Mi számít szeretői kapcsolatnak? Kell-e hozzá, hogy legalább az egyik fél házas legyen vagy valamilyen párkapcsolati formában éljen? Nem, hiszen egy katolikus papnak is maximum szeretője lehet, ha szexuális kapcsolatot tart fenn egy nővel. Kell-e hozzá meghatározott rendszeresség? Vagy elég, ha csak egyszer vagy kétszer találkoztak? Esetleg nagyon ritkán futnak össze, és teljesen kiszámíthatatlan módon? Kell-e hozzá szex? Az vajon nem szerető, aki soha nem fekszik le a partnerével, de intenzív érzelmi kapcsolatot folytat vele?
Ahány kapcsolódás, annyiféle, amit általában a szeretőzésről gondolni szoktunk, az leginkább a regények, filmek elénk vetített képe illetve a saját tapasztalataink és a környezetünkben élők által megosztott információk alapján áll össze bennünk. De ahogy egy házasság is lehet ezerféle, úgy a szeretői kapcsolat is nagyon szerteágazó, főleg, mert ennek, a házassággal szemben nincsenek írott szabályai. Míg a házasság, de még az élettársi kapcsolat is bizonyos társadalmi elismertséget feltételez (különben senki nem vesz róla hivatalosan tudomást), úgy a szeretői státusz vagy kapcsolati forma éppen hogy a társadalmi szabályok megsértése nyomán jön létre. (Most a nyugati, felszínen monogám társadalomról beszélek, másutt lehetnek ennél eltérő valóságok.)
Megpróbáltam különböző szempontok szerint csoportosítani a szeretői kapcsolatokat - elsősorban itt tényleg azokról lesz szó, amelyek legalább a kapcsolat csíráját tartalmazzák és nem csupán random szexelések idegenekkel. A hűtlenség kategóriába az is beletartozik, de nem nevezhető kapcsolatnak. A kapcsolat ott kezdődik szerintem, hogy van ismerkedési fázis, létezik némi tervezés és legalább az egyik félben felmerül a folytatás iránti igény is. Még azt is inkább kapcsolatnak tartom, ami nem jut el a találkozásig, de van benne bizonyos ideig tartó kommunikáció, mint ami egyetlen, pár perces aktusból áll, és se előzménye, se folytatása.
1. Az időfaktor
Minden kapcsolatnak van időbelisége. Van egy kezdete, időtartama és vége. A szeretői kapcsolat kezdetét nehéz meghatározni. Hiszen lehet, hogy két olyan ember kerül össze, akik ezer éve ismerik egymást, és van olyan is, hogy egy társkeresőn rövid levelezés után rögtön az első találkozástól akkora az összhang, hogy abból szerelem születik.
Mondhatnánk, hogy a szeretői kapcsolat kezdete az első szex, de ez félrevezető lenne. Van olyan, ahol az első szex az, de sok más forgatókönyv is létezik. A végét ugyanilyen nehéz meghatározni, főleg, ha nincs konkrét szakítás. Az (elvileg) elvágólagosan működő monogám világhoz képest a szeretőké sokkal szövevényesebb. Lehet, hogy nincs intenzív kapcsolat, ritkák a találkozások, lehet, hogy az érintettek se biztosak abban, hogy most akkor ők még szeretők-e... Meglehet, hogy évekig nem találkoznak, de mikor újra összefutnak, ott folytatják, ahol abbahagyták. Vannak örök backburnerek, akiket elő lehet venni, bár igazán nem szeretők, de akkor mégis, mik...?
Kérdéses, hogy hány alkalom kell ahhoz, hogy kapcsolatról beszéljünk. Egy még kevés, az lehet alkalmi felbuzdulás, bár egy XIX. századi, előkelő hajadon lányt, akit egyszer elcsábított egy úriember (ami főben járó véteknek számított), a férfi szeretőjének tartottak akkor is, ha csak egyszer öt perc erejéig élvezték (?) egymás társaságát. És azzal együtt, hogy egyikük sem volt elkötelezett, a puszta tény, hogy nem házasságon belül szexeltek, már csak a szeretői státuszt tette lehetővé. (Kivéve, ha a férfi később feleségül vette a lányt.)
