. Sokszor azonban még ezt is kétségbe fogják vonni. Sőt, megvádolhatnak azzal, hogy áskálódni akarsz, irigykedsz a boldogságukra, esetleg magadnak akarod megszerezni a férjet/feleséget.

 

Hihetetlen módon össze tudnak zárni házaspárok olyankor is, amikor nagyobbat vétettek egymás ellen, mint egy kívülálló, adott esetben egy barát. Persze ha nem hallgatsz, és kiderül, hogy tudtál róla, akkor is fekete báránynak néznek, annak ellenére is akár, hogy az illető, akit megcsaltak, maga is hűtlen, és semmilyen alapja nincs a felháborodásra. Sőt, kapóra jön, hogy van ki ellen fordulni, ha borul a bili. Semmi nem kovácsol össze jobban egy kapcsolatot, mint a közös ellenség. 

Jól szerintem az ilyesmiből nem lehet kijönni. Hiszen a barátot elhajítani mégiscsak sokkal könnyebb, mint a házastársat. És nem számít, hogy mennyire volt szoros a kapcsolatotok, szemrebbenés nélkül lemondanak róla, ha az egzisztenciájuk a tét. Ha arról van szó, hogy lesz-e a jövőben, aki mellettük marad, hogy kidobjanak-e több évtizedet, hogy a gyerekeiket ki fogja felnevelni, vagy éppenséggel megmarad-e az eltartójuk, a háztartási alkalmazottjuk. 

De nem csak emiatt nem érdemes ilyenkor szólni. Nincs is hozzá közünk. Vagy akár még azt is tudhatjuk, hogy miért lett xy hűtlen, mert elmondta, vagy ki tudtuk következtetni. És simán előfordulhat, hogy minden oka megvolt rá. Lehet, hogy a házasság nem is lenne fenntartható egy külső kapcsolat nélkül, olyannyira nincs már benne intimitás vagy szex. És ha az egyikről tudjuk, hogy félrelép, a másikról meg nem? Valószínűleg azt se hozzák a tudomásunkra, ha hallgatólagos megegyezés alapján csinálják, amit csinálnak. 

Ez alól még az se kivétel, ha a barátunk/barátnőnk fennen hangoztatja, hogy kirúgná a partnerét, ha rájönne... Lehet, hogy tényleg így gondolja, de éles helyzetben teljesen másképp fog reagálni. És lehet, hogy nem is gondolja így, csak azt hiszi, hogy mi ezt akarjuk hallani. Lehet, hogy panaszkodtunk a partnerünk hűtlenségére, de ő nem akar gyengének látszani és bevallani, hogy neki is ugyanez a baja. Vagy az is lehet, hogy nem érdekli, mit művel a másik, mert már érzelmileg teljesen közömbös iránta. 

Vannak, akik a hűtlennek írnának/szólnának ilyen esetben és adnának valamiféle ultimátumot - vagy elmondja ő maga a barátunknak, hogy mi a helyzet, vagy mi fogjuk ezt megtenni. Ez színtiszta zsarolás. És a zsarolók olykor nagyon csúnyán megjárják. Ha a hűtlen sokat veszthet a lebukáson, akkor főleg nem kéne piszkálni. Sose tudhatjuk, mit lép egy sarokba szorított ember, még ha azt hisszük is róla, hogy ismerjük. 

Ez nem olyan eset, mint a családon belüli erőszak, amely minden esetben elfogadhatatlan és amely felett nem hunyhatunk szemet (noha szerintem többen lapítanak ilyen ügyekben, mint amennyien cselekednek). Itt nincs tettes és megvédendő áldozat, ez nem bűncselekmény. Magánügy, és a legjobb, ha teljesen kimaradunk belőle. Ha egyszer a barátunk vagy barátnőnk szemrehányást tesz miatta, akkor majd elviseljük. Nyilván nem lesz magánál és vagdalkozik majd, aztán vagy megmarad a barátságunk, vagy tönkremegy. De direkt ne tegyünk semmit azért, hogy tönkremenjen.