2013-ban már írtam egyszer a Scandal című sorozatról, akkor a 2. évadnál tartottam. Közben sokat változott a helyzet: az akkor elemzett szerelmi háromszög időközben megszűnt, de nem azért, mintha alapvetően nem lett volna fenntartható. Egész más események vezettek odáig, hogy az a konstelláció működésképtelenné váljon, a szempontunkból azonban éppen az az érdekes, hogy mitől működött, amíg működött.
Csak rövid visszatekintésként: a háromszöget egy férfi (az amerikai elnök, Fitzgerald Grant), és egy first lady (Mellie), meg egy tótumfaktum szerető (Olivia Pope) alkotta. Közben Mellie elvált az elnöktől, és Olivia is ott hagyta a szeretőjét, noha egy időre beköltözött hozzá a Fehér Házba, sőt, még majdnem feleségül is ment hozzá... Az okok sokfélék és szövevényesek, de van pár olyan momentum, ami tanulságos lehet azoknak is, akiket csak a hűtlenség mechanizmusa érdekel az egészből.
Az 5. évad egyik részében ugyanis arról van szó, hogy Mellie, akit a forgatókönyvírók Hillary Clintonról mintáztak, indul az elnökségért, és megírja önéletrajzi könyvét. Megkéri volt vetélytársát, Oliviát, hogy mondjon véleményt a kéziratról. Olivia egy dologba köt bele igazán: Mellie nem írt őszintén a férje hűtlenségéről, arról, hogy ő maga mit érzett, amíg fennállt a helyzet, illetve, hogy miért nem vált el, amint rájött, hogy mi folyik körülötte.
Mellie először arra hivatkozik, hogy ehhez senkinek semmi köze. Aztán egy este leisszák magukat együtt, és a sok kamu magyarázat után a volt first lady kifejti, hogy mi is volt az igazi ok.
Olivia, vagyis a szerető megjelenése felszabadítólag hatott rá. Addig nem volt saját élete, a férje és a hivatala felemésztett mindent, ő csak feleség, anya, segítőtárs, kirakati bábu lehetett, Olivia legalább azt a terhet levette róla, hogy a férje mindent vele beszéljen meg, és minden szexuális energiáját rajta akarja levezetni. (Mellie-t a házasságuk elején érte egy súlyos szexuális trauma, amit eltitkolt a férje elől, így nem csoda, ha nem volt sok kedve a hancúrozáshoz...)
Miközben olykor eljátszotta a felháborodott és sértett feleséget (hiszen ezt a kártyát nem tudta nem kijátszani, valahol el is várták tőle, hogy úgy tegyen, mintha bántaná a helyzet), valójában örült annak, hogy a terhek megoszlanak Olivia és közötte, hogy amikor a férj a szeretőjével van, akkor neki jut ideje saját magára.
Olivia pedig annak örült, hogy nem kell az elnököt 24 órában "elviselnie", hogy haza mehet a saját lakásába, a saját kis életébe (még ha elnöki tanácsadónak lenni nem is valami nyugis foglalkozás), és tudhatta, hogy Fitz jó kezekben van, hiszen ott marad mellette Mellie.
A rendszer tehát működött, mivel egyik nő se tartott igényt a férfira 100%-ban, sőt, megelégedtek volna még kevesebb százalékkal, mint amennyit kaptak. Ráadásul Olivia nem is monogám beállítottságú, állandóan ingadozott az elnök és annak egyik legjobb barátja, a titkosszolgálatos Jake között... A lényeg számára az volt, hogy senki se akarja őt birtokolni, márpedig az elnök kifejezetten birtoklós, rácuppanós típus. Mikor mind a felesége, mind a szeretője lelépett, és csak alkalmi kalandjai voltak (megőrjítve ezzel a testőrségét és mindenkit, aki a biztonságáért felelt), a kabinetiroda vezetőjét hívogatta éjszakánként, mert muszáj valakivel beszélgetnie, és az alkalmi nők erre nem alkalmasak. (Már csak nemzetbiztonsági okokból sem.)
Ha eltekintünk attól, hogy a szereplők a hatalom csúcsán játszmáznak, és csak a fikcióban léteznek (bár a sorozat egész szépen követi az aktuálpolitikát, még Donald Trump megfelelőjét is megtalálták, és ügyesen ki is nyírták a versenyből), a szerelmi háromszögek egyik lehetséges mechanizmusát akkor is remekül lehet látni. A közhiedelemmel ellentétben az osztozkodásnak lehetnek pozitív hozadékai is. Megoszlik a felelősség, megoszlanak a terhek, nem fojtják meg egymást a résztvevők.
Nyilván szó sincs arról, hogy ez minden esetben így működne. Van, aki mindenestül akarja a férjét/feleségét, és nem érti, hogy a az miért nem akarja őt ugyanúgy. Vagy noha akarja, neki magának nem elég egy partner. Van, aki ugyan nem akarja mindenestül a partnerét, de attól fél, hogy az osztozás során veszít valamit (anyagi, érzelmi szempontból kárt szenved), ezért akkor is ragaszkodna a kizárólagossághoz, ha az mindenféle hiányérzetekkel van tele. Például szexhiánnyal. Vagy érzelmi hiányokkal.
A mindenki számára előnyös háromszögek azonban nem olyan ritkák, főleg, ha nem is csak háromszögek, hanem többszögek. Létezik olyan konstelláció, amelyben mindenki annyit kap, amennyire igényt tart, és nem kell olyan terheket magára vállalnia, amilyeneket nem szeretne. A sorozatra visszatérve érdekes, hogy az Olivia-Fitz-féle viszony csak addig tudott működni, amíg Mellie is benne volt a pakliban. Mikor Olivia ölébe hullott a first lady szerep, ő már abból nem kért. Se a feleség, se a nemzet nagyasszonya címből.
