Ha az ember sok társkeresőn van fent és többféle minőségben nézelődik, könnyen találkozhat olyanokkal, akik más regiszterekben is ismerkednek, mint ő maga. És a történeteikből kiviláglik, hogy mennyire másképp működnek a különböző ismerkedések attól függően, hogy mi a deklarált szándék.
Aki szeretőt keres, az például általában sokkal célirányosabb, sokkal gyorsabban tér rá a szex kitárgyalására, az alkalmi szexpartnerre vágyó meg esetleg eleve azzal kezdi, hogy pucér képet küld magáról. Persze a szexpartnerkereső és a szeretőkereső gyakorta keveredik, és ún. komoly kapcsolat céljából vadászgatók között is vannak, akik hamar meg akarják tudni, hogy mennyire kompatibilisek a kiszemelt jelölttel.
De egy hagyományos társkeresésnél azért kvázi elvárt, hogy legyen pár (sok?) civil randi az első szex előtt, tehát a felek ismerjék meg egymást minél több szemszögből, mielőtt még úgy döntenének, hogy ágyba bújnának egymással. Pedig ha elkezd kialakulni némi kötődés már az ágyba bújás előtt, akkor könnyen rájöhetnek utólag, hogy teljesen feleslegesen fektettek bele egy csomó energiát, az illető egyáltalán nem olyan szexuális szempontból, mint ők gondolták.
Persze nem kellene ahhoz rögtön ágyba bújni, hogy kiderüljön pár dolog: a szerető- vagy szexpartnerkereső már levélben, csetben csekkolja, hogy milyen a másik ember ízlése, egyáltalán érdemes-e folytatni a beszélgetést, Bár arról szó sincs, hogy mindenki minél hamarabb dűlőre is akarná vinni a dolgokat: nem egy levelezés tart sokáig ilyen társkeresőkön is, de az már nagyon ritka lehet, hogy valaki a valóságban is randizgasson, pedig a fő célja az, hogy legyen kivel lefeküdni.
Egyszerűen a „komoly” randizásnál mindkét fél más szabályok szerint játszik, megengedett, hogy a nő tovább kéresse magát, hogy érzékenyebb legyen, hogy hímes tojásként kelljen vele bánni. Pedig, ha végül mégsem illenek össze az ágyban, ugyanúgy fognak szakítani, mint egy olyan ismerkedés esetén, amely sokkal nyersebben, szókimondóbban zajlott. És attól, hogy valaki szeretőt keres, még kialakulhatnak benne igazán mély érzelmek is, főleg, mert a szex nagyon erős kohéziót adhat, ha egyébként sok más faktor is stimmel.
Sajnos még mindig nagyon ott van a férfiak fejében, hogy komoly partnerként nehezen kapható nőt keresnek, míg szeretőnek olyat, aki felszabadult, és akiért nem kell sokat teperni. Aztán kaparják a falat otthon, mert a nehezen kapható nő nem fekszik le velük hétszámra, és próbálnak szexpozitívabb partnert találni...
Valójában mind a kétféle ismerkedésnél rendkívül fontos (lenne) az, hogy erotikusan is stimmeljenek a dolgok, csak sajnos túl prűdek vagyunk ahhoz, hogy ennek megfelelő teret biztosítsunk. És persze minél nehezebb partnert találnunk, annál hajlamosabbak vagyunk kompromisszumokat kötni ezen a téren, csak legyen valakink...
Nyilván létezik olyan ember, akivel egész kellemes együtt élni azért, mert jó természetű, kedves, vagy éppen anyagi biztonságot teremt számunkra. De sokszor még csak arról sincs szó, hogy az illetővel kellemes lenne együtt élni, vagy igazán érdekes lenne a személyisége: viszont tudjuk (vagy úgy sejtjük), hogy csak a miénk, illetve lehet vele villogni a család, a barátok előtt, mert csinos és ettől többeknek látszunk.
Valójában a párkapcsolatok igen nagy részében már csak azért sincs rendben a szex, mert eleve soha nem is volt rendben. Mert az emberek nem mernek beszélni a vágyaikról, ha ún. komoly randis ismerkedés közepén vannak. Míg lazább kontextusban képesek mélyebben és őszintébben megnyílni. Tehát pont annak nem tárják fel a valódi énjüket, akivel majd éveket, évtizedeket fognak eltölteni. Azért ez elég elkeserítő.
Igazából az izlandi nők csinálják jól: ők előbb lefekszenek a férfiakkal és ha már egyszer jó volt velük az ágyban, akkor elkezdenek randizni is. Persze ehhez az is kell, hogy a férfiak ne tartsák őket könnyűvérű ribancnak és ne zárják ki őket emiatt az ún. komoly ismerkedési regiszterből.
