A sztereotípia szerint a szeretőzés a középkorú férfiak sportja, és ezek mindig fiatalabb csajokra buknak, mert nem szívesen veszik tudomásul, hogy öregszenek. Ugyancsak a sztereotípia szerint a fiatal csajok azért szeretik az idősebb férfiakat, mert azoknak van már felépített egzisztenciájuk és azt remélik, hogy majd beleülhetnek a készbe. A férfi az anyagi biztonságot adja a nő fiatalságáért (és termékenységéért) cserébe. Hát, a valóság ennél sokkal bonyolultabb.
Az sem ritka, hogy férjes asszonyok náluk fiatalabb pasikra vágynak, és láss csodát, a fiatalabb pasik boldogan választanak érett nőket. Pedig nem arról volt szó, hogy a nőnek a szépsége és az ifjú kora az igazi értéke? És mit esznek a nők ezeken a fiatal srácokon? Hogy vehetik őket komolyan? Egyáltalán igaz volt valaha a bevezetőben említett felállás, vagy soha nem is így működött a házasságon kívüli kapcsolatok világa?
Visszatérve a heteró szeretőkhöz: ha ugyanabba a generációba tartozók kerülnek össze, akkor könnyebb a kommunikáció, valószínűleg félszavakból is megértik egymást. Nincs tanár és nincs tanítvány, nincs megfiatalítás vs. támogatás, nincsenek rossz érzések, hogy jaj, istenem, nem vagyok én túl öreg hozzá vagy nem néz le, amiért nincs még akkora tudásom?
Szerintem a legnagyobb kiegyensúlyozottság utóbbi kapcsolatokban érhető el, de persze olykor lehet, hogy az ember egy másik generáció tagját magához közelebbinek érzi, mint a kortársait. Mindenesetre a szembetűnő korkülönbségre sokan elítélőbben tekintenek és olykor nevetségesnek tartják, sokkal inkább felmerül a környezetben a kérdés, az egyik fél nem inkább érdekből van-e benne a kapcsolatban... De mivel ezek legtöbbször titkos viszonyok, kisebb az esély rá, hogy belekössenek. Noha például a munkahelyeken, azonos szakmákon belül kialakuló kapcsolatokról többen szoktak tudni, mint azt az érintettek gondolják.
Az sem ritka, hogy férjes asszonyok náluk fiatalabb pasikra vágynak, és láss csodát, a fiatalabb pasik boldogan választanak érett nőket. Pedig nem arról volt szó, hogy a nőnek a szépsége és az ifjú kora az igazi értéke? És mit esznek a nők ezeken a fiatal srácokon? Hogy vehetik őket komolyan? Egyáltalán igaz volt valaha a bevezetőben említett felállás, vagy soha nem is így működött a házasságon kívüli kapcsolatok világa?
A fiatal férfiak (főleg a nőtlenek) mindig is vevők voltak az érettebb asszonyokra. Nincs semmi új az effajta kapcsolatban: aki még nem akart nősülni, ódzkodott a prostituáltaktól (például a betegségek miatt), de szeretett volna kielégítő nemi életet, annak a lehető legjobb megoldást azok a nők jelentették, akik már megéltek egy s mást, és a férjük mellett nyugodtan tarthattak szeretőt, mert ezt a társadalom hallgatólagosan elfogadta. Aztán volt egy csomó özvegyasszony is, hiszen a modern orvostudomány vívmányai nélkül az emberek nagyon könnyen elhalálozhattak. Bizonyos nők inkább maradtak a maguk urai és élvezték az életet titokban, ahelyett, hogy újra férjhez mentek volna és egy zsarnoki házastárs irányítását kellett volna eltűrniük.
Bizonyos vélemények szerint a férjes asszonyok azért voltak ideális szeretők, mert sokkal gondoskodóbbaknak és hálásabbaknak viszonyultak, mint a fiatal csitrik, meg persze feleségül se kellett őket venni, sőt, meglehetős könnyedséggel ki lehetett lépni a velük folytatott kapcsolatból még akkor is, ha teherbe ejtették őket (a férjük vállalta az apaságot, ha nem volt gyanús a dolog). A harminc feletti nőkről elterjedt az a nézet is, hogy kétségbe vannak esve, ahogy múlik a fiatalságuk, úgy érzik, egy fiatalabb férfi jelenti számukra az utolsó esélyt, hogy megéljék a szerelmet és az erotikát.
A feltörekvő fiatalemberek előkelőbb asszonyok irántuk érzett rajongását sokszor ki is használták, hogy magasabbra jussanak. Ilyen is biztos létezik manapság, csak a kétségbeesés nem stimmel, hiszen már szó sincs arról, hogy harminc fölött ne éreznénk magukat fiatalnak, és sokan arra is képesek, hogy teljesen leszakadjanak az eltartójukról, vagy eleve ne is tapasztalják meg, hogy eltartják őket. (Nem mindenki ilyen független, de erre rendszer szinten sokkal nagyobb az esély, mint korábban.)