De az az egy szexelés összejöhet úgy is, hogy heteken keresztül folyt a levelezés, voltak randik, amelyeken nem került sor szexre, és így tovább: ebben az esetben mégiscsak van egy kezdődő szeretői kapcsolat, amely aztán megszakad valamelyik fél akaratából. De messze nem ugyanaz, mint egy munkahelyi bulin félrészegen dugni a sufniban... Pedig mindkét esetben egyetlen szexuális aktusra került csak sor.
Vagyis az időfaktor szempontjából nem csak az számít, hogy szexre hányszor került sor, és nem is csak az, hogy hányszor találkozott a két ember, hanem az is, hogy összességében mennyi időt szántak ismerkedésre, kapcsolattartásra. Mennyi levelezés, beszélgetés, csetelés, telefonálgatás volt. Aki időt szán a másikra, mégpedig sok időt, az már kapcsolatot épít.
De ha visszatérünk a konkrét randik számához, mert ez is jó mutató: egy-két szexrandi után még senki nem érezheti úgy, hogy valódi kapcsolatban van. Ez még nagyon bizonytalan kezdeti szakasz. Az is nagyon árulkodó, hogy az első és a második között mennyi idő telik el, illetve mikor kerül sor a harmadikra.
A klasszikus ismerkedőkkel szemben a szeretőzők általában sokkal kevésbé rendelkeznek szabadon az idejükkel, tehát a randik között valószínűleg több idő telik el, és nagyobb energiabefektetést, szervezést igényel ezeket létrehozni, mint ha két szingliről van szó, akiknek például az estéik, éjszakáik szabadok. (Most azokról beszélek elsősorban, akik közül legalább az egyik fél rendelkezik hivatalos partnerrel.) Mivel nehezebb összehozni a randikat (hacsak nem munkahelyi a viszony), ritkábban is fog sikerülni valószínűleg - bár ez sem feltétlenül igaz, mert a földrajzi távolság ugyanúgy akadályozhatja a rendszeres találkozásokat, mint egy hivatalos kapcsolat kötöttségei.
Mindannyian hallottunk már azokról a pasikról, akik bizonyos időbeli korlátokat szabnak önmaguknak, ezzel igyekezvén megakadályozni, hogy érzelmileg érintetté váljanak, vagy lebukjanak. (Mások ezt térbeli önkorlátozással próbálják elérni.) Van, aki arra esküszik, hogy egy nővel csak egyszer, de legfeljebb háromszor fekszik le. Van, aki meg arra, hogy három-négy hetes időintervallumokat hagy egy-egy randi között. Hozzáteszem: a szabályt ugyanazon partner tekintetében veszi csak figyelembe, ő attól mással még találkozhat, csak arra is ugyanilyen ritkán fog sor kerülni. (Vagy nem...)
Vagyis ennek alapján a három alkalmat meghaladó számú randi után kezdhetjük szeretői kapcsolatnak nevezni azt a valamit, ami elkezdődött, és ha havi max egyszer hajlandóan velük találkozni, akkor gyanakodhatunk, hogy az illető fél a saját érzelmi bevonódásától. A havi egy alkalom persze más indíttatásból is lehet: ennyire gyakran tud elszabadulni a munkahelyéről vagy tud kitalálni valami hihető magyarázatot odahaza. De az is előfordul, hogy nincs igénye ennél többre, mert visszafogott a szexuális étvágya. Esetleg van még 4-5 barátnője, vagyis épp az ellenkezője igaz: nagy a szexuális étvágya. (Na, erre varrjatok gombot.)
