Igazán érdekfeszítő életinterjút készített Gulyás Márton a Partizánon Szilágyi Jánossal, aki már 85 éves, de hihetetlenül friss szellemileg... Nem kedvelem túlságosan Szilágyit, de azt el kell ismerni, hogy egyedi jelenség és fontos szerepet játszott a magyar média történetében. Sőt, a jelek szerint ő találta ki a betelefonálós műsort.



Ebben a posztban persze arról lesz szó, amit Szilágyi csajozási szokásairól tudtunk meg Gulyás Marci pofátlan kérdései nyomán. Itt most a pofátlan nem feltétlen negatív jelző, mivel Szilágyi pont ugyanilyen pofátlan szokott lenni, sőt, sokszor érzéketlennek tűnik. (A beszélgetés alapján valóban nem empatikus az esetek többségében.) Persze nem csak és elsősorban Szilágyi magánéletének rejtelmei szempontjából volt tanulságos az interjú, hanem azért, ahogy ez a két férfi a hűtlenség témájához hozzááll.

Gulyásnak kézenfekvő volt, hogy Szilágyi gyerekkorából vezesse le a riporter csapodárságát. Mivel az elmélet szerint, amelyet sokan szeretnek hirdetni, a bizonytalan kötődés vezet legtöbbször hűtlenséghez, mivel ha valaki nem bízhatott meg a szüleiben, felnőttként sem bízik abban, hogy egyetlen kapcsolat elég lesz neki, illetve intimitásbéli problémái vannak. (Az kevéssé zavarja az elmélet hirdetőit, hogy rengeteg ellenpélda is akad, illetve hogy mivel az emberek 75%-a bizonytalan kötődésű, ezért ezt a magyarázatot majdnem mindenkire rá lehet húzni...)

Ami Szilágyit illeti, ilyen szempontból tényleg nem mindennapi a gyerekkora: kétszer is lepasszolták a szülei, először kilenc éves korában, '45-ben pár hónapra (annyit tud róla mondani, hogy valami hűtlenséges ügy volt, legalábbis ezzel magyarázták, de elég abszurdnak tűnik, hogy a háború végén az ember ilyesmi miatt küldi el a gyerekét otthonról Sztehlo Gáborhoz, aki háborús árváknak nyújtott otthont), másodszor kicsit később, mikor a szülők Argentínába mentek kiküldetésre két évre...

De térjünk rá a tulajdonképpeni témára: miként alakultak a riporter nőügyei. Háromszor nősült, és az első két házassága alatt mindig voltak kalandjai Ezekre Gulyás rá is kérdez, kvázi döbbenten, hogy ezt hogy tehette, ez mekkora árulás, Szilágyi meg nem nagyon érti, mire fel ez a döbbenet. Először azzal igyekszik magyarázni a hűtlenkedést, hogy csak alkalmi kalandok voltak, semmi érzelmi jelentéssel, majd kiderül, hogy azért ez mégsem igaz, mert volt egy táncosnő az életében, aki két házasságán keresztül is a szeretője maradt.

Itt kezd érdekesebbé válni a történet, mert rengeteg kérdés felmerül. Mint megtudjuk, a táncosnő szerelmes volt belé, és ha két házasságon át tartott a dolog, akkor a pasi az első válása után feleségül is vehette volna, de nem ezt tette. Ugyanakkor nyilván kötődött hozzá érzelmileg, ez már nem az alkalmi kaland kategória. (És hogy eshet egy szerelmes nőnek az, ha a szeretője elválik az egyik nejétől, majd elvesz valaki mást, miközben az ő státusza nem változik...)

De még vissza az első házassághoz: erről annyi derül ki, hogy a neje (Géczi Dorottya színésznő) nagyon féltékeny volt, és Szilágyi a végén már inkább ellene fordította a szerinte beteges féltékenységét: azt akarta, hogy a nő annyira haragudjon rá, hogy végül rúgja ki. Ezért elkezdett szerető-névsorolvasást tartani, tekintet nélkül arra, hogy az adott nőkkel tényleg lefeküdt-e vagy sem, a neje harminc név körül elégelte meg és rúgta ki végül.

Nem találtam adatot arról, hogy meddig tartott az első és meddig a második házassága, de a harmadik 1987-ben kezdődött, akkor volt 51 éves, és erről már semmi közelebbit nem árult el.

Visszatérve a táncosnő szeretőre: vele kapcsolatban a következőt mesélte még el: mivel tudta, hogy a nőnek ő soha nem lesz elég és nem akarja elvenni, arra biztatta, hogy szerezzen magának egy rendes partnert, akivel igazi párkapcsolatot alakíthat ki. Végül a nő megfogadta a tanácsát és tényleg szerzett magának egy pasit. Erről be is számolt a szeretőjének: a jelek szerint pusztán attól, hogy ezzel a pasival kapcsolatba kezdett, még egyikük sem gondolta, hogy a kettejük közti viszony véget kell, hogy érjen. Csakhogy...

Szilágyinak kulcsa volt a nő lakásához és akkor állított meg, amikor kedve tartotta. Általában sose akkor, amikorra meg volt beszélve. (A hölgy a Rádióhoz közel lakott, így Sz. J. akkor ugrott fel, ha épp ráért este vagy éjjel.) Egy alkalommal is így állított be: előzetes bejelentés nélkül. És a szeretőjét a másik pasival együtt találta, éppen akció közepette. Ez a látvány annyira letaglózta, hogy sarkon fordult és elment, soha többé nem is beszélt a nővel.

Milyen különös kettős mérce, nem? De főleg az érdekes az egészben, hogy az nem zavarta, mikor csak beszéltek róla, az viszont teljesen kiakasztotta, mikor meglátta a saját szemével. Mondjuk nem kizárható szerintem, hogy a táncosnő szándékosan intézte úgy, hogy látnia kelljen, főleg annak fényében nem kizárható, hogy a második feleség egy hasonló jelenetet adott elő már a válásuk után azzal a különbséggel, hogy de ő kifejezetten felhívta magához a volt férjét, aki az ablakon át belesve lehetett tanúja az exe jelenetének.

Gulyás mindenesetre SZ. I.-ből azt akarja kihozni, hogy ugye, mennyire megsemmisítő érzés, ha az embert megcsalják, de itt egyik esetben sem volt hűtlenség. Inkább a meztelen igazságnak a pasi orra alá dörgölése lehetett a cél. Vagyis annak bizonyítása: hogy lám, neked nem kellettem, de kellek másnak, tessék, nézd meg a saját szemeddel.

Mint kiderült, Sz. I. azzal egyszer sem került szembe, hogy egy monogámnak gondolt kapcsolatban megcsalják, ami persze nem jelenti, hogy ez meg se történt, de szembesülnie nem kellett vele. És G. M. faggatózása ellenére sem tudta megmondani, hogy mit lépett volna, ha ilyesmi történik vele.