Hogyan kerülhetjük el, hogy valamilyen technikai eszközünknek köszönhetően lebukjunk a partnerünk vagy a családunk előtt? Persze, ha titokban keresünk szeretőt vagy kalandot, és nagyon nem szeretnénk lebukni – ellenkező esetben azt csinálunk, amit akarunk… Bár még akkor sem árt a diszkréció, ha egyébként nem járunk tilosban.

Az első és legalapvetőbb szabály, hogy külön, csak erre a célra használt e-mail címet kell létrehoznunk, amelyben lehetőleg nem szerepel a nevünk. Se a polgári, se valamelyik blogon használt nicknevünk, se az a csúfnév (becenév), amelyen a haverjaink szólítanak. Vagyis: ne legyen hozzánk köthető a név. Érdemes egyébként olyan e-mail címet és felhasználói nevet választani, amely könnyen megjegyezhető, és karakteres, vicces, de nem bunkó és nem is édeskés - mert ha majd erről levelezünk a lehetséges partnerekkel, folyton ez lesz a szemük előtt, a virtuális identitásunk része lesz.

Se munkahelyi, se otthoni, se egyéb célra használt e-mail fiókról ne írogassunk szeretőjelölteknek. Nem én vagyok naiv, hiába hittem azt, hogy ez elég nyilvánvaló, számos példa bizonyítja, hogy vannak emberek, akiknek nem az...

Jelszóválasztásnál lehetőleg ne ugyanazt alkalmazzuk, amit az összes többi esetben, és amit a fél család tud. Olyan jelszót találjunk ki, amelyet senki nem képes megfejteni (vagy túl izzasztó lenne, sokat nem fognak vele vacakolni), ne legyünk nagyon átláthatóak. Persze, ha senki nem tudja, hogy van mondjuk egy gmail címünk, akkor a jelszóval se fognak próbálkozni, de biztos, ami biztos. (Ja, jelszót valahová felírni, képernyőre ragasztani, isten ments!) Fontos, hogy a nehezen megfejthető alatt nem azt kell értenünk itt, amit egy vérbeli informatikus, hogy kis- és nagybetűk, számok és írásjelek szinte véletlenszerű és lehetőleg jó hosszú halmaza. Lehet, rövidebb és könnyen megjegyezhető, de ismét csak semmi módon ne kötődjön hozzánk.

Második, nagyon jó tipp: mindig a böngészőnk inkognitó/privát módjában lépjünk be a társkeresőre és a levelezésünkbe is. Az inkognitó módot a képernyő jobb felső sarkában található menüre kattintva érhetjük el, ha valaki nem ismerné: ha így netezünk, a gépünkön nem marad nyoma azoknak az oldalaknak, amelyeket felkerestünk. Persze, ha felugrunk a gép elől és faképnél hagyunk mindent, akkor semmi haszna nem lesz az inkognitó módnak. További előnye az inkognitó mód használatának, hogy ha be is vagyunk jelentkezve pl. a gmail fiókunkba a „hivatalos” felhasználónevünkkel, mellette az inkognitóablakban egyszerűen bejelentkezhetünk a titkos azonosítónkkal, anélkül, hogy a rendszerben fennakadás lenne.

Okostelefon és egyéb okoseszközök használói vigyázzanak a prediktív szövegbevitellel is, mert ezek nehezen felejtenek: ha például gyakran utalunk az orális szexre, akkor a prediktív akkor is ezt fogja felajánlani, ha nem ezt szeretnénk írni, meg ha a gyerek használja a tabletet, mondjuk. Ezeket a szavakat vagy kódoljuk valahogy a levelezésben, vagy a prediktívből töröljük (ha ez lehetséges).

Ugyancsak okoseszközök esetében: zároljuk az eszközöket, hogy ne lehessen csak úgy megnézni az sms-eket, e-maileket, cseteket, mifenét. Ez a kód is legyen nehezen megfejthető. Egyébként sms-t eleve ne őrizzünk meg, ez a kommunikációs mód az egyik legsebezhetőbb pont a rendszerben: minimális sms-forgalmat bonyolítsunk hűtlenségi céllal, és ezek az üzenetek se legyenek szexuális tartalmúak.

Fotózás: sose olyan eszközzel csináljuk, amely rá van kötve a netre, és ne őrizzük se a számítógépünkön, se mindenféle felhőben, amelyről az okoseszköz szépen beteszi a fotós mappába... (Lásd picasa) A titkolandó fotók megfelelő helye egy titkosított pendrive, lehetőleg a munkahelyi fiókban.

