Mivel viszonylag normális emberek az ismerőseim a legnagyobb közösségi oldalon (én csak egyet használok), ritkán botlom bele abba a jelenségbe, hogy valaki a magánéletét teregeti ki ott, nevekkel, dátumokkal és mindenféle részletekkel. Lehet, hogy mások ismerősei ezt jóval többször művelik, de én még nem találkoztam a jelenséggel. Egészen pár héttel ezelőttig, amikor egy nálam fiatalabb ismerősöm mindenki számára hozzáférhető módon elmesélte, hogyan csalta meg a felesége a legjobb barátjával.
Először észre se vettem, hogy miről szól a sztori - elsőre szakmai bejegyzésnek tűnt -, de mivel újra és újra előpattant a sok hozzászólás miatt és akaratlanul is elolvastam pár kommentet, kíváncsi lettem, hogy miért biztatják arra, hogy inkább törölje már, mert ezt nem így kéne intézni. Nem akarta törölni, mert szerinte így bosszút állhatott a két árulón, akikről most már mindenki tudja, mit műveltek, és remélhetőleg senki nem fog bennük bízni a büdös életben.
Nyilván nem lett volna annyira fájó a történet, ha a barát nem esküvői tanú is egyben és a bejegyzést elkövető ember nem tőle kért volna tanácsot, mikor kezdett a házassága válságba kerülni... De így történt: itt talán nagyobb súllyal esett latba, hogy a barát csapta be, mint az, hogy a felesége félrement. Ahogy már írtam is róla egyszer, létezik az a hallgatólagos társadalmi szerződés, hogy a (legjobb) barátunk/barátnőnk partnere tabu, ha csak ellenkező értelmű engedélyt nem kapunk.
De szerintem nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy ez a srác az egész problémát kezelte. Mivel úgy érezte, hogy tönkretették, pellengérre állította a korábban rajongott embereket, csakhogy ebből ő valószínűleg sokkal rosszabbul jött ki, mint ők. Nagy esély van rá, hogy később meg fogja bánni, mennyire kitárulkozott, mert nincs se a barátai, se az ismerősei, se a kollégái között senki, aki ne értesült volna a történetről. Az biztos, hogy nagyon nem szeretnék valaki olyannal bizalmas kapcsolatba kerülni, akinél fennáll a veszély, hogy ha megharagszik rám, kiteregeti az összes titkomat a Facebookon vagy másutt.
Munkaadóként vagy kollégaként se nagyon szeretnék olyan emberrel együtt dolgozni, aki nem képes diszkréten kezelni dolgokat... Még ha amúgy eddig erre képes is volt, ezzel eléggé elvágta magát. És most a sok kárörvendő, kajánul mosolygó ismerősről nem is beszéltem: noha ő úgy gondolja, hogy becsületes áldozatként megérdemli az együttérzést és az oldalán áll az igazság, nem hiszem, hogy sokan értetnének együtt vele. Biztos felmerül a kérdés, vajon a nő miért keresett vigaszt a másik pasinál, mit csinált rosszul a férj, vagy miért olyan rossz emberismerő, hogy nem a megfelelő nőbe szeretett bele. Az irigyei egyenesen örülnek annak, hogy ennyire megégette magát - mivel elsősorban a szülei befolyásának köszönheti eddigi karrierjét, irigyei és rosszakarói bőven vannak...
Ti is találkoztatok már ilyen esettel amikor valaki a közösségi oldalakon tombolta ki magát, mert úgy érezte, hogy becsapták, elárulták, megcsalták? És ha találkoztatok már ezzel, az kiderült, hogy az illető ezt a viselkedését megbánta-e később? Milyen következményekkel járt az egész? Vagy egy újabb botrány miatt hamar feledésbe merült, mert manapság már minden tegnapi hír elavultnak számít? Ti kiteregetnének valami ennyire személyeset az összes ismerősötök előtt? Vagy féltek attól, hogy a gyerekeitek megteszik, és ezzel majd sokat ártanak maguknak?
Először észre se vettem, hogy miről szól a sztori - elsőre szakmai bejegyzésnek tűnt -, de mivel újra és újra előpattant a sok hozzászólás miatt és akaratlanul is elolvastam pár kommentet, kíváncsi lettem, hogy miért biztatják arra, hogy inkább törölje már, mert ezt nem így kéne intézni. Nem akarta törölni, mert szerinte így bosszút állhatott a két árulón, akikről most már mindenki tudja, mit műveltek, és remélhetőleg senki nem fog bennük bízni a büdös életben.
Nyilván nem lett volna annyira fájó a történet, ha a barát nem esküvői tanú is egyben és a bejegyzést elkövető ember nem tőle kért volna tanácsot, mikor kezdett a házassága válságba kerülni... De így történt: itt talán nagyobb súllyal esett latba, hogy a barát csapta be, mint az, hogy a felesége félrement. Ahogy már írtam is róla egyszer, létezik az a hallgatólagos társadalmi szerződés, hogy a (legjobb) barátunk/barátnőnk partnere tabu, ha csak ellenkező értelmű engedélyt nem kapunk.
De szerintem nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy ez a srác az egész problémát kezelte. Mivel úgy érezte, hogy tönkretették, pellengérre állította a korábban rajongott embereket, csakhogy ebből ő valószínűleg sokkal rosszabbul jött ki, mint ők. Nagy esély van rá, hogy később meg fogja bánni, mennyire kitárulkozott, mert nincs se a barátai, se az ismerősei, se a kollégái között senki, aki ne értesült volna a történetről. Az biztos, hogy nagyon nem szeretnék valaki olyannal bizalmas kapcsolatba kerülni, akinél fennáll a veszély, hogy ha megharagszik rám, kiteregeti az összes titkomat a Facebookon vagy másutt.
Munkaadóként vagy kollégaként se nagyon szeretnék olyan emberrel együtt dolgozni, aki nem képes diszkréten kezelni dolgokat... Még ha amúgy eddig erre képes is volt, ezzel eléggé elvágta magát. És most a sok kárörvendő, kajánul mosolygó ismerősről nem is beszéltem: noha ő úgy gondolja, hogy becsületes áldozatként megérdemli az együttérzést és az oldalán áll az igazság, nem hiszem, hogy sokan értetnének együtt vele. Biztos felmerül a kérdés, vajon a nő miért keresett vigaszt a másik pasinál, mit csinált rosszul a férj, vagy miért olyan rossz emberismerő, hogy nem a megfelelő nőbe szeretett bele. Az irigyei egyenesen örülnek annak, hogy ennyire megégette magát - mivel elsősorban a szülei befolyásának köszönheti eddigi karrierjét, irigyei és rosszakarói bőven vannak...
Ti is találkoztatok már ilyen esettel amikor valaki a közösségi oldalakon tombolta ki magát, mert úgy érezte, hogy becsapták, elárulták, megcsalták? És ha találkoztatok már ezzel, az kiderült, hogy az illető ezt a viselkedését megbánta-e később? Milyen következményekkel járt az egész? Vagy egy újabb botrány miatt hamar feledésbe merült, mert manapság már minden tegnapi hír elavultnak számít? Ti kiteregetnének valami ennyire személyeset az összes ismerősötök előtt? Vagy féltek attól, hogy a gyerekeitek megteszik, és ezzel majd sokat ártanak maguknak?