Mivel a múlt héten az Időfaktor kapcsán az érzelmek felé terelődött a vita, folytassuk ezzel a témával. Milyen szeretői kapcsolatok léteznek az érzelmek intenzitása tekintetében? Egyáltalán szeretői kapcsolat-e, amelyben egyáltalán nincs érzelem? Lehet-e úgy fenntartani bármilyen kapcsolatot, hogy ne alakuljanak ki érzelmek? Befolyásolja-e az érzelmek intenzitása a kapcsolat fenntarthatóságát? Vagy ez is teljesen egyedi?
Kezdjük a legalacsonyabb érzelmi szinttől: állítólag vannak olyan viszonyok, amelyek csak a közös szexuális érdeklődésre alapoznak, illetve közös érdekekre. Az elsőben mindkét fél csakis és kizárólag szexelni akar, ezért tartja fent a viszonyt, ennek tiszta formájában nincs kommunikáció a randik között, legfeljebb arról esik szó, hogy mikor és hol legyen a következő alkalom. Az érdek alapú viszony bonyolultabb: ebben az egyik fél nem szexet akar, hanem valamiféle előnyt, vagy - ami még rosszabb - azt gondolja, hogy köteles belemenni a szexuális kapcsolatba, mert különben retorzió éri.
Utóbbi esetben igenis vannak érzelmek, mégpedig negatívak: félelem, undor, utálat, önutálat. Az önutálat persze nem csak ilyen szélsőséges esetben jelenhet meg, hanem akkor is, ha a szerető nem képes elfogadni, hogy ilyen életet folytat, hogy a társadalom (egyház, család, társadalmi osztály, stb.) által megvetett szexuális kalandokban vesz részt.
Noha sok férfi esküszik rá, hogy őt a szeretőzés érzelmileg nem érinti, szerintem a legtöbben csak azt értik ez alatt, hogy nem lesznek szerelmesek, nem pedig azt, hogy abszolút nincsenek érzelmeik. Ha utóbbiról van szó, akkor ott már komolyabb bajok lehetnek az illető személyiségével. Lehet, egyenest azért csábít el újabb és újabb nőket, hogy így bizonyítsa önmagának ill. a számára fontos macsó társaságnak, hogy ő mekkora spíler. Vagy annyira szexmániás (férfiben és nőben egyaránt létezik ilyen), aki szenvedélybetegként folyamodik a szexhez.
Gyakorta előfordul, hogy a partnerek egészen másképp állnak hozzá érzelmileg ugyanahhoz a kapcsolathoz. Az egyik fél tényleg új jár el a randikra, mintha edzésre menne, mert a testi része érdekli, de mondjuk egy állandó teniszpartnerrel is elbeszélgetne az öltözőben... A másik lehet, hogy mindeközben komoly érzelmeket táplál, de nem mer utalni rájuk, titkolja a vágyait. Ha nyilvánvaló számára, hogy a partner sosem fogja viszonozni az érzelmeit, akkor választhat aközött, hogy hallgat róluk és élvezi, amit kaphat, vagy véget vet a kapcsolatnak, mert az túl fájdalmassá válik.
Lehet két szerető között baráti kapcsolat is, vagyis komoly kötelék, amely azonban nem tartalmaz romantikát, és ilyen esetben egyik fél sem számolja a napokat és órákat a következő randiig: ez akkor egy kiegyensúlyozott, jó hangulatú viszony, amelyet akár meg is lehet szakítani és újra lehet bármikor kezdeni mindenféle lelki megborulás nélkül. Azért tudjuk, hogy ezekről a barátságokról is könnyen kiderülhet, hogy csak az egyik fél számára nem volt bennük romantika (lásd Álljon meg a nászmenet c. film.)
Bajtársiasság, haverság, barátság, lelki társ-féle kapcsolat: ezek mind olyan szintek, amelyek még kizárják a romantikus érzelmeket, de erősebb köteléket jelentenek, mint az érzelmeket kvázi teljesen nélkülöző és tkp semmitmondó kavarások.
Az emberi kapcsolatok azonban már csak olyanok, hogy állandó változás jellemzi őket. Olykor igen hamar eljuthatunk a súlytalan flörttől a halálos szerelemig, és közben észre se vettük, milyen állomásokon suhantunk keresztül. Na és a másik fél vajon ugyanazon a TVG-n ül, vagy ő még egy sebesvonaton döcög valahol lemaradva?
És ha már eljutottunk a szerelemig: ennek is hányféle módozata létezik?
Nagy a különbség a viszonzott és a viszonzatlan szerelem között, akár a "civil" életben. De hogy derül ki, hogy egy szerelem viszonzott-e? Nyilván abból, hogy az érintett személy bevallja-e - először önmagának, aztán a rajongása tárgyának. Ha bevallotta, akkor vagy megijed a másik fél, vagy rávágja, hogy én is szeretlek, vagy hezitál, hogy mit is kezdjen ő ezzel az egésszel.
