Különös eszmefuttatásra találtam egy cikkben, amely A szerelem/szeretet lehetetlensége (El amor es imposible) című könyv kapcsán készült a szerzővel, Darío Sztajnszrajber argentin filozófussal. Ebben a könyvben a szerző többek között azt a gondolatot fejtegeti, hogy a monogámia azért hasznos társadalmilag, mert ha nem így szerveződnénk, akkor sose dolgoznánk…

 


Idézet az interjúból:

Sztajnszrajber - Nekem úgy tűnik, hogy ha a monogám mátrix nem működne, akkor nem lenne mód produktív energiáink megszervezésére.

A könyvben eljátszom azzal az elképzeléssel, miszerint, ha posztmonogám társadalomban élnénk, és több romantikus kapcsolatunk lenne, a munkára szánt időnk nullára redukálódna, mert mindig szenvedélyről szenvedélyre szédelegnénk.

Van valami az erotika időbeli menedzselésében, amely olyan struktúrákra korlátozódik, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy az idő nagy részében produktívak legyünk.

Számomra érthetetlen, hogy valaki, akinek a szakmája a gondolkodás és elvileg tudományos igénnyel ír egy témáról, ekkora butaságot bír megfogalmazni. Mivel nem egy embert ismerek, akinek több romantikus kapcsolata van, és én magam is ebbe a kategóriába tartozom, valójában nem értem, hogy lehet azt feltételezni, hogy mi emiatt nem dolgozunk, nem vagyunk produktívak, éjjel-nappal csak üzekedünk vagy lila ködben úszva élünk… Hát, a valóság nagyon másképp néz ki.

A monogámia a társadalomnak úgyis csak a felszínen, intézményi szinten szervező elve, hiszen az emberek igen nagy százaléka lép félre, tart szeretőt, igaz, az már jóval kisebb százalék, aki ezeket a viszonyokat romantikus kapcsolatként értelmezi, de attól még az is időt és energiát szán rá, aki „csak” szexuális, illetve baráti és szexuális motiváció által hajtva folytat külső kapcsolatot. Tehát pusztán hasznossági szempontból a külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy bármely erotikus és/ vagy romantikus kapcsolat a munkától vesz el időt. (Miért nem mástól, miért pont a munkától?)

Mi lehet amögött, hogy valaki ekkora blődséget fogalmaz meg? Egyrészt az, hogy nincsenek valódi ismeretei a nem mono szerelmi kapcsolatokról (a poliamoriáról is lekezelően nyilatkozik, szerinte az csak megerősíti a monogámia normatív jellegét), másrészt abból indul ki, hogy aki szerelmes, az egyfajta őrült, koncentrálni és logikusan működni képtelen lény, aki így elveszíti a produktivitását, mert csak a szenvedélyével foglalkozik.

Ezzel a gondolattal már máskor is találkoztam és soha nem értettem. Ez nem a szerelem, hanem a beteges szenvedély definíciója, de a legtöbb ember még akkor is képes dolgozni (maximum nem a legjobb hatékonysággal), ha épp a szerelem legrosszabb (vagy legjobb) fázisában találja magát. (Valaki kivett már betegszabit, mert épp szerelembe esett, vagy felmondott a munkahelyén? Esetleg nem adott enni a gyerekeinek? Vagy hogy kell ezt elképzelni?)

De legyünk racionálisak: vajon mégis mennyi időbe kerül egy plusz kapcsolat fenntartása és ápolása és ki engedhet meg magának ilyesmit? A munkakerülők és a nagyon gazdagok érnek csak rá annyira, hogy több kapcsolatuk legyen, vagy a gyerekek számától függ (persze a koruk se mindegy), vagy attól, hogy kinek mennyire támogató a báziskapcsolata? Mert induljunk ki abból, hogy nem titkos viszonnyal számolunk, hanem olyannal, ahol tiszták a viszonyok (lásd még posztmonogám fantázia).

Mondhatni, szinte lehetetlen meghatározni, kinek mennyi idő egy-egy kapcsolat fenntartása, de ha valóban érzelmi viszonyról van szó, akkor a heti legalább egy alkalom általában elvárás, és ez azért 3-4 órát el kell tartson ahhoz, hogy mindkét fél elégedett legyen. De egy szenvedélyes kapcsolat esetén én a heti 2-3 alkalmat gondolom inkább mérvadónak. Persze ne feledjük, hogy monogám párkapcsolatból is van olyan, ahol hónapszámra nem látják egymást a felek (legfeljebb videón), meg olyan, ahol hétvégente vagy 2-3-4 hetente találkoznak. Szóval szinte lehetetlen megmondani, mennyi együtt töltött idő lenne átlagosnak nevezhető.

De nem csak a találkák időtartama meghatározó, vagy írásban vagy szóban is illik kommunikálni, az további órákat vehet igénybe heti szinten. Mondjuk, hogy egy szerelmi kapcsolat mindent összevetve átlagban 10-15 órát vesz igénybe, de ez akkor minőségi idő… Ez nem kevés, de a Facebook-on, görgetéssel vagy sorozatnézéssel képesek vagyunk több időt elszórakozni… Tudom, van, aki éjt nappallá téve dolgozik, de egy posztmonogám világban sem lenne mindenki poli. (Meg általában az az éjt nappallá téve dolgozás sem teljesen stimmel.)

Ráadásul, ha nem kell titkolózni és bujkálni, akkor minőségi időt úgy is együtt lehet tölteni, hogy nem csak az egyik partnerünkkel vagyunk, hanem mindkettővel. Vagy mindhárommal. Még a szerelmesek se állandóan azzal vannak elfoglalva, hogy nyalják-falják egymást, képesek civil programokra is, lehetnek úgy együtt, hogy közben baráti összejövetelen vesznek részt, tehát a nonmono életformában a plusz kapcsolatot időmenedzsment szempontjából nem kell teljesen külön kezelni a családi élettől és az egyéb kikapcsolódástól.

Ráadásul az, hogy valaki nem monogám életformában él, nem jelenti, hogy állandóan új partnereket keres. Sokaknak vannak hosszú távú partnerei, a filozófus ebbe se gondolt bele: az, hogy nem zárjuk ki egy újabb szerelem létrejöttét, nem azt jelenti, hogy folyamatosan ilyet keresnénk.

Persze, nonmonónak lenni fegyelmet igényel, és talán kevésbé engedi meg az üresjáratokat, vagy bizonyos szabadidős programokról le kell mondanunk: az biztos, hogy az idővel való bűvészkedés az egyik legnehezebb benne, de amennyi ideje a mai embernek hülyeségekre megy el, egynél több minőségi kapcsolat ápolása szerintem bőven belefér… Már, ha erre van indíttatás. Nyilván szó sincs arról, hogy kötelező lenne több kapcsolatot fenntartani, mindig lesznek olyanok, akiknek egyre sincs energiájuk.

Végül a filozófust megcáfolandó még annyit fűznék hozzá, hogy a szerelem és a szabadság, az elfojtás kultúrájából való kiszabadulás rengeteg plusz energiát ad az embernek, amit visszaforgathat akár a munkájába, akár a családi életébe. Tehát szó sincs arról, hogy a monogámia felfüggesztése lehetetlenné tenné a produktivitást, még arra is képes, hogy produktívabbá tegyen.