Nem mai csirke már az a sorozat, a Glóbusz, amelyet sikerült 23 évvel a bemutatója után újra megtalálnom. Talán páran emlékeztek még rá: 93-ban vetítették, és azóta is gyakran eszembe jutott, mert mindig úgy éreztem, hogy újra meg kellene néznem. De érdekes módon az már nem rémlett, hogy az egész sorozat tetőtől talpig a hűtlenségről szól: akkoriban, szingli egyetemistaként nekem inkább a szerelmi kavarodások maradtak meg, nem pont a hűtlenség.
[A kép nem a sorozathoz kapcsolódik, de a Glóbuszról egy normális fotót se sikerült találnom.]
Hogy csak pár nevet említsek, Lukács Sándor játssza Tőkés Gézát, az egyetem német tanszékéről távozni kényszerülő tanárt, aki magán nyelviskolát alapít, a felesége a félig orosz Nóra, azaz Bánsági Ildikó, Géza ex-szeretője pedig a haladó angolt tanító Lídia, akit Udvaros Dorottya alakít. Fontos, hogy Lídia és Géza már szakítottak, mire a történet elkezdődik, de ex-szeretőkhöz képest igen jó kapcsolatban maradtak, mondjuk az is elég nyilvánvaló, hogy míg a férfinak esze ágában sincs folytatni a viszonyt, addig Lídia szíve még nagyon sajog, és mintha kicsit reménykedne is.
Gézába nem sok érzelmi intelligencia szorult (annak ellenére, hogy a bölcsészkaron modern német irodalmat tanított), és fel sem merül benne, hogy nem túl okos dolog alkalmaznia ex-szeretőjét abban a magánvállalkozásban, ahol a felesége is dolgozik. Noha Nóra semmit sem sejt, Lídia számára folyamatos feszültségforrás Nóra közelsége. És nem csak a már elmúlt viszony miatt, amelytől azért ő, klasszikus szingli szerető módjára, többet remélt, mint ami lett belőle.
Az együttes munka és a vasárnapi félig privát programok ugyanis arra is jók, hogy Lídia más szemmel lássa volt szerelmét: a feleségét sokszor megalázó, önző, szemét férj szerepében. A nyelviskola problémái ugyanis nem hasonlíthatók a korábbi, egyetemi élethez, és Géza minden idegességét a nején és a munkatársain tölti ki (de elsősorban a nején, mert ő a legkézenfekvőbb áldozat). Miközben az igazgató és Nóra házassága egyre elviselhetetlenebb hangulatú lesz, Lídia egyre inkább szimpatizál Nórával, akivel később annyira összebarátkozik, hogy első számú bizalmasává lép elő.
De milyen bizalmasává! Nóra ugyanis a Gézától elszenvedett megaláztatások hatására nagyon is szívesen fogadja annak a skót tanítványnak az udvarlását, akivel Lídia is szimpatizál. Tulajdonképp Lídia minden valamirevaló pasit felhív magához, és elég egyértelmű jelekkel adja tudtukra, hogy ő benne lenne némi hancúrban, a pasik csak nem akarják fogni az adást... Nem elég, hogy Nóra Lídiát használja tolmácsnak, mert nem tud rendesen kommunikálni a hozzá egyébként orosz tanfolyamra jelentkező skóttal, de a szingli lánynak (aki már nem is annyira fiatal) még azt is el kell viselnie, hogy a független, és az ő korosztályához tartozó Ron nem körülötte legyeskedik, hanem a nála idősebb, és férjezett Nóra körül.
[A kép nem a sorozathoz kapcsolódik, de a Glóbuszról egy normális fotót se sikerült találnom.]
Hogy csak pár nevet említsek, Lukács Sándor játssza Tőkés Gézát, az egyetem német tanszékéről távozni kényszerülő tanárt, aki magán nyelviskolát alapít, a felesége a félig orosz Nóra, azaz Bánsági Ildikó, Géza ex-szeretője pedig a haladó angolt tanító Lídia, akit Udvaros Dorottya alakít. Fontos, hogy Lídia és Géza már szakítottak, mire a történet elkezdődik, de ex-szeretőkhöz képest igen jó kapcsolatban maradtak, mondjuk az is elég nyilvánvaló, hogy míg a férfinak esze ágában sincs folytatni a viszonyt, addig Lídia szíve még nagyon sajog, és mintha kicsit reménykedne is.
Gézába nem sok érzelmi intelligencia szorult (annak ellenére, hogy a bölcsészkaron modern német irodalmat tanított), és fel sem merül benne, hogy nem túl okos dolog alkalmaznia ex-szeretőjét abban a magánvállalkozásban, ahol a felesége is dolgozik. Noha Nóra semmit sem sejt, Lídia számára folyamatos feszültségforrás Nóra közelsége. És nem csak a már elmúlt viszony miatt, amelytől azért ő, klasszikus szingli szerető módjára, többet remélt, mint ami lett belőle.