A fiatal férfiak érettebb nők számára azért is vonzók, mert még teljesítőképességük csúcsán vannak, kimeríthetetlen a szexuális étvágyuk és szívesen tanulnak. Míg (ez is sztereotípia) a saját kortársaik elkényelmesedtek vagy csak önhibájukon kívül csökkent a szexuális energiájuk, már nem bírják olyan jól. (Ez egyébként szerintem sokszor nem kortól függ, mert mindenki csak saját magához képest lesz kevésbé potens, ami azt is jelentheti, hogy egy fiatal sokkal kevésbé vágyik a szexre, mint egy idősebb társa, ráadásul az érettebb férfiak sokszor jobb szeretők.)
Persze mindig akadtak olyanok is, akik házasként folytattak viszonyt másik házas féllel, csak ezt kétszer olyan bonyolult titokban tartani és megszervezni, mint az egyedülálló+házas kombinációt. Régen a házas+házas kombináció kockázatát leginkább azok vállalták be, akik spéci helyzetüknél fogva (pl. azonos család vagy háztartás) különösebb szervezés nélkül is tudtak találkozni, vagy annyira beleszerettek egymásba, hogy sutba vágták a józan észt. Ha lebuktak, akkor elég nagy botrány kerekedhetett az ügyből. Ma, mikor a nők is dolgoznak, és szabadon mozoghatnak, ha nem kötik le őket maximálisan a gyerekeik, ezeket a találkozásokat is elég egyszerű lebonyolítani. (Bár ezt se mindenki gondolja így.)
A jelek szerint tehát nem sokat változtak a dolgok a korosztály szerinti szeretőválasztás szempontjából. Ma is vannak idősebb férfiak fiatalabb nőkkel, idősebb nők fiatalabb pasikkal, és persze közel egykorú párok is. Minden felállásnak megvannak a maga előnyei és talán hátrányai... Ha az egyik fél idősebb, valóban felüdítheti a fiatalabb eltérő szemlélete, energiája, esetleges ártatlansága (bár ez utóbbi már ritka), az az érzés, hogy beavathatja a fiatalt valamibe, mámorító lehet (bár nem biztos, hogy aki több évet élt, az a szerelemben is tapasztaltabb).
A fiatalabb fél élvezheti az idősebb más látásmódját, támogatását, tudását. Az ilyen párok nem ritkán szakmai körökben ismerkednek össze, tehát az idősebb akár főnöke vagy tutora, tanára lehet a fiatalabbnak, aki kezdetben akár ájult csodálattal is közelíthet a jövendőbeli szeretőhöz. Tudom, ez nem túl egészséges kapcsolódási mód, de sose fog megszűnni.
Egy kis kitérő: homoszexuális szeretők esetében nagy történelmi hagyománya van a hatalmas korkülönbségnek és az érett férfi/fiatal fiú kapcsolatnak, és itt most nem kell pedofíliára gondolni, működik ez nagykorúakkal is. Olykor a favorit és a támogató évtizedeken keresztül együtt maradnak, egy szakmában dolgozva, az idősebb egyengeti a fiatalabb újtát, mígnem átadja a stafétabotot. Ilyen kapcsolatok akár plátói szerelemből, vonzalomból is létrejöhetnek, és sokszor nem a házasság akadályozza őket akapcsolat felvállalásában, hanem például az, hogy a környezetük szemében a homoszexualitás elfogadhatatlan.
Bizonyos vélemények szerint a férjes asszonyok azért voltak ideális szeretők, mert sokkal gondoskodóbbaknak és hálásabbaknak viszonyultak, mint a fiatal csitrik, meg persze feleségül se kellett őket venni, sőt, meglehetős könnyedséggel ki lehetett lépni a velük folytatott kapcsolatból még akkor is, ha teherbe ejtették őket (a férjük vállalta az apaságot, ha nem volt gyanús a dolog). A harminc feletti nőkről elterjedt az a nézet is, hogy kétségbe vannak esve, ahogy múlik a fiatalságuk, úgy érzik, egy fiatalabb férfi jelenti számukra az utolsó esélyt, hogy megéljék a szerelmet és az erotikát.
A feltörekvő fiatalemberek előkelőbb asszonyok irántuk érzett rajongását sokszor ki is használták, hogy magasabbra jussanak. Ilyen is biztos létezik manapság, csak a kétségbeesés nem stimmel, hiszen már szó sincs arról, hogy harminc fölött ne éreznénk magukat fiatalnak, és sokan arra is képesek, hogy teljesen leszakadjanak az eltartójukról, vagy eleve ne is tapasztalják meg, hogy eltartják őket. (Nem mindenki ilyen független, de erre rendszer szinten sokkal nagyobb az esély, mint korábban.)
