Bálint, azaz Valentin-napról mindenki hallott már, lehet szeretni vagy utálni, de az tagadhatatlan, hogy a februárjaink részévé vált.
Van azonban egy másik, kevésbé ismert jeles nap is, mégpedig február tizenharmadika, amelyet az USA-ban jó ideje a szeretők napjaként emlegetnek a beavatottak.
Igaz, kissé szexista módon Mistress day-nek hívják, arra utalva, hogy a házas férfiaknak a szokásos csoki, bonbon és plüssmaci fémjelezte ünnepelés előtti este a szeretőjüket is illik megajándékozniuk, de nem ám ilyen ártatlan dolgokkal: az igazán menő mistress day-en ékszerek és szexi fehérneműk dobogtatják meg a kicsit sem anyagias hölgyek szívét.
A mistress szó ugyanis kifejezetten női szeretőt jelent, nem uniszex, mint a mi szerető szavunk, és arról nem szól a fáma, hogy a nők is adnának valamit a férfiaknak, hacsak nem a szokásosat, vagyis finom és szenvedélyes szexet. Az viszont kölcsönös ajándék, legalábbis egy igazán jó szeretői viszonyban mindenképp.
De ha már itt tartunk, egy kultúrtörténeti érdekességet is megosztok veletek: a negyvenes években külön kézikönyvből, a Mister & Mistress: A Guide to the Etiquette of off the Record Romance (Az úr és a szeretője: Bevezetés a titkos viszonyok illemtanába) című opuszból tudhatták meg a gyakorlatlan félrelépők, mire kell figyelniük egy jegyzőkönyvön kívüli kapcsolat bonyolítása kapcsán, milyen tipikus helyzetekben fogják találni magukat, és akkor mi a teendő. Félig-meddig én is ennek a kézikönyvnek a folytatója vagyok, ha úgy vesszük.
Edith Sheldon and Dayton James (láthatjuk, nem egy férfi, hanem egy szerzőpáros jegyzi a könyvecskét) abból indult ki, hogy a tipikus helyzet a házas férfi, egyedülálló lány reláció. Lehet, hogy akkor ez volt a leggyakoribb, de mára ez a helyzet szerintem alaposan megváltozott.
Ahogy az ábrákból is kiderül, a lány szükségképpen fiatalabb és csinosabb a feleségnél (pedig ez sincs mindig így), akit egyfajta elviselhetetlen házisárkányként ábrázoltak, aki úgysem értené meg, hogy a férjének miért is van szüksége az egyébként legtöbbször a munkahelyén megismert, alacsonyabb beosztású hölgy kegyeire. (Na jó, ez a forgatókönyv még mindig nem annyira példa nélküli, hogy épp a minap pattant ki hasonló botrány idehaza is.)
Hogy a könyvecske mennyire vette komolyan önmagát, azt most innen nézve nehéz megítélni, én elég viccesnek látom, bár ki tudja, tesze-tosza szeretőknek nyújthatott hasznos gyakorlati tanácsokat. Vegyük például azt, hogy az ember nem a saját nevén jelentkezik be egy motelben, ha a szeretőjével van, bár a Mr. és Mrs. Smith -féle megoldásnál gyanúsabbat már nevéz elképzelni. (Szegény valódi Smith-ek sose moshatják le magukról, hogy álnéven rosszalkodnak.)
Persze könnyen beszélek a búvóhelyek mekkájában, ahol anoním módon lehet lakásra menni - ha jól vettem észre, kégliszerzés szempontjából az USA-ban a negyvenes évek óta nem sokminden változott: a The Affair című sorozatban (poszt lesz róla nemsokára) ugyanúgy bénáznak ezzel, mint a Legénylakásban.
A Mistress Day vagyis a szeretők napja fogalmát viszont szerintem átvehetjük, aki szereti az ilyen alkalmakat, az köszöntse fel jegyzőkönyvön kívüli kedvesét ezen a szép februári napon. amely ugyan 13-ika, de még péntek is. És ugye, senki nem babonás közületek?