Az együttes munka és a vasárnapi félig privát programok ugyanis arra is jók, hogy Lídia más szemmel lássa volt szerelmét: a feleségét sokszor megalázó, önző, szemét férj szerepében. A nyelviskola problémái ugyanis nem hasonlíthatók a korábbi, egyetemi élethez, és Géza minden idegességét a nején és a munkatársain tölti ki (de elsősorban a nején, mert ő a legkézenfekvőbb áldozat). Miközben az igazgató és Nóra házassága egyre elviselhetetlenebb hangulatú lesz, Lídia egyre inkább szimpatizál Nórával, akivel később annyira összebarátkozik, hogy első számú bizalmasává lép elő.
De milyen bizalmasává! Nóra ugyanis a Gézától elszenvedett megaláztatások hatására nagyon is szívesen fogadja annak a skót tanítványnak az udvarlását, akivel Lídia is szimpatizál. Tulajdonképp Lídia minden valamirevaló pasit felhív magához, és elég egyértelmű jelekkel adja tudtukra, hogy ő benne lenne némi hancúrban, a pasik csak nem akarják fogni az adást... Nem elég, hogy Nóra Lídiát használja tolmácsnak, mert nem tud rendesen kommunikálni a hozzá egyébként orosz tanfolyamra jelentkező skóttal, de a szingli lánynak (aki már nem is annyira fiatal) még azt is el kell viselnie, hogy a független, és az ő korosztályához tartozó Ron nem körülötte legyeskedik, hanem a nála idősebb, és férjezett Nóra körül.
Valójában egyfajta kerítőnő szerepet osztanak rá: Nóra neki mondja el, hogy le akar feküdni Ronnal, Ron vele szervezteti meg, hogy "véletlenül" összefuthasson Nórával, szerencsétlen Lídiát mindenki használja és kihasználja - ő meg hagyja magát.
Egyébként Nórának van egy zseniális, részegen mondott kis szónoklata, mikor felmegy Lídiához, mert nem bír magával, és szeretné, ha a lány tudatná Ronnal: hajlandó lenne az ágyába feküdni. A szónoklat lényege az, hogy ő nem a férjét akarja megcsalni, hanem Ronnal akar lefeküdni. És ez két teljesen különböző dolog. A barátnői, akik megcsalták a férjüket, elsősorban bosszúból tettek így, mert a férjük is megcsalta őket, de nála az egész másképp van, ő a maga kedvéért akarja Ront, és persze, mert vele végre ismét nőnek, kívánatosnak érzi magát, miközben Géza már észre sem veszi. (Jó ideje már szex sincs köztük, úgyhogy Nóra legalább annyira kiéhezett, mint Lídia.)
Ez a megcsalásos sztori azonban mégsem valósul meg: Nóra meggondolja magát (igaz, nem magánéleti okokból, hanem, mert rájön, hogy Ron tulajdonképp kémkedni jött a nyelviskolába, és ha mégis lefeküdne vele, úgy érzi, elárulná a férjét), inkább félúton visszafordul. A skót nagy csalódottságában egyenest Lídiához megy, merthogy a lány lakása olyan átjáróház, ahol minden sebzett szív gyógyírra lel, csak a háziasszonyra nem figyel senki.
Persze Lídia végül is megkapja Ront (bár ha hozzám egy pasi úgy állított volna be, mint az a skót akkor, én biztos kirúgtam volna), noha azt még el kell viselnie, hogy Géza közli vele: a skót nős - aztán persze kiderül, hogy ezt Nóra találta ki, mikor Ron körülötte legyeskedett, és el akarta altatni a férje gyanakvását. (Amit később kifejezetten fel akar kelteni.)
Nóra egyébként mégis hűtlen lesz, csak nem ilyen előkészített, hanem spontán módon: azzal a másik angoltanárral, Lacival csalja a férjét, akivel Lídia is próbálkozott, csak a srác tőle barátságnál többet sose akart. Miután Nóra kiborul azon, hogy Géza lehordja a sárga földig, amiért új ruhákat vett magának és fodrászhoz ment - hogy el tudja őt csábítani -, egy görbe éjszaka folyományaként Lídia lakásából egyenest Laci ágyába vezet az útja.
Van azért néhány abszurd fordulat: Géza ugyanis rájön, hogy a felesége megcsalta, de azt hiszi, hogy a legfőbb riválisával, a volt tanszéki kollégájával, akinek nem is tetszik a neje, csak őt akarta megalázni - ez aztán tényleg utolsó csepp a pohárban Nóra számára, még ebben a helyzetben se az az érdekes, hogy vele mi történt, hanem csak Géza egója számít. Vagyis a férj még azt sem hiszi el, hogy a feleségét önmagáért, vonzó nő mivoltáért kívánják - és ennél már tényleg kevés megalázóbb dolog van.