A fiatal férfiak érettebb nők számára azért is vonzók, mert még teljesítőképességük csúcsán vannak, kimeríthetetlen a szexuális étvágyuk és szívesen tanulnak. Míg (ez is sztereotípia) a saját kortársaik elkényelmesedtek vagy csak önhibájukon kívül csökkent a szexuális energiájuk, már nem bírják olyan jól. (Ez egyébként szerintem sokszor nem kortól függ, mert mindenki csak saját magához képest lesz kevésbé potens, ami azt is jelentheti, hogy egy fiatal sokkal kevésbé vágyik a szexre, mint egy idősebb társa, ráadásul az érettebb férfiak sokszor jobb szeretők.)
Persze mindig akadtak olyanok is, akik házasként folytattak viszonyt másik házas féllel, csak ezt kétszer olyan bonyolult titokban tartani és megszervezni, mint az egyedülálló+házas kombinációt. Régen a házas+házas kombináció kockázatát leginkább azok vállalták be, akik spéci helyzetüknél fogva (pl. azonos család vagy háztartás) különösebb szervezés nélkül is tudtak találkozni, vagy annyira beleszerettek egymásba, hogy sutba vágták a józan észt. Ha lebuktak, akkor elég nagy botrány kerekedhetett az ügyből. Ma, mikor a nők is dolgoznak, és szabadon mozoghatnak, ha nem kötik le őket maximálisan a gyerekeik, ezeket a találkozásokat is elég egyszerű lebonyolítani. (Bár ezt se mindenki gondolja így.)
A jelek szerint tehát nem sokat változtak a dolgok a korosztály szerinti szeretőválasztás szempontjából. Ma is vannak idősebb férfiak fiatalabb nőkkel, idősebb nők fiatalabb pasikkal, és persze közel egykorú párok is. Minden felállásnak megvannak a maga előnyei és talán hátrányai... Ha az egyik fél idősebb, valóban felüdítheti a fiatalabb eltérő szemlélete, energiája, esetleges ártatlansága (bár ez utóbbi már ritka), az az érzés, hogy beavathatja a fiatalt valamibe, mámorító lehet (bár nem biztos, hogy aki több évet élt, az a szerelemben is tapasztaltabb).
A fiatalabb fél élvezheti az idősebb más látásmódját, támogatását, tudását. Az ilyen párok nem ritkán szakmai körökben ismerkednek össze, tehát az idősebb akár főnöke vagy tutora, tanára lehet a fiatalabbnak, aki kezdetben akár ájult csodálattal is közelíthet a jövendőbeli szeretőhöz. Tudom, ez nem túl egészséges kapcsolódási mód, de sose fog megszűnni.
Egy kis kitérő: homoszexuális szeretők esetében nagy történelmi hagyománya van a hatalmas korkülönbségnek és az érett férfi/fiatal fiú kapcsolatnak, és itt most nem kell pedofíliára gondolni, működik ez nagykorúakkal is. Olykor a favorit és a támogató évtizedeken keresztül együtt maradnak, egy szakmában dolgozva, az idősebb egyengeti a fiatalabb újtát, mígnem átadja a stafétabotot. Ilyen kapcsolatok akár plátói szerelemből, vonzalomból is létrejöhetnek, és sokszor nem a házasság akadályozza őket akapcsolat felvállalásában, hanem például az, hogy a környezetük szemében a homoszexualitás elfogadhatatlan.
Visszatérve a heteró szeretőkhöz: ha ugyanabba a generációba tartozók kerülnek össze, akkor könnyebb a kommunikáció, valószínűleg félszavakból is megértik egymást. Nincs tanár és nincs tanítvány, nincs megfiatalítás vs. támogatás, nincsenek rossz érzések, hogy jaj, istenem, nem vagyok én túl öreg hozzá vagy nem néz le, amiért nincs még akkora tudásom?
Szerintem a legnagyobb kiegyensúlyozottság utóbbi kapcsolatokban érhető el, de persze olykor lehet, hogy az ember egy másik generáció tagját magához közelebbinek érzi, mint a kortársait. Mindenesetre a szembetűnő korkülönbségre sokan elítélőbben tekintenek és olykor nevetségesnek tartják, sokkal inkább felmerül a környezetben a kérdés, az egyik fél nem inkább érdekből van-e benne a kapcsolatban... De mivel ezek legtöbbször titkos viszonyok, kisebb az esély rá, hogy belekössenek. Noha például a munkahelyeken, azonos szakmákon belül kialakuló kapcsolatokról többen szoktak tudni, mint azt az érintettek gondolják.