Az ilyen rajtakapós sztorikról mindig a Zuhanás (Random Hearts) című film jut eszembe, amelyben ugyan nem in flagranti derül ki a szeretőzés, hanem abból, hogy a hűtlenek repülőbalesetet szenvednek és az özvegyeik nyomozzák ki, milyen viszonyban álltak egymással (még külön lakásuk is volt), de a Harrison Ford által játszott gyászoló férjnek az elhunyt feleség egyik barátnője meséli el, hogy egyszer majdnem rajtakapta a férjét, mert korábban ment haza, mint szokott: mikor azonban rájött, mi folyik éppen a lakásban, nem patáliát csapott és kirúgta a férjét, hanem halkan visszafordult, elosont otthonról és megfogadta, hogy soha többé nem megy úgy haza szokatlan időben, hogy ne telefonálna előtte.
A közvetlen rajtakapás ugyanis mindenkinek kellemetlen és hacsak nem olyan a lakás, hogy még időben ki lehet farolni a szituációból, szinte lehetetlen jól reagálni rá. Az egyetlen pozitív reakció, amit el tudok képzelni, csak nyitott kapcsolatban valósulhat meg: a meglepett hazaérkező fél örül, hogy részt vehet a szeánszban és felszabadultan csatlakozik. De sejtésem szerint ilyen csak pornófilmekben létezik. Vagy tévedek?
Nekem szerencsére nem kellett szembenéznem in flagrantival, csak a nagyobbik gyerek jött haza kétszer is túl korán, de az nem ugyanaz a kategória, mint egy férj. (Kellemetlen volt ugyan, de nem drámai.) Soha nem is kockáztattam egyébként, amíg házas voltam, hogy ilyesmi történjen, akkor sem, amikor már rég tudható volt, hogy van szeretőm és a házasságunk deklaráltan véget ért, de együtt laktunk. Inkább megvártam, míg az exem elutazott (több ezer kilométerrel arrébb), de ha itthon volt, mindig más helyszínt kerestünk a szeretőmmel.
Ha valaki úgy hívja el az alternatív partnerét az otthonába, hogy nem lehet 100%-ig biztos a házastársa távolmaradásában, az valahol nem is bánja szerintem, ha lebukik. Igazán óvatos szerető ilyet nem csinál. És a külső partnerrel szemben is nagyon felelőtlen dolog kockáztatni: ő aztán végképp nem ismerheti a házastárs szokásait, nem tudhatja, hogy mennyire biztosan marad távol vagy jelenhet meg váratlanul az illető, akivel biztosan nem szeretne összefutni. Adott esetben még életveszélyes is lehet az egész helyzet, hogy a szeretőket rajtakapó ember (főleg férfi) erőszakos természetű.
Sokan extrém megalázónak élhetik meg az eseményt, akár ők kapják rajta a házastársat (barátot, barátnőt), akár ők a harmadik fél. Ilyenkor mindig az a felelős, akinek az otthonában vannak és úgy döntött, hogy kockáztat.
Elkerülni nyilván elég egyszerű a hasonló helyzeteket: ne otthon tartsuk a randit, ha a hivatalos partnerünk holléte felől nem vagyunk teljesen biztosak. Például, ha ugyanabban a városban van, mint mi, csak elment dolgozni, bármi közbejöhet, amiért hazaállíthat. Míg, ha mondjuk pilóta és tudjuk, hogy elrepült egy másik városba, akkor ez a veszély nem áll fenn. De a legjobb, ha ellenőrizzük, tényleg elrepült-e, nem csak abból indulunk ki, hogy ez volt a terve.
Ha pedig mi magunk nem akarjuk rajtakapni a partnerünket, akkor a filmbéli nő példájára mindig telefonáljunk haza, ha szokatlanul korán szándékozunk hazamenni. Mert tényleg sose lehet tudni, bármennyire is úgy gondoljuk, hogy velünk ilyen nem történhet: valószínűleg azok se sejtették, hogy ez benne van a pakliban, akik a végén beleestek a csapdába.
Jó kérdés persze az is, mi a teendő, ha az ember mégiscsak ilyen helyzetbe csöppen. Nyilván igyekezzünk azonnal felöltözni, amint meghalljuk, hogy hazaérkezett a férj/ feleség, de a biztonság kedvéért hagyjuk mindig a bejárati ajtó zárjában a kulcsot, hogy ne lehessen kinyitni kívülről, legalább ne tudjon ránk nyitni, kénytelen legyen csöngetni, hogy mi magunk engedhessük be.
Akinek családi háza van, az valószínűleg számol a menekülés lehetőségével, aki lakásban él, az maximum a ruhásszekrényt vagy az ágy alatti részt használhatja búvóhelyként. De az esetek többségében nem igazán van mód a rejtőzködésre, és az érintettek kénytelenek szembenézni a helyzettel.
Tagadni a nyilvánvalót nem érdemes. Sírni, törni-zúzni, verekedni, kiborulni szintén nem, bár azt hiszem, ilyenkor a legtöbb ember nagyon nehezen őrzi meg a nyugalmát. Hirtelen a menekülsz vagy harcolsz üzemmód kapcsol be, és ezeknek a mechanizmusoknak nagyon nehéz ellenállni.
A legjobb, ha a szerető a lehető leghamarabb távozik, persze kivéve akkor, ha ez azt jelentené, hogy kiszolgáltatja a fizikai erőszaknak a szeretőjét. Nagyon aljas dolog lenne egy nőt cserben hagyni ilyen helyzetben. De ha maximum egy veszekedés van kilátásban, akkor jobb, ha azt a felek egymás közt rendezik le.
Mindenesestre a legokosabb nem odahaza, illetve nem olyan ingatlanban szeretőzni, ahová a hivatalos partnernek vagy akár másik családtagnak kulcsa van, hiszen nem csak a közös lakás, de közös nyaraló, iroda, kiadott kégli, garázs, lakókocsi és még mit tudom én, milyen helyek jöhetnek szóba. Nekünk már könnyű, mert az érintett házastárs tud rólunk, így arról is, hogy mikor ne jelenlen meg az érintett ingatlanban. De azért mindketten jó óvatosak vagyunk, nehogy összefussunk.