Sokan azért lesznek féltékenyek, mert ők maguk éreznek vágyat mások iránt és az emberek többsége azt hiszi, hogy ahogy ő működik, úgy működik más is. De akadnak teljesen vagy csaknem teljesen féltékenységmentes emberek is, akiknek akármit bevallhatsz, sose fognak kiakadni. (És lehet, hogy ettől meg te akadsz ki…)
Még az se biztos, hogy önmagadat ismered, amíg nem találod magad olyan helyzetben, amelyben tényleg szembe kell nézned azzal, hogy nem te vagy az egyetlen. Lehet, hogy elméletben elfogadod a tényt, hogy a partnerednek lehet más kedvese, de mikor konkrétan megtudod, mikor szembesülsz a dologgal, akkor úgy reagálsz, hogy magadat is megleped. És attól, hogy egyik kapcsolatodban nem vagy ennyire heves, egy másikban viselkedhetsz teljesen másképp.
Mikor ránk törnek a félelmeink, legyenek azok megalapozottak vagy megalapozatlanok, nagyon nehéz racionálisan átgondolnunk, hogy mi lenne a legjobb módszer a tisztázásra. Tankönyvileg persze az, hogy megkérdezzük a partnerünket, mi a helyzet. Persze ehhez érdemes már a kapcsolat előtt vagy az elején tisztázni, hogy mik a játékszabályok, hogy ő is tisztában legyen azzal, szerintünk mi fér bele és mi is tudjuk, hogy ő hogyan gondolkodik az alternatívákról, féltékenységről, flörtölésről, és a többi.
Lehet, hogy nem szimmetrikus a helyzetünk, mert az egyikünknek van másik partnere (kezdettől fogva), a másiknak pedig nincs, vagy abban az adott pillanatban éppen nincs, de fenntartja magának a jogot, hogy legyen… Esetleg a kalandozáshoz ragaszkodik, míg mi ebből inkább kimaradunk.
Bármi is volt a kezdeti megállapodás, kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyben el kell döntenünk, hogy rákérdezünk-e egy gyanúra, a magunk szakállára kezdünk nyomozni vagy maradunk inkább bizonytalanságban.
Nem tudom az arányokat, de mind a három verziónak meglehetősen sok híve lehet. És persze van, aki mind a hármat alkalmazza, akár ugyanazon kapcsolaton belül is, csak különböző szakaszokban. Először inkább nem akar tudni róla. Aztán rákérdez. Aztán, mivel tagadó választ kap, nekikezd a kutakodásnak. De van, aki azonnal kutakodik és miután kiderített valamit, rá is kérdez. Vagy félúton abbahagyja a keresést.
Milyen előnyei és hátrányai vannak az egyes módszereknek?
- Rákérdezés
Előnye, hogy lehetőséget ad a helyzet tisztázására. De ha nincsenek meg a megfelelő feltételek ahhoz, hogy a partner kockázat nélkül igazat mondjon, ha sok a vesztenivalója, akkor nagy valószínűséggel tagadni fog. Amit vagy elhiszünk vagy nem.
Ha meg nem tagad és így kiderül, hogy valóban van alternatív kapcsolata, akkor kénytelenek leszünk eldönteni: akarjuk-e így is folytatni, megpróbáljuk leválasztani róla vagy szakítunk, nyitjuk-e a kapcsolatot vagy zsarolásra kapcsolunk.
Bármennyire is ez a legegyenesebb módszer, korántsem biztos, hogy tényleg kiderül az igazság. Még az sem biztos, hogy az az igazság derül ki, amit szeretnénk. Hiszen rákérdezhetünk abban a reményben is, hogy nemleges választ fogunk kapni.
- Kutakodás
Előnye, hogy nem kell szembenéznünk a partnerünkkel és ha tényleg nincs olyasmi, amit titkolna, akkor anélkül szűnik meg a gyanúnk, hogy őt a gyanakvással megsértenénk. (Itt most nem feltétlenül arról beszélek, hogy tényleg nincs alternatív partnere – ha az volt a megegyezés, az lehet neki, a lényeg az, hogy fontos dologban megtévesztett-e vagy sem.)
Nagy hátránya, hogy visszaélünk a bizalmával és ez rombolja a kapcsolatot, talán még akkor is, ha sosem fogja megtudni… De ha megtudja, mert eláruljuk vagy lebukunk, az legalább olyan bizalmi válságot eredményez, mint az, ha valamelyikünk fontos dolgot titkolt el.
Másik hatalmas hátrány, hogy olyasmikről is tudomást szerezhetünk, amikről nem akarnánk tudni… Nem feltétlen a hűtlenség kapcsán, lehet ez teljesen más téma is. És ha már tudunk valamiről, és nem beszélhetünk róla, az nagyon kellemetlen feszültséget eredményez majd bennünk.
- Bizonytalanságban maradás
Előnye, hogy semmivel nem kell szembenéznünk, így döntenünk sem. Nincs konfliktushelyzet, nincs dráma, többé-kevésbé megmarad a lelki nyugalmunk. Ha csak időnként merül fel bennünk a gyanú és nem csavarodunk be miatta, nem zavar nagyon, akkor működőképes lehet, akár évekig is élhetünk így.
Hátránya, hogy rombolja bennünk a bizalmat, mert az egész téma, az alternatív kapcsolatok, a féltékenység kezelése, akár a védekezés módja szőnyeg alá kerül. Egyre kevésbé fogunk tudni őszintén beszélgetni a partnerünkkel, nehogy elszóljuk magunkat a gyanúnkkal kapcsolatban… Tabukat építünk be, már egy filmet se tudunk megnézni, amiben ez téma, márpedig melyik filmben nem téma?
Ha igazán mély kapcsolatot szeretnénk, akkor szerintem a megoldás az, ha a partnerünk tudhatja, hogy nyugodtan bevallhat egy alternatív kapcsolatot vagy egy kalandot (egy flörtöt, vagy bármit, amit mi már normaszegésnek tartunk), nem lesznek retorziók. Ezt egy teljesen monogám berendezkedésben nem tudom elképzelni. Még ha nincs is konkrét szexuális félrelépés, a kizárólagosság eszméjének bármely más megsértését értelmezhetjük úgy, mint megcsalást… Vagyis egész kis dolgokat is érdekében állhat eltitkolni. A titkolózás legjobb ellenszere, ha nincsenek tabuk és retorziók. És nincs kutakodás.