Aki szeretőt keres, az például általában sokkal célirányosabb, sokkal gyorsabban tér rá a szex kitárgyalására, az alkalmi szexpartnerre vágyó meg esetleg eleve azzal kezdi, hogy pucér képet küld magáról. Persze a szexpartnerkereső és a szeretőkereső gyakorta keveredik, és ún. komoly kapcsolat céljából vadászgatók között is vannak, akik hamar meg akarják tudni, hogy mennyire kompatibilisek a kiszemelt jelölttel.
De egy hagyományos társkeresésnél azért kvázi elvárt, hogy legyen pár (sok?) civil randi az első szex előtt, tehát a felek ismerjék meg egymást minél több szemszögből, mielőtt még úgy döntenének, hogy ágyba bújnának egymással. Pedig ha elkezd kialakulni némi kötődés már az ágyba bújás előtt, akkor könnyen rájöhetnek utólag, hogy teljesen feleslegesen fektettek bele egy csomó energiát, az illető egyáltalán nem olyan szexuális szempontból, mint ők gondolták.
Persze nem kellene ahhoz rögtön ágyba bújni, hogy kiderüljön pár dolog: a szerető- vagy szexpartnerkereső már levélben, csetben csekkolja, hogy milyen a másik ember ízlése, egyáltalán érdemes-e folytatni a beszélgetést, Bár arról szó sincs, hogy mindenki minél hamarabb dűlőre is akarná vinni a dolgokat: nem egy levelezés tart sokáig ilyen társkeresőkön is, de az már nagyon ritka lehet, hogy valaki a valóságban is randizgasson, pedig a fő célja az, hogy legyen kivel lefeküdni.
Egyszerűen a „komoly” randizásnál mindkét fél más szabályok szerint játszik, megengedett, hogy a nő tovább kéresse magát, hogy érzékenyebb legyen, hogy hímes tojásként kelljen vele bánni. Pedig, ha végül mégsem illenek össze az ágyban, ugyanúgy fognak szakítani, mint egy olyan ismerkedés esetén, amely sokkal nyersebben, szókimondóbban zajlott. És attól, hogy valaki szeretőt keres, még kialakulhatnak benne igazán mély érzelmek is, főleg, mert a szex nagyon erős kohéziót adhat, ha egyébként sok más faktor is stimmel.
Sajnos még mindig nagyon ott van a férfiak fejében, hogy komoly partnerként nehezen kapható nőt keresnek, míg szeretőnek olyat, aki felszabadult, és akiért nem kell sokat teperni. Aztán kaparják a falat otthon, mert a nehezen kapható nő nem fekszik le velük hétszámra, és próbálnak szexpozitívabb partnert találni...
Valójában mind a kétféle ismerkedésnél rendkívül fontos (lenne) az, hogy erotikusan is stimmeljenek a dolgok, csak sajnos túl prűdek vagyunk ahhoz, hogy ennek megfelelő teret biztosítsunk. És persze minél nehezebb partnert találnunk, annál hajlamosabbak vagyunk kompromisszumokat kötni ezen a téren, csak legyen valakink...
Nyilván létezik olyan ember, akivel egész kellemes együtt élni azért, mert jó természetű, kedves, vagy éppen anyagi biztonságot teremt számunkra. De sokszor még csak arról sincs szó, hogy az illetővel kellemes lenne együtt élni, vagy igazán érdekes lenne a személyisége: viszont tudjuk (vagy úgy sejtjük), hogy csak a miénk, illetve lehet vele villogni a család, a barátok előtt, mert csinos és ettől többeknek látszunk.
Valójában a párkapcsolatok igen nagy részében már csak azért sincs rendben a szex, mert eleve soha nem is volt rendben. Mert az emberek nem mernek beszélni a vágyaikról, ha ún. komoly randis ismerkedés közepén vannak. Míg lazább kontextusban képesek mélyebben és őszintébben megnyílni. Tehát pont annak nem tárják fel a valódi énjüket, akivel majd éveket, évtizedeket fognak eltölteni. Azért ez elég elkeserítő.
Igazából az izlandi nők csinálják jól: ők előbb lefekszenek a férfiakkal és ha már egyszer jó volt velük az ágyban, akkor elkezdenek randizni is. Persze ehhez az is kell, hogy a férfiak ne tartsák őket könnyűvérű ribancnak és ne zárják ki őket emiatt az ún. komoly ismerkedési regiszterből.