Rengeteg olyan eset lehet szeretők között, amelyben a vallomásra egyszerűen nem kerül sor, mert a szerelmes fél retteg attól, hogy elutasítják, illetve, hogy megijednek az érzelmeitől. Vagy félreértik, pedig ő nem akar status quo-t borogatni, csak meg akarja élni a szerelmet, a titkos kapcsolaton belül maradva. Szerintem korántsem mindegy, hogy a szerelembe eső fél férfi-e vagy nő. Ha egy nő tesz szerelmi vallomást, akkor jobban veszélyezteti a kapcsolatát, mint fordított esetben.
De tegyük fel, hogy mindkét fél szerelmes és erről mindketten nyilatkoztak is. Ha őszintén megegyeznek abban, hogy a szeretői kontextuson belül szeretnének maradni, és ehhez tartják is magukat, akkor működhet a kapcsolat különféle drámák nélkül: ehhez persze tényleg az kell, hogy egyik felet se ragadják el az érzelmei annyira, hogy borítani akarjon. Ha azonban bármelyikük úgy érzi, hogy nem bírja ki ezen keretek között, akkor a kapcsolat más útra tér.
Ha csak az egyik fél akar borítani, a másik ettől mereven elzárkózik, a szeretői kapcsolatnak lesz vége. Ha mindkét fél hajlik az eredeti kapcsolat/házasság felbontására, akkor a szeretők maradnak, csak kilépnek a titkos zónából. Nagyon sokszor azonban ingadoznak a két megoldás között, mert se egymást nem akarják elveszíteni, se a családjukról nem akarnak lemondani. De ha már a házastársaik is tudomást szereztek a viszonyukról, nem ők döntenek egyedül, sőt, végképp kicsúszik a kezükből az irányítás.
Nem egy kellemes, barátságon alapuló szeretői kapcsolat megy úgy tönkre, hogy valamelyik fél mégiscsak szerelmes lesz és ezt a helyzetet már nem tudja kezelni. Mondjuk mikor kiderül, hogy a partnere, akiről eddig azt hitte, hogy csak vele kavar a házasságán kívül, másokkal is lefeküdt, hirtelen már nem csak barát lesz, hanem a végzet asszonya. Vagy éppen egy ribanc/kurafi, akitől rövid úton meg kell szabadulni...
A szerelem miatti kilengésektől való félelem miatt igyekeznek sokan fegyelmezni magukat érzelmileg bizonyos módszerekkel - például azzal, hogy ritkán találkoznak, vagy más partnereik is vannak, és így kiegyensúlyozottabbak tudnak maradni. De van, aki ezt a problémát lelki elzárkózással oldja meg.
Az mindenesetre tévhit, hogy a szeretők közt kibontakozó szerelem mindig váláshoz és családok megszűnéséhez vezet. Sokszor vezethet ilyen drámai következményekhez, de ez nem törvényszerű.
Kezdjük a legalacsonyabb érzelmi szinttől: állítólag vannak olyan viszonyok, amelyek csak a közös szexuális érdeklődésre alapoznak, illetve közös érdekekre. Az elsőben mindkét fél csakis és kizárólag szexelni akar, ezért tartja fent a viszonyt, ennek tiszta formájában nincs kommunikáció a randik között, legfeljebb arról esik szó, hogy mikor és hol legyen a következő alkalom. Az érdek alapú viszony bonyolultabb: ebben az egyik fél nem szexet akar, hanem valamiféle előnyt, vagy - ami még rosszabb - azt gondolja, hogy köteles belemenni a szexuális kapcsolatba, mert különben retorzió éri.
Utóbbi esetben igenis vannak érzelmek, mégpedig negatívak: félelem, undor, utálat, önutálat. Az önutálat persze nem csak ilyen szélsőséges esetben jelenhet meg, hanem akkor is, ha a szerető nem képes elfogadni, hogy ilyen életet folytat, hogy a társadalom (egyház, család, társadalmi osztály, stb.) által megvetett szexuális kalandokban vesz részt.
Noha sok férfi esküszik rá, hogy őt a szeretőzés érzelmileg nem érinti, szerintem a legtöbben csak azt értik ez alatt, hogy nem lesznek szerelmesek, nem pedig azt, hogy abszolút nincsenek érzelmeik. Ha utóbbiról van szó, akkor ott már komolyabb bajok lehetnek az illető személyiségével. Lehet, egyenest azért csábít el újabb és újabb nőket, hogy így bizonyítsa önmagának ill. a számára fontos macsó társaságnak, hogy ő mekkora spíler. Vagy annyira szexmániás (férfiben és nőben egyaránt létezik ilyen), aki szenvedélybetegként folyamodik a szexhez.
Gyakorta előfordul, hogy a partnerek egészen másképp állnak hozzá érzelmileg ugyanahhoz a kapcsolathoz. Az egyik fél tényleg új jár el a randikra, mintha edzésre menne, mert a testi része érdekli, de mondjuk egy állandó teniszpartnerrel is elbeszélgetne az öltözőben... A másik lehet, hogy mindeközben komoly érzelmeket táplál, de nem mer utalni rájuk, titkolja a vágyait. Ha nyilvánvaló számára, hogy a partner sosem fogja viszonozni az érzelmeit, akkor választhat aközött, hogy hallgat róluk és élvezi, amit kaphat, vagy véget vet a kapcsolatnak, mert az túl fájdalmassá válik.
