Persze, vannak, akik már attól, hogy nőről van szó, másképp viszonyulnak a dologhoz és máris hajlamosak meghurcolni, miközben egy férfival akkor is elnézőbbek, ha az fizetett lányokkal szórakozik. Vannak, akik a nagy korkülönbséget is az asszony szemére vetik, noha ellenkező esetben, ha a férfi idősebb és a nő fiatalabb, akkor nem látnának benne kivetnivalót.
A legtöbben persze azért nevetik ki (vagy háborodnak fel rajta), mert azzal, hogy félrelépett, sőt, válik, összetört a keresztény konzervatív, a házasság szentségében hívő jámbor nő imidzse, ami egyébként is meglehetősen visszatetsző volt, mert se valódi vallásosság, se jámborság, szerénység, alázat nem jellemezte az illetőt.
Az a baj ezzel a szereppel, hogy rohadt nehéz hitelesen eljátszani. De a jelek szerint olyan nagyon nem is próbálkoznak. A probléma elsősorban az, hogy olyan ideológiához keresnek támogatókat, amelyben idehaza egy egészen kis csoport hisz csak valójában. A magyarok nagy része nem keresztény és nem konzervatív. Valami egész más, de ez nem politikai poszt, szóval ebbe nem mennék bele.
A helyzet az, hogy noha elméletben a legtöbb ember elveti a hűtlenséget, és ha saját névvel kell nyilatkozni, akkor persze elítéli, sőt, még arra is hajlandó, hogy kifejtse: ő ilyet soha, és már x éve boldog házasságban él, még csak nem is gondol senki másra, blabla, a valóságban rengetegen lépnek félre, de ha eddig nem is jutnak el, álmodoznak arról, hogy szeretnének olyasvalakivel ágyba bújni, akivel nem szabadna. Hogy szeretnének egyáltalán szexelni, mert a házasságukon belül már egyáltalán nem teszik vagy ritkán, vagy az is pocsék, ami van.
Minél inkább vágyik rá valaki, és minél kevésbé van lehetősége megvalósítani, annál mérgesebb és elítélőbb lesz azzal szemben, aki megvalósította. De az ítéletét nagyban befolyásolja, hogy mennyire kedveli az adott személyiséget, művészt, celebet: ha rajong érte, akkor sokkal megbocsátóbb lesz, mint akkor, ha eleve utálja. A kedvencek szinte bármit megtehetnek, őket igyekeznek felmenteni, míg mindenki más, aki nem tartozik a kedvenc táborba, máglyára való, körülbelül mindegy, mit követett el.
De az idő is megszépíti a korábban elítélt cselekedeteket. Ha például egy férfi elhagyja a nejét egy nála 10 évvel fiatalabb lányért, akibe első látásra beleszeretett, akkor a pasit legtöbben szemét állatnak fogják tartani. Ha az illető népszerű énekes, akkor már sokkal nagyobb jóindulattal néznek a történetre. De ha még 40 évvel később is együtt van az imádott nővel, akkor ez egy csodálatos, tündérmesébe illő szerelmi történet, nem pedig egy „csúnya” cserbenhagyás, ahogy első pillanatra tűnt. A félredobott feleségre ilyenkor már senki nem gondol, hisz a sors akarta úgy, hogy róla megfeledkezzenek.
Ha azonban kifejtjük, hogy a feleséget nem is kellett volna elhagyni, miért ne maradhatott volna meg mindkét kapcsolat, ha a felek beleegyeznek, akkor erkölcstelenek vagyunk, mert az embernek egyszerre csak egy szerelme lehet, még az is jobb, ha titokban szeretőt tart, hiszen nyíltan több partnert felvállalni biztos megalázó.
Valójában a társadalom egyáltalán nem egységesen ítéli el a hűtlenséget, noha alapból a legtöbben azt mondanák, hogy erkölcsileg elfogadhatatlan. De igazából rengeteg esetben készen állnak arra, hogy elfogadják, ráadásul valósággal lubickolnak a hasonló botrányokban, mert ezt legalább mindenki érti. (Vagy érteni véli.) Bonyolult gazdasági összefüggéseket hiába magyarázunk, de ha egy ismert emberről kiderül, hogy nem az, aminek láttatni akarta magát, akkor nagy az öröm. Valószínűleg még azok is kaján vigyorral olvassák a híreket, akik kedvelik az illetőt és igyekeznek megvédeni. Hát még azok, akik eddig is utálták.