Nálunk viszonylag ritka lehet, hogy valaki több évre eltűnik, majd egyszer csak visszatér, és csodálkozik, hogy a partnere, felesége, férje tovább lépett, új élettársa van és talán már össze is házasodtak. De azért biztos előfordul ilyesmi itthon is. Olyan országokban, amelyek háborúban állnak, ez jóval gyakoribb. 



Mostanában nézem a Manifest c. sorozatot az HBO-n, amelyben ennek a forgatókönyvnek sci-fi-be oltott változatát adják elő: egy utasszállító tűnik el öt és fél évre, de azok számára, akik a gépen ülnek, az utazás csak ugyanannyi ideig tart, amennyi normális esetben, vagyis ők egy számukra teljesen idegen valóságba csöppennek vissza, mikor leszállnak a gépről. Ami nekik tegnap volt, az a többieknek egy évtizede. 

Az egyik férfi utas úgy érzékeli, hogy csak pár órája köszönt el a feleségétől, és a neje meg se meri neki mondani, hogy már másik partnere van vagy három éve, aki ráadásul a közös gyerekük pótapja is lett. Ennek az utasnak a húga pedig a vőlegényét találja a legjobb barátnőjével egy házasságban: számára a lánykérés csak két hete történt, a pasi viszont közben továbblépett.

Noha a két szituáció hasonló, a szereplők teljesen másképp kezelik a helyzetet attól függően, hogy már előtte házasok voltak-e. Gyakorlatilag úgy állnak hozzá, hogy a papír fontosabb, mint a nem házas fél érzelmei. Ami a már családos párnál azt jelenti, hogy a nő gyakorlatilag el akarja titkolni a férje elől, hogy van valakije, és mikor végre bevallja, akkor sem akarja neki bemutatni. A csak majdnem jegyeseknél pedig a visszatért menyasszonyjelölt érzi úgy, hogy nem zavarhat-e a legjobb barátnője házasságába, pedig nyilván szerelmes, mint az ágyú. 

Mindenki próbál helyesen cselekedni, de ez egy ilyen helyzetben nem sikerülhet. Hogy lenne helyes kirúgni a szeretett partnert, aki a legnehezebb időszakban is mellettünk állt és nevelte a lányunkat csak azért, mert visszatért a férjünk? Hogy lehet helyes belenyugodni abba, hogy a szerelmünk visszatért, még mindig szeret, és nem lehetünk vele, mert mivel halottnak hittük, elvettünk egy másik nőt?

Ez ugyan sci-fi, éppen ezért teheti a sztorit még feszültebbé, de fogságba esett és évek múltán kiszabadult foglyok hazatérése sem lehetett soha egyszerű. Főleg, mert ők már biztos nem ugyanazok az emberek voltak, mint a háború előtt. Ha fizikailag nem is mentek tönkre, lelkileg akkor is teljesen összetörtek. De mindenki elvárta az otthon maradott feleségektől, hogy fogadják vissza ezeket az embereket, mintha mi se történt volna - a társadalom (az állam) úgyis magukra hagyta őket, úgyhogy mást nem is nagyon lehetett tenni, de ettől még biztos rengeteg esetben folytatták a nők azon kapcsolataikat, amelyek a férjük távollétében alakultak ki. 

Mi lenne, mi lett volna ilyenkor humánusabb? Ami egyáltalán fel se szokott merülni senkiben: hogy a régi és az új kapcsolat is megmaradhasson. Lehet, hogy a régi már teljesen működésképtelen egyébként, és csak becsületből tartják fenn. De az is lehet, hogy még szeretik egymást, és van miért együtt maradni a szánalmon kívül is: akkor viszont miért kéne lemondani az új kapcsolatról, amely időközben szintén fontossá vált?

A sorozatra visszatérve: a még nem családos fiatalok persze nem bírnak magukkal és újra összejönnek, majd a pasi felesége lelép: nem, mintha elmondták volna neki, magától jön rá. Mindig is imposztornak érezte magát, és mindig félt attól, hogy nem képes az eltűnt barátnője nyomába lépni. A férj tulajdonképpen megkönnyebbül attól, hogy a felesége meghozta helyette ezt a döntést, mert nem úgy nézett ki, mint aki fel akarná vállalni a szakítás felelősségét. De az exmenyasszony ezzel az egyetlen barátnőjét veszíti el, amit meg neki nem könnyű feldolgoznia. 

Szerintem nagyon érdekes alapötletre építik fel a sorozatot a készítők, érdemes belenézni.