Ez mindössze 2-3 nap termése. Állandóan ilyenekbe botlok, még azok is csak lenézően nyilatkoznak, akik egyébként nyitottak a többes kapcsolatokra, tehát kifejezetten nem monogámok. De a szeretőktől ők is elhatárolódnak, bár mikor egy kicsit közelebbről megnézzük az emberek múltját, sokszor kiderül, hogy ők sem makulátlanok, és ez az egész hűtlen-pocskondiázás inkább felvett szerep.
A fogalmak persze folyamatosan keverednek. Például a személyszállító cég mindössze annyit tudott meg az utasról, hogy volt szeretője, és ebből már azt a következtetést vonta le, hogy hűtlen, noha lehet, hogy csak azért használta a szerető szót, mert titkos kapcsolatról volt szó, vagy mert esetleg olyan poli, akinek a partnere tud a külsős partneréről. Hiszen attól azt még szeretőnek nevezzük (még a túlképzett ideológusok is ezt teszik)... Vagy bárki, akivel hivatalosan nem vagyunk együtt, és akit nem tekintünk a „párunknak”, de akivel szexuális kapcsolatban állunk, szeretői státuszt tölt be.
Persze értem én: sokkal könnyebb egyszerűen pocskondiázni mindenkit, akinek szeretője van, vagy aki szerető, mint megérteni, hogy az adott ember miért is választotta azt az utat, amit választott. Ez a kérdés nagyon sok embert egységfrontba tömörít, egyesek elkezdik a volt partnerüket szidni, mások az összes férfit vagy nőt, a hűtlenek vagy ilyen-olyan jellegű szeretők meg garantáltan nem fognak hozzászólni a vitához (vagy csak nagyon kevesen: szinte biztos, hogy kisebbségben maradnak és hamar elmegy a kedvük).
A lényeg az, hogy egy csomó frusztrált ember kiadhatja a gőzt, elismételgetheti a sérelmeit és megkaphatja a megerősítést, hogy igen, neki van igaza és a hűtlen meg egy szemét, ezzel az össznépi sárdobálással aztán jól felhergelik egymást, de nem könnyebbülnek meg.
Mindeközben meg ott a realitás, hogy a kapcsolatok jelentős részében nem működik a szex, nincs intimitás, nem beszélnek a dolgaikról, szavaik sincsenek arra, hogy mi a gondjuk egymással, félelemben és tagadásban élnek... De amíg csak senyvednek ebben az állapotban, mindketten boldogtalanul, addig minden oké, addig ők erkölcsösek. Mert egymást és önmagunkat boldogtalanságban és kielégítetlenségben tartani teljesen rendben van.
Egymást bántani is rendben van, amíg nincs félredugás. Ha meg van félredugás, akkor még inkább rendben van az erőszakoskodás, hiszen a harag érthető és jogos. Félholtra verni vagy meggyilkolni valakit és utána azt mondani, hogy de hát hűtlen volt, ja, akkor bocs, már nem is számít, megérdemelte. És még az áldozat rokonai bizonygatják, hogy aljas rágalom, hogy az illető hűtlen lett volna... Basszus, nem tökmindegy? Nem totálisan irreleváns? Sőt, akkor legalább volt egy kis öröme az életben...