Gyakoriság tekintetében eddig a legintenzívebb pár, amelyről tudok, napi szinten találkozott, mert közös irodájuk volt, amelyet szerelmi fészekként is használtak és naponta szexeltek is. Vagyis sokkal többet, mint az átlag házasok, bár házaspárokról is tudok, ahol ez a gyakorlat. Itt kérdés, vajon a kétféle kapcsolat olyan nagyon különbözik-e - tény, hogy a szeretőknek nem voltak közös gyerekeik, a házastársuktól viszont volt gyerekük, de inkább a szerető töltötte be a házastárs funkciót, mint a valódi férj és feleség.
Igen kevéssé intenzív párokról is tudok: ezek csak akkor találkoztak, ha a férfi éppen Magyarországon tartózkodott, így amikor itt volt, akkor szinte naponta látták egymást, mikor hazament, akkor meg hónapokig nem. Egy másik példában életükben kétszer szexeltek egymással, de napi szinten cseteltek és leveleztek, intenzív érzelmi életet éltek. (Szintén külföldön élő partnerről volt szó.)
Ha átlagolni kéne, akkor szerintem a heti legalább egyszeri szex kell a konszolidált szeretői kapcsolathoz, legalább is akkor, ha mindkét félnek csak egy szeretője van. Nem árt, ha heti 2-3 alkalom is összejön, de ehhez már erős motiváció kell és nem élhetnek egymástól nagyon távol, illetve eléggé szabadon kell rendelkezniük az idejükkel. (Meggyőződésem, hogy rengeteg ember csak azért nem tart szeretőt, mert időben nem férne bele az életébe, nem olyan a munkája, ahonnan le lehet lépni, a felesége/férje ellenőrzi, a gyerekei miatt szoros az időbeosztása.)
A gyakoriságnak persze tendenciája is van: ha azt látjuk, hogy a gyakoriság az egyik fél akaratából csökken, mégpedig nem azért, mert az életében valami alapvető változás következett be munkahelyen vagy családban, akkor a kapcsolat kezd kihűlni. Amíg a gyakoriság állandó, vagyis mindkét fél maximálisan tesz azért, hogy fenntartsa a kialakult szintet, addig a kapcsolat eleven és virágzó.
Ennyit az időfaktorról, még rengeteg szempont van hátra, úgyhogy ez egy sorozat első része volt csupán.
Ahány kapcsolódás, annyiféle, amit általában a szeretőzésről gondolni szoktunk, az leginkább a regények, filmek elénk vetített képe illetve a saját tapasztalataink és a környezetünkben élők által megosztott információk alapján áll össze bennünk. De ahogy egy házasság is lehet ezerféle, úgy a szeretői kapcsolat is nagyon szerteágazó, főleg, mert ennek, a házassággal szemben nincsenek írott szabályai. Míg a házasság, de még az élettársi kapcsolat is bizonyos társadalmi elismertséget feltételez (különben senki nem vesz róla hivatalosan tudomást), úgy a szeretői státusz vagy kapcsolati forma éppen hogy a társadalmi szabályok megsértése nyomán jön létre. (Most a nyugati, felszínen monogám társadalomról beszélek, másutt lehetnek ennél eltérő valóságok.)
Megpróbáltam különböző szempontok szerint csoportosítani a szeretői kapcsolatokat - elsősorban itt tényleg azokról lesz szó, amelyek legalább a kapcsolat csíráját tartalmazzák és nem csupán random szexelések idegenekkel. A hűtlenség kategóriába az is beletartozik, de nem nevezhető kapcsolatnak. A kapcsolat ott kezdődik szerintem, hogy van ismerkedési fázis, létezik némi tervezés és legalább az egyik félben felmerül a folytatás iránti igény is. Még azt is inkább kapcsolatnak tartom, ami nem jut el a találkozásig, de van benne bizonyos ideig tartó kommunikáció, mint ami egyetlen, pár perces aktusból áll, és se előzménye, se folytatása.