Lehet két szerető között baráti kapcsolat is, vagyis komoly kötelék, amely azonban nem tartalmaz romantikát, és ilyen esetben egyik fél sem számolja a napokat és órákat a következő randiig: ez akkor egy kiegyensúlyozott, jó hangulatú viszony, amelyet akár meg is lehet szakítani és újra lehet bármikor kezdeni mindenféle lelki megborulás nélkül. Azért tudjuk, hogy ezekről a barátságokról is könnyen kiderülhet, hogy csak az egyik fél számára nem volt bennük romantika (lásd Álljon meg a nászmenet c. film.)
Bajtársiasság, haverság, barátság, lelki társ-féle kapcsolat: ezek mind olyan szintek, amelyek még kizárják a romantikus érzelmeket, de erősebb köteléket jelentenek, mint az érzelmeket kvázi teljesen nélkülöző és tkp semmitmondó kavarások.
Az emberi kapcsolatok azonban már csak olyanok, hogy állandó változás jellemzi őket. Olykor igen hamar eljuthatunk a súlytalan flörttől a halálos szerelemig, és közben észre se vettük, milyen állomásokon suhantunk keresztül. Na és a másik fél vajon ugyanazon a TVG-n ül, vagy ő még egy sebesvonaton döcög valahol lemaradva?
És ha már eljutottunk a szerelemig: ennek is hányféle módozata létezik?
Nagy a különbség a viszonzott és a viszonzatlan szerelem között, akár a "civil" életben. De hogy derül ki, hogy egy szerelem viszonzott-e? Nyilván abból, hogy az érintett személy bevallja-e - először önmagának, aztán a rajongása tárgyának. Ha bevallotta, akkor vagy megijed a másik fél, vagy rávágja, hogy én is szeretlek, vagy hezitál, hogy mit is kezdjen ő ezzel az egésszel.
Rengeteg olyan eset lehet szeretők között, amelyben a vallomásra egyszerűen nem kerül sor, mert a szerelmes fél retteg attól, hogy elutasítják, illetve, hogy megijednek az érzelmeitől. Vagy félreértik, pedig ő nem akar status quo-t borogatni, csak meg akarja élni a szerelmet, a titkos kapcsolaton belül maradva. Szerintem korántsem mindegy, hogy a szerelembe eső fél férfi-e vagy nő. Ha egy nő tesz szerelmi vallomást, akkor jobban veszélyezteti a kapcsolatát, mint fordított esetben.
De tegyük fel, hogy mindkét fél szerelmes és erről mindketten nyilatkoztak is. Ha őszintén megegyeznek abban, hogy a szeretői kontextuson belül szeretnének maradni, és ehhez tartják is magukat, akkor működhet a kapcsolat különféle drámák nélkül: ehhez persze tényleg az kell, hogy egyik felet se ragadják el az érzelmei annyira, hogy borítani akarjon. Ha azonban bármelyikük úgy érzi, hogy nem bírja ki ezen keretek között, akkor a kapcsolat más útra tér.
Ha csak az egyik fél akar borítani, a másik ettől mereven elzárkózik, a szeretői kapcsolatnak lesz vége. Ha mindkét fél hajlik az eredeti kapcsolat/házasság felbontására, akkor a szeretők maradnak, csak kilépnek a titkos zónából. Nagyon sokszor azonban ingadoznak a két megoldás között, mert se egymást nem akarják elveszíteni, se a családjukról nem akarnak lemondani. De ha már a házastársaik is tudomást szereztek a viszonyukról, nem ők döntenek egyedül, sőt, végképp kicsúszik a kezükből az irányítás.
Nem egy kellemes, barátságon alapuló szeretői kapcsolat megy úgy tönkre, hogy valamelyik fél mégiscsak szerelmes lesz és ezt a helyzetet már nem tudja kezelni. Mondjuk mikor kiderül, hogy a partnere, akiről eddig azt hitte, hogy csak vele kavar a házasságán kívül, másokkal is lefeküdt, hirtelen már nem csak barát lesz, hanem a végzet asszonya. Vagy éppen egy ribanc/kurafi, akitől rövid úton meg kell szabadulni...
A szerelem miatti kilengésektől való félelem miatt igyekeznek sokan fegyelmezni magukat érzelmileg bizonyos módszerekkel - például azzal, hogy ritkán találkoznak, vagy más partnereik is vannak, és így kiegyensúlyozottabbak tudnak maradni. De van, aki ezt a problémát lelki elzárkózással oldja meg.
Az mindenesetre tévhit, hogy a szeretők közt kibontakozó szerelem mindig váláshoz és családok megszűnéséhez vezet. Sokszor vezethet ilyen drámai következményekhez, de ez nem törvényszerű.