Sok okunk lehet arra, hogy külső kapcsolatot keressünk, de talán kevesen vallják be maguknak, hogy még egyszer át akarják élni a szerelmet. Vannak, akik állítják, hogy a nagy szerelmük a házastársuk és csakis a nemi vágy, a változatosság iránti igény, a szórakozás miatt keresnek mást. Biztos ilyen is létezik és ebben az esetben jobb, ha olyannal kezdenek kapcsolatba, aki ennél többet nem is igényel. De bizony létezik sok olyan ember, aki vagy életében először szeretné átélni a kölcsönös szerelmet, vagy újra átélné azt, amit már nagyon régen nem érzett.
Hogy ez veszélyes-e a házasságra, az elsődleges kapcsolatra? Persze, lehet az, amennyiben valaki úgy éli meg a szerelmet, hogy annak mindent elsöprőnek és abszolútnak kell lennie. De egyáltalán nem muszáj, hogy ez így történjen. Meg lehet élni úgy is, hogy a status quo ne boruljon fel, a család ne essen szét, ha mindkét szerető családos, akkor egyik család se…
Egyesek szerint az nem szerelem, ami nem söpör el mindent. És ha egy férfi vagy nő azt állítja a szeretőjének, hogy ő szerelmes, akkor elvárható, hogy el is váljon, el akarjon válni. Miközben az emberek nagy része házasságpártinak mondja magát, azt, aki nem elválni akar, hanem a házassága mellett szerelmi kapcsolatot folytatni, sokkal inkább elítélik, pedig így a család nem, vagy csak kisebb mértékben sérül.
Vagy szakítson a szeretővel, vagy váljon el – mondják sokan --, mert ebben a kettőségben nem lehet létezni… Pedig lehet. Kell hozzá önuralom és bölcsesség, és kell hozzá a házastárs toleranciája is – hiszen ezek az esetek többször derülnek ki, mint azok, amelyekben nincsenek komoly érzelmek, csak vágy… De ha minden érintett fegyelmezett, ha nem ragadják el őket annyira az érzelmeik, hogy borítani akarjanak, akkor fenntartható egy hosszú szerelmi kapcsolat is, amelyből sose lesz több, mint ami… Akár életünk legmélyebb kapcsolatává is válhat… Annak ellenére, hogy titkos, vagy csak kevesen tudnak róla.
Hogy mennyi esélyed van arra, hogy szerelmet találj egy szeretőkeresőn? Körülbelül annyi, mint bármely más társkeresőn. Persze, sokan úgy állnak hozzá, hogy csak az érzelmeknek nem szabad engedni, amint megjelennek, el kell távolodni, ki kell szállni a történetből… Ugyanakkor egy szerető esetében nincs ott az a kényszer, hogy a szerelem olyan komoly elköteleződéssel járjon, mint egy klasszikus társkeresőn. Nem kell például mindenki másról lemondani, amit a monogám kapcsolatok esetében általában elvárnak.
Arra azonban nagyon érdemes odafigyelni, hogy ne essünk áldozatául olyasvalakinek, aki csak színleli a szerelmet, aki először eláraszt a figyelmével (love bombing), aztán követelőzni kezd, majd kiderül, hogy semmiben nem felelünk meg az elvárásainak. Vagyis ne keverjük össze az indokolatlan rajongást, a kisajátítási vágyat, a nyomulást az igazi szerelemmel.
Ahogy más esetekben, a szeretői kapcsolatnál is idő kell ahhoz, hogy rájöjjünk: valódi, mély érzelmekről van-e szó. És hogy ezek az érzelmek fenyegetik-e a világunkat, vagy figyelembe veszik az adott korlátokat. Képes lesz-e a szerelmünk gúzsba kötve táncolni? Elfogadni, hogy csak az időnk egy része lehet az övé, hogy adott esetben a házastársunkkal is lefekszünk, esetleg más szeretőnk is van?
Szerelem és szerelem között hatalmas különbségek létezhetnek, nincs két ember, aki ugyanazt gondolná erről: az egyik számára a valódi szerelem az, ha mindenben a kedvesünk boldogságát helyezzük előtérbe és akkor is örülünk, ha mással boldog, a másik meg rosszul lesz, ha csak ránéznek a kedvesére és teljesen beszűkül a tudata, meg se lát senki mást, csak azt az egy embert. Az előbbivel lehet szeretőnként szerelmi kapcsolatunk, az utóbbival valószínűleg nem fog működni.
És léteznek, akik a szerelembe szerelmesek, akik a szerelmet összekeverik az új kapcsolati energiával, tehát amíg az tart (2-3 hónapig), lubickolnak benne, de ha már elmúlt és mélyülne a kapcsolat, úgy érzik, hogy elveszett a szikra és inkább tovább állnak. Ők valójában nem a szerelmet, hanem a kezdeti rajongást keresik, mert az egyfajta drog a számukra.
Sokan el fognak tanácsolni attól, hogy szerelmes legyél a szeretődbe… Ha egyáltalán meg mered beszélni ezt valakivel. És igen, persze, hogy végződhet keserűen. De a kölcsönös szerelem túl nagy kincs ahhoz, hogy lemondjunk róla, ha egyébként átélhetnénk. Ha vágyunk rá, adjunk neki egy esélyt.