1. Az időfaktor
Minden kapcsolatnak van időbelisége. Van egy kezdete, időtartama és vége. A szeretői kapcsolat kezdetét nehéz meghatározni. Hiszen lehet, hogy két olyan ember kerül össze, akik ezer éve ismerik egymást, és van olyan is, hogy egy társkeresőn rövid levelezés után rögtön az első találkozástól akkora az összhang, hogy abból szerelem születik.
Mondhatnánk, hogy a szeretői kapcsolat kezdete az első szex, de ez félrevezető lenne. Van olyan, ahol az első szex az, de sok más forgatókönyv is létezik. A végét ugyanilyen nehéz meghatározni, főleg, ha nincs konkrét szakítás. Az (elvileg) elvágólagosan működő monogám világhoz képest a szeretőké sokkal szövevényesebb. Lehet, hogy nincs intenzív kapcsolat, ritkák a találkozások, lehet, hogy az érintettek se biztosak abban, hogy most akkor ők még szeretők-e... Meglehet, hogy évekig nem találkoznak, de mikor újra összefutnak, ott folytatják, ahol abbahagyták. Vannak örök backburnerek, akiket elő lehet venni, bár igazán nem szeretők, de akkor mégis, mik...?
Kérdéses, hogy hány alkalom kell ahhoz, hogy kapcsolatról beszéljünk. Egy még kevés, az lehet alkalmi felbuzdulás, bár egy XIX. századi, előkelő hajadon lányt, akit egyszer elcsábított egy úriember (ami főben járó véteknek számított), a férfi szeretőjének tartottak akkor is, ha csak egyszer öt perc erejéig élvezték (?) egymás társaságát. És azzal együtt, hogy egyikük sem volt elkötelezett, a puszta tény, hogy nem házasságon belül szexeltek, már csak a szeretői státuszt tette lehetővé. (Kivéve, ha a férfi később feleségül vette a lányt.)
De az az egy szexelés összejöhet úgy is, hogy heteken keresztül folyt a levelezés, voltak randik, amelyeken nem került sor szexre, és így tovább: ebben az esetben mégiscsak van egy kezdődő szeretői kapcsolat, amely aztán megszakad valamelyik fél akaratából. De messze nem ugyanaz, mint egy munkahelyi bulin félrészegen dugni a sufniban... Pedig mindkét esetben egyetlen szexuális aktusra került csak sor.
Vagyis az időfaktor szempontjából nem csak az számít, hogy szexre hányszor került sor, és nem is csak az, hogy hányszor találkozott a két ember, hanem az is, hogy összességében mennyi időt szántak ismerkedésre, kapcsolattartásra. Mennyi levelezés, beszélgetés, csetelés, telefonálgatás volt. Aki időt szán a másikra, mégpedig sok időt, az már kapcsolatot épít.
De ha visszatérünk a konkrét randik számához, mert ez is jó mutató: egy-két szexrandi után még senki nem érezheti úgy, hogy valódi kapcsolatban van. Ez még nagyon bizonytalan kezdeti szakasz. Az is nagyon árulkodó, hogy az első és a második között mennyi idő telik el, illetve mikor kerül sor a harmadikra.
A klasszikus ismerkedőkkel szemben a szeretőzők általában sokkal kevésbé rendelkeznek szabadon az idejükkel, tehát a randik között valószínűleg több idő telik el, és nagyobb energiabefektetést, szervezést igényel ezeket létrehozni, mint ha két szingliről van szó, akiknek például az estéik, éjszakáik szabadok. (Most azokról beszélek elsősorban, akik közül legalább az egyik fél rendelkezik hivatalos partnerrel.) Mivel nehezebb összehozni a randikat (hacsak nem munkahelyi a viszony), ritkábban is fog sikerülni valószínűleg - bár ez sem feltétlenül igaz, mert a földrajzi távolság ugyanúgy akadályozhatja a rendszeres találkozásokat, mint egy hivatalos kapcsolat kötöttségei.
