Távol álljon tőlem, hogy kijelentsem, a "megcsalt" partner a felelős minden hűtlenségért, mert ez így egyáltalán nem igaz. Nagyon sokszor egyáltalán nincs értelme hibást keresni, de vannak azért olyan szituációk, amelyek kifejezetten melegágyai az előbb-utóbb bekövetkező hűtlenségnek. Főleg az olyanoknak, amelyeket dacból vagy azért követnek el, mert ez látszik az egyetlen menekülési útvonalnak egy lehetetlen helyzetből.
Néhány tipp:
1. Ne bízz benne és ezt hangoztasd is örökké!
Lehet, hogy megvan rá az okod, mert már korábban is hűtlen volt, de ha még rá is teszel tíz lapáttal, és esélyt sem adsz arra, hogy esetleg megpróbáljon monogám maradni, előbb-utóbb elszakad nála a cérna és valóban félrelép. Sőt, ilyenkor az sincs kizárva, hogy dacból még túl is hajtja a dolgot, kényszeresen vadászni fog mindenre, ami mozog.
2. Utasítsd vissza, ahányszor szexelni akar! Vagy legalább is minél többször.
Nyilván nem kötelező minden kezdeményezésre igent mondani, de ha rendszert csinál az ember a visszautasításból, akkor egy csöppnyi önbecsüléssel rendelkező embernél ez előbb-utóbb kiveri a biztosítékot. Nem csak a szexhiány kergeti majd félrelépésbe, hanem a büszkeség is: be akarja bizonyítani, hogy másoknak bezzeg kell, és azok majd kaparnak érte. Ahogy már egy korábbi posztban is írtam, a szex nem kötelező, de a hűség sem.
3. Szólj bele minden dolgába és ellenőrizgesd, féltékenykedj, állandóan, telefonálj rá naponta többször, ne hagyj egy perc nyugtot neki, üldözd, és kapaszkodj belé maximálisan!
Erről a témáról egy Boccaccio-novella jut eszembe: egy asszonyt a férje még az utcára sem engedett ki, annyira féltékeny volt. De az asszony végül is elérte, hogy a kapun lévő lyukon át szexeljen valakivel: vagyis, ha az ember félre akar lépni, megoldja, az üldözés csak olaj a tűzre, minél jobban ellenőrizgeted, annál jobban fogod idegesíteni, és annál jobban vágyik majd másnak a társaságára. A "csakazértis" érzésről nem is beszélve. Tökéletes ellenőrzés nincs, de minek is lenne, végül is férj/feleség vagy, vagy börtönőr? (Itt utalnék arra, hogy nagy bukta bedőlni az FBI-módszerekkel kecsegtető hiperszuper lehallgató rendszereknek, aki ezzel akarja biztosítani a társa hűségét, az nagyon rossz úton jár.)
4. Légy prűd és unalmas, hangoztasd, hogy te már öreg vagy a szórakozáshoz, és nincs kedved hülyéskedni!
Nem feltétlen kell a másik közeledését folyton visszautasítani ahhoz, hogy ne sok öröme teljék a szexben: a mindig egyforma, megszokott, újításra képtelen és semmire nem kíváncsi partner nem sokkal jobb, mint a teljesen aszexuális. Az együttélés amortizálja a felszabadultságot, de ha egy kapcsolatból kihal a vidámság, a "szabad gyermek" (lásd tranzakcióanalízis) bolondozása, és ha eluralkodik a prüdéria, a zárkózottság, a fantáziátlanság, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a magát még eltemetni nem szándékozó partner mással akarja majd megélni mindazt, amit a házas- vagy élettársával nem tud. Besavanyodni lehet, csak aztán senki se csodálkozzon az eredményen.
5. Légy minél többet távol, testben vagy csak lélekben: ignoráld a másikat, ne szentelj neki időt, ne hallgasd meg a mondanivalóját!
Ha nem lehet veled beszélgetni, ha már csak hazajáró lélek vagy otthon, ha kínosan feszengsz, mikor a partnereddel vagy, mert nincs mondanivalótok egymás számára, vagy, ha rengeteget dolgozol és nincs energiád, kedved másra, akkor könnyen lehet, hogy a társad más partner után néz: ilyen esetben inkább a lelki kapcsolat, a "félreérzés" jelenhet meg először, a szex csak utána jön. Még az is lehet, hogy igazi szex nem lesz, de az intimitást majd mással éli meg.
6. Légy hozzá hűtlen úgy, hogy tudjon is róla!
Vagyis: csald meg és bukj le, vagy valld be önként, esetleg még azt is, ami meg se történt, alázd meg társaságban azzal, hogy állandóan másokkal hetyegsz, ne légy tekintettel az érzéseire és ne fogd vissza magad. Ez is elég nagy eséllyel válthatja ki azt az ellenreakciót, hogy a partner bosszút akarjon állni és be akarja bizonyítani, hogy ő is legalább annyira kapós, mint te. Vannak persze, akik nem fogják ezt meglépni, csak elvész az önbecsülésük és folyton magukban keresik majd a hibát.
Számos más viselkedésmód is alkalmas arra, hogy hűtlenségbe kergessen valakit - és ha belegondolunk, ez még az egyik legkevésbé drasztikus megoldás (bár nem mindenki fog velem egyetérteni.) Olyan is van, persze, hogy szívesen vennénk, ha minket is megcsalnának, és roppant nagy erőfeszítések után sem tudjuk elérni, hogy ez megtörténjen. Várom további tippjeiteket.