Az is nagyszerű jelenet, mikor Nóra, Lídia és Ron veszekednek hármasban, három nyelven, úgy, hogy egyikőjük se ért mindent: Nóra azon háborodik fel, mikor Ron méltatlankodva megkérdi Lídiától, ugyan milyen embernek nézi őt, hogy nős létére bepróbálkozott volna nála. És hát Nóra, akkor Ron milyen embernek gondolja őt?
A végén egyébként minden rendeződik, a párok egymásra találnak, ahogy egy rendes vígjátékhoz illik, bár azért ezt a sorozatot nem nevezném igazán vígjátéknak. Előfordulnak benne elég erős jelenetek, drámai pillanatok, és az alakítások szerintem nagyon ott vannak. Mondjuk nyelviskolát nem nagyon látott a forgatókönyvíró belülről, meg az nyelvtanárok kiejtése is hagy némi kívánnivalót maga után, azért ez egy nagyon is nézhető, jó kis sorozat.
Egyébként Nórának van egy zseniális, részegen mondott kis szónoklata, mikor felmegy Lídiához, mert nem bír magával, és szeretné, ha a lány tudatná Ronnal: hajlandó lenne az ágyába feküdni. A szónoklat lényege az, hogy ő nem a férjét akarja megcsalni, hanem Ronnal akar lefeküdni. És ez két teljesen különböző dolog. A barátnői, akik megcsalták a férjüket, elsősorban bosszúból tettek így, mert a férjük is megcsalta őket, de nála az egész másképp van, ő a maga kedvéért akarja Ront, és persze, mert vele végre ismét nőnek, kívánatosnak érzi magát, miközben Géza már észre sem veszi. (Jó ideje már szex sincs köztük, úgyhogy Nóra legalább annyira kiéhezett, mint Lídia.)
Ez a megcsalásos sztori azonban mégsem valósul meg: Nóra meggondolja magát (igaz, nem magánéleti okokból, hanem, mert rájön, hogy Ron tulajdonképp kémkedni jött a nyelviskolába, és ha mégis lefeküdne vele, úgy érzi, elárulná a férjét), inkább félúton visszafordul. A skót nagy csalódottságában egyenest Lídiához megy, merthogy a lány lakása olyan átjáróház, ahol minden sebzett szív gyógyírra lel, csak a háziasszonyra nem figyel senki.
Persze Lídia végül is megkapja Ront (bár ha hozzám egy pasi úgy állított volna be, mint az a skót akkor, én biztos kirúgtam volna), noha azt még el kell viselnie, hogy Géza közli vele: a skót nős - aztán persze kiderül, hogy ezt Nóra találta ki, mikor Ron körülötte legyeskedett, és el akarta altatni a férje gyanakvását. (Amit később kifejezetten fel akar kelteni.)
Nóra egyébként mégis hűtlen lesz, csak nem ilyen előkészített, hanem spontán módon: azzal a másik angoltanárral, Lacival csalja a férjét, akivel Lídia is próbálkozott, csak a srác tőle barátságnál többet sose akart. Miután Nóra kiborul azon, hogy Géza lehordja a sárga földig, amiért új ruhákat vett magának és fodrászhoz ment - hogy el tudja őt csábítani -, egy görbe éjszaka folyományaként Lídia lakásából egyenest Laci ágyába vezet az útja.
Van azért néhány abszurd fordulat: Géza ugyanis rájön, hogy a felesége megcsalta, de azt hiszi, hogy a legfőbb riválisával, a volt tanszéki kollégájával, akinek nem is tetszik a neje, csak őt akarta megalázni - ez aztán tényleg utolsó csepp a pohárban Nóra számára, még ebben a helyzetben se az az érdekes, hogy vele mi történt, hanem csak Géza egója számít. Vagyis a férj még azt sem hiszi el, hogy a feleségét önmagáért, vonzó nő mivoltáért kívánják - és ennél már tényleg kevés megalázóbb dolog van.
Az is nagyszerű jelenet, mikor Nóra, Lídia és Ron veszekednek hármasban, három nyelven, úgy, hogy egyikőjük se ért mindent: Nóra azon háborodik fel, mikor Ron méltatlankodva megkérdi Lídiától, ugyan milyen embernek nézi őt, hogy nős létére bepróbálkozott volna nála. És hát Nóra, akkor Ron milyen embernek gondolja őt?
A végén egyébként minden rendeződik, a párok egymásra találnak, ahogy egy rendes vígjátékhoz illik, bár azért ezt a sorozatot nem nevezném igazán vígjátéknak. Előfordulnak benne elég erős jelenetek, drámai pillanatok, és az alakítások szerintem nagyon ott vannak. Mondjuk nyelviskolát nem nagyon látott a forgatókönyvíró belülről, meg az nyelvtanárok kiejtése is hagy némi kívánnivalót maga után, azért ez egy nagyon is nézhető, jó kis sorozat.