A mindennapokban ezekkel a félig nyilvános kapcsolatokkal az a gond, hogy általában azt se tudjuk, milyen nevet adjunk nekik és kinek beszéljünk róluk. Főleg, ha több is van belőlük, hiszen egy szinglinek lehet két vagy akár három félhivatalos kapcsolata is, de úgy, hogy mindkét partnerének van elsődleges, vagyis alapértelmezett kapcsolata… Akkor ő most szinglinek számít még vagy minek nevezze magát?
Igazából a mainstream társadalom számára ez a fajta valóság értelmezhetetlen, mert általában úgy gondolkodik, hogy vagy van működő kapcsolatod, vagy nincs. Vagy szabad vagy és létesíthetsz új kapcsolódást, vagy foglalt vagy és maximum titkos viszony jöhet nálad szóba. Mivel a hétköznapokban nem szeretünk hosszasan magyarázkodni arról, hogy miben is élünk valójában, féligazságokra szorítkozunk.
Akinek van fő kapcsolata, az a tágabb család, a rokonok és a munkatársak, haverok előtt csak a fő kapcsolatát vállalja fel, a partnere és a legközelebbi barátai tudnak az egyebekről. Akinek nincs fő kapcsolata, mert csak olyanokhoz kapcsolódik, akiknél ez a státusz már foglalt (vagy mer tő maga sem gondolkodik ilyesmiben), az a legtöbb ember számára egyedülállónak fog számítani. Hacsak nem kifejezetten élharcosa a nonmono kapcsolatoknak és nem tudja mindenki róla, hogyan is gondolkodik, a környezete egészen mást lát majd belőle, mint ami a valóságban zajlik.
Ha valahogy hivatkoznia kell a partnereire, akkor a semleges barát szót fogja használni valószínűleg, ebbe olyan sokminden belefér… A férfiak kerülik majd a barátnő kifejezést, hiszen akkor automatikusan rá szoktunk kérdezni, OLYAN barátnő vagy csak barát-barátnő? Bennfentes társaságban mondhatjuk, hogy a kedvesem, de tényleg csak a szubkultúra tagjainak… Állandóan észnél kell lennünk, kinek hogyan és mit mondunk. Pedig alapvetően semmi „tilosat” nem művelünk.
Ha például elutazom, és nem a gyerekeimmel teszem, akkor olykor úgy mesélek az egészről, hogy nem domborítom ki, kivel mentem. Ha azt mondom, a barátommal, akkor meg nem adok meg nevet, nem árulok el részleteket, amikből kiderülne, hogy egyszer az egyik, másszor a másik barátomról lehet szó. Persze, pár ember tud róla, hogy mi a helyzet, de ahhoz képest, hogy hány emberrel állok összesen kapcsolatban, azért elég kevés.
Mivel nincs munkahelyem és nagyvárosban élek, nekem ezt könnyű menedzselnem, de ha valaki sokkal inkább beágyazott egy adott mikroközösségben, akkor ez a köztes státusz elég problémás lehet. Ha például azt hiszik róla, hogy szingli, mert nem egyértelmű, hogy tartozik hozzá valaki, hiszen azok a valakik nem vállalják fel a nyilvánosság előtt, valószínű, hogy mit sem sejtő külső emberek közeledni fognak hozzá és ilyenkor kínos lehet az illetőt visszautasítani anélkül, hogy a valódi indokot felfednénk. Vagy elfogadni a közeledését, mert még vannak szabad vegyértékeink, és csak az ismerkedés egy pontján felfedni, hogy amúgy már nem is egy partnerrel rendelkezünk, noha ennek nem voltak előzetesen látható jelei.
Egy kisebb közösség még azt is jobban tudja kezelni, ha nyílt titokként működik egy-egy szeretői viszony az orruk előtt, mert akkor az legalább hivatalosan nem felvállalt dolog, nem párként kell kezelni a két résztvevőt. De mikor előáll az a hibrid helyzet, hogy két félig felvállalt partnerrel is rendelkezik valaki, ahhoz nehéz viszonyulni.
Mondjuk elhívnád az illetőt színházba egy négyes program keretében, de tudod, hogy két partnere is van: akkor melyikre essen a választás? Vagy hívd mind a két partnerét? De akkor az már nem négyes, hanem ötös program lesz és nem olyan kiegyensúlyozott, ráadásul lehet, hogy a két meta nem is kedveli egymást annyira (vagy esetleg még soha nem is találkoztak)… Persze valószínű, hogy két ember egyszerre nem is ér rá, ha van alapkapcsolatuk, de a felvetés attól még érvényes: félig felvállalt viszonyok közt nem egyszerű lavírozni.