Szokatlan ötlettel álltak elő a brazilok, amikor belekezdtek a Biznisz (O Negócio) című sorozatba: romantikus szerelmi történet helyett a luxusprostik világát mutatják be, ráadásul azzal a csavarral, hogy a három főszereplő üzletasszonyként, vállalkozást alapítva folytatja tevékenységét, és a marketing legfifikásabb módszereit alkalmazzák annak érdekében, hogy növeljék a profitot.



Persze ez nem szociográfia, és ahogy egy szerelmes sorozattól se várjuk, hogy a valóságot tükrözze, úgy a Biznisztől sem szabad azt remélnünk, hogy majd megismerjük belőle az igazságot. Noha nem mondanám, hogy vígjátékról van szó, nem nélkülözi a szatirikus elemeket, és persze a prostitúció legsötétebb bugyraiba sem száll le. Még akkor sem történik fizikai erőszak, amikor a valóságban biztos, hogy történne, így méltán érhetné a sorozat készítőit az a vád, hogy túl könnyűnek és vonzónak állítják be ezt a szakmát...

Minket elsősorban az érdekel, hogyan viszonyul a prostitúció a hűtlenséghez, illetve mit tart megcsalásnak a prostituált vagy a partnere.

Az talán keveseket lep meg, hogy a prostituáltak ügyfeleinek nagy része nős, és nem tartják megcsalásnak, ha egy hivatásossal lépnek félre, mert abban nincsenek érzelmek, ezért nem is számít. Ez egyébként valóságos hozzáállás, azzal együtt, hogy a férfiak azért tisztában vannak vele: a feleségeik ezt a dolgot másképp értelmeznék, ha tudnának róla. Tehát arra azért vigyáznak, hogy ne bukjanak le. Ez nem mindig jön össze: egy bírónő férje éppen amiatt kerül bajba, hogy használja azokat a mandzsettagombokat, amelyeket a prostituáltak cége a legfontosabb klienseknek osztogatott, és mikor a feleségnek a márkanév használata ügyében kell dönteni, a mandzsettagombok is a bizonytékok között szerepelnek.

A tevékenységük jellegét tekintve legviccesebb alkalmazott marketing eszköz a fidelizáció, vagyis az ügyfélhűség biztosítása. Ugyan fából vaskarikának tűnik, hogy éppen a prostituáltak akarják magukhoz láncolni a klienseket, akik azért fordulnak hozzájuk, mert hűtlenek akarnak lenni, de ez az ügyfélhűség azért más, mint a házastársi hűség. Itt például mindegy, hogy személy szerint melyik lányhoz jelentkezik be a pasi, amennyiben a cég bevételeit növeli. Noha abból is adódik a lányok között probléma, mikor az egyik "lenyúlja" a másik ügyfelét, még ha ez anyagi kárt nem is okoz a lánynak, mert a bevételeken egyformán osztoznak, úgy érzi, hogy ilyet nem illik csinálni. Mivel ők nem utcalányok, és hozzá vannak szokva a megszokott ügyfelekhez, kialakul valamiféle kötődés is, meg szakmai szempontból is vereségnek számíthat elveszíteni egy ügyfelet.

De mit tekintenek ők maguk hűtlenségnek, ha végre romantikus kapcsolatba bonyolódnak valakivel? Az első évadban hiányoltam ezt a vonalat: úgy tűnt, mintha ezek a csajok hírből se ismernék a szerelmet, és teljesen mindegy lenne nekik, kivel fekszenek le. Karin, aki az egész cég-ötletet kitalálta, és aki hármuk közül a legokosabb, már harminc éves, épp ezért irreálisnak tűnik, hogy még sose volt érzelmi kapcsolata egyetlen férfival sem.