Csak rövid visszatekintésként: a háromszöget egy férfi (az amerikai elnök, Fitzgerald Grant), és egy first lady (Mellie), meg egy tótumfaktum szerető (Olivia Pope) alkotta. Közben Mellie elvált az elnöktől, és Olivia is ott hagyta a szeretőjét, noha egy időre beköltözött hozzá a Fehér Házba, sőt, még majdnem feleségül is ment hozzá... Az okok sokfélék és szövevényesek, de van pár olyan momentum, ami tanulságos lehet azoknak is, akiket csak a hűtlenség mechanizmusa érdekel az egészből.
Az 5. évad egyik részében ugyanis arról van szó, hogy Mellie, akit a forgatókönyvírók Hillary Clintonról mintáztak, indul az elnökségért, és megírja önéletrajzi könyvét. Megkéri volt vetélytársát, Oliviát, hogy mondjon véleményt a kéziratról. Olivia egy dologba köt bele igazán: Mellie nem írt őszintén a férje hűtlenségéről, arról, hogy ő maga mit érzett, amíg fennállt a helyzet, illetve, hogy miért nem vált el, amint rájött, hogy mi folyik körülötte.
Mellie először arra hivatkozik, hogy ehhez senkinek semmi köze. Aztán egy este leisszák magukat együtt, és a sok kamu magyarázat után a volt first lady kifejti, hogy mi is volt az igazi ok.
Olivia, vagyis a szerető megjelenése felszabadítólag hatott rá. Addig nem volt saját élete, a férje és a hivatala felemésztett mindent, ő csak feleség, anya, segítőtárs, kirakati bábu lehetett, Olivia legalább azt a terhet levette róla, hogy a férje mindent vele beszéljen meg, és minden szexuális energiáját rajta akarja levezetni. (Mellie-t a házasságuk elején érte egy súlyos szexuális trauma, amit eltitkolt a férje elől, így nem csoda, ha nem volt sok kedve a hancúrozáshoz...)
Miközben olykor eljátszotta a felháborodott és sértett feleséget (hiszen ezt a kártyát nem tudta nem kijátszani, valahol el is várták tőle, hogy úgy tegyen, mintha bántaná a helyzet), valójában örült annak, hogy a terhek megoszlanak Olivia és közötte, hogy amikor a férj a szeretőjével van, akkor neki jut ideje saját magára.
Olivia pedig annak örült, hogy nem kell az elnököt 24 órában "elviselnie", hogy haza mehet a saját lakásába, a saját kis életébe (még ha elnöki tanácsadónak lenni nem is valami nyugis foglalkozás), és tudhatta, hogy Fitz jó kezekben van, hiszen ott marad mellette Mellie.
A rendszer tehát működött, mivel egyik nő se tartott igényt a férfira 100%-ban, sőt, megelégedtek volna még kevesebb százalékkal, mint amennyit kaptak. Ráadásul Olivia nem is monogám beállítottságú, állandóan ingadozott az elnök és annak egyik legjobb barátja, a titkosszolgálatos Jake között... A lényeg számára az volt, hogy senki se akarja őt birtokolni, márpedig az elnök kifejezetten birtoklós, rácuppanós típus. Mikor mind a felesége, mind a szeretője lelépett, és csak alkalmi kalandjai voltak (megőrjítve ezzel a testőrségét és mindenkit, aki a biztonságáért felelt), a kabinetiroda vezetőjét hívogatta éjszakánként, mert muszáj valakivel beszélgetnie, és az alkalmi nők erre nem alkalmasak. (Már csak nemzetbiztonsági okokból sem.)
Ha eltekintünk attól, hogy a szereplők a hatalom csúcsán játszmáznak, és csak a fikcióban léteznek (bár a sorozat egész szépen követi az aktuálpolitikát, még Donald Trump megfelelőjét is megtalálták, és ügyesen ki is nyírták a versenyből), a szerelmi háromszögek egyik lehetséges mechanizmusát akkor is remekül lehet látni. A közhiedelemmel ellentétben az osztozkodásnak lehetnek pozitív hozadékai is. Megoszlik a felelősség, megoszlanak a terhek, nem fojtják meg egymást a résztvevők.
Nyilván szó sincs arról, hogy ez minden esetben így működne. Van, aki mindenestül akarja a férjét/feleségét, és nem érti, hogy a az miért nem akarja őt ugyanúgy. Vagy noha akarja, neki magának nem elég egy partner. Van, aki ugyan nem akarja mindenestül a partnerét, de attól fél, hogy az osztozás során veszít valamit (anyagi, érzelmi szempontból kárt szenved), ezért akkor is ragaszkodna a kizárólagossághoz, ha az mindenféle hiányérzetekkel van tele. Például szexhiánnyal. Vagy érzelmi hiányokkal.
A mindenki számára előnyös háromszögek azonban nem olyan ritkák, főleg, ha nem is csak háromszögek, hanem többszögek. Létezik olyan konstelláció, amelyben mindenki annyit kap, amennyire igényt tart, és nem kell olyan terheket magára vállalnia, amilyeneket nem szeretne. A sorozatra visszatérve érdekes, hogy az Olivia-Fitz-féle viszony csak addig tudott működni, amíg Mellie is benne volt a pakliban. Mikor Olivia ölébe hullott a first lady szerep, ő már abból nem kért. Se a feleség, se a nemzet nagyasszonya címből.