A minap megnéztem egy viszonylag régi (2001-es) filmet, az Ami a szexet illeti címűt (Speaking of Sex), ha felhőtlen és némileg pikáns szórakozásra vágytok egy nyári estén, szerintem jó választás. Akár délutánra is.



A film alap konfliktusa az, hogy egy fiatal házaspár férfi tagja már nem képes a nejével szeretkezni, ezért párterápiára mennek, a terapeuta a nőt pszichiáterhez küldi, aki nem fogadja el pácienseként, hanem szinte azonnal szexuális kalandba bocsátkozik vele. A nőnek annyira tetszik a pasi technikája, hogy később, amikor feljelenti az "orvosát" szexuális zaklatásért, hosszasan ecseteli, miket művelt vele, és ettől mindenki izgalomba jön (ügyvédek, orvosok, írnok).

De amire most konkrétan ki szeretnék térni, az egy szinte jelentéktelen epizód a filmből: a pszichiáter felesége részben abból jön rá, hogy a férje mással volt együtt, mikor az ágyban teljesen másképp kezd viselkedni, például tudja, hogy kell simogatni a mellbimbóit, és az orális szexben is egész szokatlan jártasságot mutat. Biztos volt már a való életben is, hogy dolgokat a szeretőtöktől vagy alkalmi félrelépés közbeni partnertől tanultatok: ha tudatában voltatok annak, hogy ez most új, akkor esetleg visszafogtátok magatokat, de úgy is dönthettetek, hogy egye fene, miért is ne részesülhessen a férj/feleség, egyéb partner az újonnan tanultakból?

Ha az ember nagyon nem akar lebukni, akkor dönthet úgy, hogy semmi fejlődést nem enged meg magának odahaza, amivel nagy eséllyel bebetonozza a fantáziátlan szexet. Vagy csak óvatosan, kis lépésenként változtat, és ha felmerül a kérdés, hogy ezt hogy láttad, akkor hivatkozhat pornóra. Vagy éppen olvasmányélményekre. Manapság már egy erotikus regény is éppen elég orális tippet ad.

De előfordulhat, hogy nem is vagyunk tudatában annak, mennyire megváltozott a szexuális kultúránk a kalandozástól vagy a szeretőzéstől. És minél gyakrabban lépünk félre, annál inkább az lesz a valódi énünk az ágyban, amit nem a hivatalos partnerrel élünk át, hanem egy vagy több külsőssel. Önkéntelenül is alkalmazni fogunk olyan fogásokat, amelyeket korábban nem. Ilyenkor a partneren múlik, hogy szóvá teszi-e a dolgot, vagy elkönyveli, hogy ezt mástól tanultuk, de nem bánja, mert élvezi... Vagy attól, hogy máshonnan hoztuk, már nem is tudja élvezni.

Ez az egyik dolog egyébként, amiért nem hiszek a monogámiában: egy kizárólagos kapcsolatban sokkal kisebb az erotikus fejlődési potenciál (ezt a kifejezést most találtam ki), mint egy nyitott kapcsolatban. Ha nincs külső inger, plusz tapasztalat (és szerintem pornót nézni vagy olvasgatni ebben a műfajban nem elég, mert egy a gyakorlatról és nem az elméletről szól), akkor sokminden végképp kimarad. Sőt, a nyitottság már csak azért is akadályozott, mert egy zárt kapcsolatban kimondott vagy kimondatlan elvárás, hogy elégedj meg azzal, amit kapsz, ne akarj mást, többet, színesebbet. Ha tehát mégis kifejezzük, hogy mást szeretnénk, azzal a zárt kapcsolatban gondolkodó embert máris halálra sértettük, mert ő már "nem elég".

A film egyébként (persze, csak egy vígjáték engedheti meg ezt a konklúziót), valahol azt bizonyítja, hogy a külső szexpartner bevonása igenis megmenthet egy tetszhalott kapcsolatot (persze ők ezt az őszinteségnek tulajdonítják, nem pedig annak, hogy itt minden résztvevő tanult valami újat, még ha az az új egészen triviális is)... A feleség megtapasztalt egy olyan pasit, aki jobb volt a férjénél az ágyban, és mivel a férje végighallgatta az egyeztető tárgyaláson, hogy miben is volt jobb, ő is okulhatott a dologból. (Persze azon túl, hogy kiborult és rátámadt a pszichiáterre, mert egy megcsalásos vígjátékban verekedésnek mindenképp kell lennie.)

Ti hogy álltok az erotikus technikák, pózok, érintési módok megosztásával? Minden partnerrel mást csináltok, tanultok-e egymástól, illetve ami az egyiknél beválik, alkalmazzátok-e a másiknál is?