Mindannyian hallottunk már azokról a pasikról, akik bizonyos időbeli korlátokat szabnak önmaguknak, ezzel igyekezvén megakadályozni, hogy érzelmileg érintetté váljanak, vagy lebukjanak. (Mások ezt térbeli önkorlátozással próbálják elérni.) Van, aki arra esküszik, hogy egy nővel csak egyszer, de legfeljebb háromszor fekszik le. Van, aki meg arra, hogy három-négy hetes időintervallumokat hagy egy-egy randi között. Hozzáteszem: a szabályt ugyanazon partner tekintetében veszi csak figyelembe, ő attól mással még találkozhat, csak arra is ugyanilyen ritkán fog sor kerülni. (Vagy nem...)
Vagyis ennek alapján a három alkalmat meghaladó számú randi után kezdhetjük szeretői kapcsolatnak nevezni azt a valamit, ami elkezdődött, és ha havi max egyszer hajlandóan velük találkozni, akkor gyanakodhatunk, hogy az illető fél a saját érzelmi bevonódásától. A havi egy alkalom persze más indíttatásból is lehet: ennyire gyakran tud elszabadulni a munkahelyéről vagy tud kitalálni valami hihető magyarázatot odahaza. De az is előfordul, hogy nincs igénye ennél többre, mert visszafogott a szexuális étvágya. Esetleg van még 4-5 barátnője, vagyis épp az ellenkezője igaz: nagy a szexuális étvágya. (Na, erre varrjatok gombot.)
Gyakoriság tekintetében eddig a legintenzívebb pár, amelyről tudok, napi szinten találkozott, mert közös irodájuk volt, amelyet szerelmi fészekként is használtak és naponta szexeltek is. Vagyis sokkal többet, mint az átlag házasok, bár házaspárokról is tudok, ahol ez a gyakorlat. Itt kérdés, vajon a kétféle kapcsolat olyan nagyon különbözik-e - tény, hogy a szeretőknek nem voltak közös gyerekeik, a házastársuktól viszont volt gyerekük, de inkább a szerető töltötte be a házastárs funkciót, mint a valódi férj és feleség.
Igen kevéssé intenzív párokról is tudok: ezek csak akkor találkoztak, ha a férfi éppen Magyarországon tartózkodott, így amikor itt volt, akkor szinte naponta látták egymást, mikor hazament, akkor meg hónapokig nem. Egy másik példában életükben kétszer szexeltek egymással, de napi szinten cseteltek és leveleztek, intenzív érzelmi életet éltek. (Szintén külföldön élő partnerről volt szó.)
Ha átlagolni kéne, akkor szerintem a heti legalább egyszeri szex kell a konszolidált szeretői kapcsolathoz, legalább is akkor, ha mindkét félnek csak egy szeretője van. Nem árt, ha heti 2-3 alkalom is összejön, de ehhez már erős motiváció kell és nem élhetnek egymástól nagyon távol, illetve eléggé szabadon kell rendelkezniük az idejükkel. (Meggyőződésem, hogy rengeteg ember csak azért nem tart szeretőt, mert időben nem férne bele az életébe, nem olyan a munkája, ahonnan le lehet lépni, a felesége/férje ellenőrzi, a gyerekei miatt szoros az időbeosztása.)
A gyakoriságnak persze tendenciája is van: ha azt látjuk, hogy a gyakoriság az egyik fél akaratából csökken, mégpedig nem azért, mert az életében valami alapvető változás következett be munkahelyen vagy családban, akkor a kapcsolat kezd kihűlni. Amíg a gyakoriság állandó, vagyis mindkét fél maximálisan tesz azért, hogy fenntartsa a kialakult szintet, addig a kapcsolat eleven és virágzó.
Ennyit az időfaktorról, még rengeteg szempont van hátra, úgyhogy ez egy sorozat első része volt csupán.