A női ill. férfi szolidaritást ugyan érezhetjük bizonyos pillanatokban, de a lojalitásunk folyamatosan változik és annyi biztos, hogy egy erős erotikus/romantikus vonzalom sokkal elsöprőbb lehet annál, minthogy egy számunkra teljesen idegen nő vagy férfi jogait, érzelmeit, érzékenységét fontosabbnak tartsuk a saját impulzusainknál.
Rengeteg nő ill. férfi akad ráadásul, aki sokkal jobban kijön ellenkező neműekkel, szívesebben dolgozik, barátkozik férfi létére nőkkel, nő létére férfiakkal, és ehhez nem kell, hogy az illető ne legyen heteró, lehet, hogy a gyerekkorában úgy szocializálódott, hogy komfortosabban érzi magát más neműek társaságában, meg se tapasztalja a sisterhood/ brotherhood féle csoportszellemet.
Az ilyen nagy, arctalan csoportokhoz fűződő szolidaritás egyébként sem mindenki sajátja. Van, aki a különböző csoportokhoz való tartozás alapján határozza meg magát (nem, bőrszín, nemzetiség, vallás, foglalkozás, politikai szimpátiák, életmódbeli választások szintjén), de ha így is van, miért kötne össze erősebb kapocs egy másik nőtársammal, mint a városi kutyatartókkal vagy az elváltakkal, vagy éppen azokkal, akik nem hisznek a monogámiában?
Maga a csoporthoz tartozás tehát nem kötelez semmire és érzelmileg sem biztos, hogy könnyen átélhető, viszont lehetnek erkölcsi minimumok, amelyeket illik figyelembe vennünk.
Más például a szeretőzés és a mate poaching. Az előbbi a fő kapcsolat melletti térben határozza meg magát (legtöbbször hierarchikusan alacsonyabb prioritási szinten), az utóbbi azonban a fő kapcsolat megszűnését tűzi ki céljául.
Ha tehát egy stabilnak látszó kapcsolatba szállunk bele szándékosan, és kifejezetten provokáljuk a bennünket érdeklő felet annak érdekében, hogy elcsábítsuk tőle a partnerét (férjét, feleségét), az nagyon nincs rendben, és az nem is szeretőzés, a szeretői viszony ebben az esetben csak eszköz egy másik cél eléréséhez.
Aki csak szeretői viszonyt alakít ki és semmilyen eszközzel nem próbálja elérni, hogy a fő kapcsolat sérüljön, az teljesen más folyómederben evez. Persze ettől még ilyen esetben is felmerülhet a kérdés, hogy nem bántjuk-e a szeretőnk nejét/ férjét és ha igen, nem kéne-e feladnunk a kapcsolatunkat.
Tehát felelősök vagyunk-e a szeretőnk partnerének boldogságáért? Szerintem egyértelműen nem. Hiszen az, hogy valakinek a férje/ felesége velünk is folytat kapcsolatot, az az illető döntése elsősorban, a kettejük kapcsolata pedig a kettejük felelőssége.
Ha a szeretőnk már eleve alternatív kapcsolatot keresett és nem mi húztuk be a csőbe, akkor valószínűleg nélkülünk is lenne valakije. Lehet, hogy ez a tény boldogtalanságot okoz a házastársának, de nem vagyunk kötelesek az ő boldogságát a miénk elé helyezni. Persze a logika sokszor mit sem számít: a hűtlenkedő házastárs partnere ilyenkor előszeretettel vádolja a szeretőt, és akkor is feltételezi, hogy romboló szándékkal rendelkezik, ha ez egyáltalán nem igaz. (Persze honnan is tudna erről a vádaskodó személy… Lehet, hogy még a megvádolt sincs tisztában azzal, hogy mit is szeretne.
De mit gondoljunk arról a helyzetről, mikor a kapcsolat nem titkos, hanem mindenki által tudott és ennek ellenére merül fel a külső partner felelőssége az elsődleges partner (a könnyebbség kedvéért feleség/ férj) szempontjából.
Tehát az a kiinduló szituáció, hogy egy nyitott vagy poli kapcsolat mellett megjelenik az alternatív partner és van kommunikáció a férj/ feleség és a szerető között. Ami egyébként sokkal könnyebbé teszi a vádaskodást is, illetve a bújtatott elvárásokat, hiszen a házasság mindig extra privilégiumokkal jár. Ha például a férj/ feleség rossz passzban van, féltékeny vagy éppen beteg, bármi, a normális, nyugodt helyzettől eltérő dolog történik az életében, akkor simán elvárhatja, hogy a szerető tartson szünetet, ne találkozzon a férjével/ nejével, mert az neki most nem esik jól.
Bizonyos szempontból a nyíltan felvállalt nem mono kapcsolatban könnyebb felelőssé tenni a szeretőt a férj/ feleség jóllétéért, mint egy titkos kapcsolat esetén. És ilyen helyzetben sokkal nehezebb arról meggyőznünk magunkat, hogy ez így nincs rendben… Mert egyszerűen függő helyzetbe kerülünk és talán önkéntelenül arra fogunk törekedni, hogy a szeretőnk bázispartnere mindig jól érezze magát és kedveljen minket.
És ez sosem vezet semmi jóra hosszabb távon.