Ez nem véletlen: Karin elmélete szerint ugyanis egy prostinak sose lehet sikeres párkapcsolata. Ha a férfi nem akarja, hogy felhagyjon az iparral, akkor nem is szereti igazán, ha pedig szereti, akkor ragaszkodni fog hozzá, hogy a lány felhagyjon az iparral. Mivel ő szereti ezt csinálni, és az üzlet egyre jobban megy, védekezik a párkapcsolat gondolata ellen. Aztán mégis megadja magát egy gyerekkori barátjának, Augustónak, aki beleszeret és megígéri, hogy kivárja, amíg Karin felhagy a prostitúcióval.

De a dolog persze nem úgy alakul, ahogy tervezték: mikor Augusto kollégái és barátai számára kiderül, hogy Karin az ő barátnője, rájön, hogy ez túlságosan megalázó számára, nem bírja tovább és szakít a lánnyal. (Eddig két évadot néztem meg, így azt nem tudom, hogyan alakul tovább a történet, de ne is szpoilerezzen senki!)

Luna, Karin barátnője és üzlettársa ugyancsak úgy élt az első évadban, mint aki sose volt szerelmes, bár a szülei előtt megjátssza, hogy van egy pasija, mert így nem aggódnak, és kisebb rá az esély, hogy kiderül, mivel foglalkozik. A terve az, hogy leakaszt magának egy kőgazdag férjet, és akkor persze felhagy az iparral, de persze a milliomos örökösről, akit kinéz magának, kiderül, hogy piti szélhámos. A baj csak az, hogy miközben mindketten eljátszották, hogy jómódúak, alaposan belebolondultak egymásba.

A fals milliomos, Oscar, odaköltözik Lunához, és naphosszat lógatja a lábát, míg a barátnője eljár dolgozni, azaz más férfiakkal szexel. Oscar azt elég lazán viseli, mindössze annyit kér a barátnőjétől, hogy csak pénzért szexeljen, ingyen sose, mert csak az számítana hűtlenségnek, ha kedvtelésből tenné.

De aztán a srác egyik stiklije nem jön be és eladósodik, mégpedig olyan embereknek tartozik, akiket mindenképp ki kell fizetnie. Ekkor merül fel az ötlet, hogy akkor ő is prostituáltként keressen pénzt, vagyis idősebb, gazdag hölgyeket kísérgessen és ha kell, az ágyban is álljon a rendelkezésükre. Mivel Oscar csinos, simulékony, vicces és kellemes társaság, azonnal sikeres lesz a szakmában, és a hölgyek egymásnak adják a telefonszámát.

Luna nem is problémázik ezen mindaddig, amíg ki nem derül, hogy az egyik kliens egyáltalán nem is idős és "csúnya", hanem viszonylag fiatal, és kifejezetten szexis, ráadásul Oscar annyira megtetszik neki, hogy hosszabb távú ajánlatot tesz neki, kizárólagosságot kér tőle. Mivel a nő nagyon jól fizet, ráadásul Oscar teljesen oda is van érte, mi sem természetesebb, hogy kapva kap az alkalmon. De ettől Lunát elfogja a féltékenység: addig, amíg Oscar csak muszájból cicázott nála idősebb és számára érdektelen nőkkel, nem volt gond, de itt már igazi vágyról, talán érzelmekről is szó van. Luna klasszikus féltékenységi jeleneteket rendez, munkát vállal a milliomos nőnél, hogy megfigyelhesse őket, követeli, hogy Oscar mondjon fel, amit az meg is ígér, de a srác csak húzza-halasztja a dolgot.

Ebből a szerelmi háromszögből még egy igazi mènage-a-trois is kialakul, de ha többre vagytok kíváncsiak, akkor nézzétek meg a sorozatot - már persze az, aki ráér ilyesmire...

Egyébként ami a szexjeleneteket illeti, abból rengeteg van, de ciciken kívül egyebet nem látunk, azt sem tudjuk meg, hogy milyen jellegű szolgáltatásokat nyújtanak a legszimplább közösülésen kívül. A szex ábrázolása tehát elég sematikus, de ez nem pornófilm, úgyhogy már így is merésznek számít.