Vagy egyáltalán ne készítsünk fotót, de tudom, túl nagy a kísértés, és túl jó móka... De legalább olyan fotót ne készítsünk (csakis nagyon megbízható partnerrel), amelyen felismerhetőek vagyunk. További probléma, hogy mi legyen a fotókkal, ha már nem akarjuk, hogy az ex-szeretőnk őrizgesse... El lehet kérni tőle, vagy megkérhetjük, hogy törölje ki, de sajna nincs garancia rá, hogy meg is teszi. Mint ahogy a leveleink is nagy valószínűséggel megmaradnak nála...

GPS: mind az autós, mind az okoseszközön lévő roppant veszélyes bír lenni, mert megjegyzi, hogy mikre kerestünk rá, és hol jártunk. Mitöbb, ha közben a facebook is aktív, és nem vigyáztunk a beállítással, közli is az oldalunkon, hogy épp hol tartózkodunk. És ha mást meséltünk otthon, az nagyon ciki. Ha megtehetjük, legjobb a görbe utakon a telefonon, táblán minden extrát (GPS, Bluetooth, adatforgalom, WiFi) kikapcsolni, így lesz a legkisebb a digitális „lábnyomunk”.

Ha már telefon, okos vagy buta, mióta mobil létezik, az emberek nagy része nem azzal kezdi a beszélgetést, hogy „Hogy vagy?”, hanem, hogy „Hol vagy?” Persze elvileg azt mondunk, amit akarunk, de arra azért figyeljünk, hogy egy csomó zaj behallatszik, vagy éppenséggel az a baj, hogy nem hallatszik be az a zaj, aminek kéne… Tehát mondjuk a kégliben lehet túl nagy a csönd, és az gyanús. Kérdés, hogy érdemes-e mindig felvenni a telefont, ha tilosban járunk és a házastársunk hív: ha nem vesszük fel, gyanús, ha felvesszük, akkor meghallhatja a hangunkon, hogy valami nem stimmel. Csak a nagyon gyakorlott füllentőkön nem hallatszik, hogy kamuznak, de abból, hogy sietnek a beszélgetés befejezésével, még náluk is érzékelhető lehet, hogy éppen nagyon nem érnek rá. Jó megoldás nincs, illetve le kéne szoktatni a másikat arról, hogy agyba-főbe telefonáljon.

Van egyébként, aki külön mobilt alkalmaz a szeretőjével folytatott kapcsolattartásra, de a fenti problémát persze ez sem oldja meg, a külön mobil pedig elég macerás, például elfelejtjük bekapcsolni vagy kikapcsolni, nem tudjuk, hol tároljuk, s a többi. Ha sokat beszélgetünk a kedvesünkkel, akkor a telefon automatikusan berakhatja a kedvencek közé, és ez is gyanús lehet, figyeljünk rá. De elég, ha a telefonunkban van olyan partner, akit csak kezdőbetűkkel mentettünk el: még az is sokkal jobb, ha a saját polgári nevén szerepel, mert az nem gyanús, ellentétben mondjuk az SB rövidítéssel. Legjobb mégis, ha polgári név szerepel ugyan, de nem a valódi. Igaz, van, aki arra esküszik, hogy megjegyzi a telefonszámokat: ehhez elég jó memória kell.

Bankkártyás illetve mobilos fizetés, parkolócédula, banki átutalás: mindegyiknél érdemes odafigyelni, főleg, ha a férjjel/feleséggel/gyerekkel közös a bankszámlánk, vagy ő végzi a könyvelést, vagy az internet bankolást. Társkereső díjának befizetése intézhető csekken is: kicsit macerásabb, de nem hagy nyomot (a csekkszelvényt nem feltétlen kell megőriznünk, bár persze nem olyasmi szerepel rajta, ami gyanút kelthetne.) Autósoknak kifejezetten a kp-ban rendezhető parkolást lehet ajánlani, de legjobb, ha biciklizünk vagy BKV-zunk. (Legalább védjük a környezetet, és sokkal nehezebben követhető a mozgásunk.) Ugyanez igaz a mobillal parkolásra is, ha valaki más is betekinthet a részletezett telefonszámlánkba.

De nem csak a parkolásnál, hanem kábé minden fizetési tranzakciónál figyelnünk kell arra, hogy ne maradjon nyoma, hol jártunk. Uszoda, múzeumi belépő, étterem, motel (extrém gyanús). Készpénz, és a blokkok kihajítása a szemétbe. Zsebben talált mindenféle papírfecnik sajnos sokat árulnak el a gazdájukról.

Ha már a zsebekben és táskákban heverő dolgokról esik szó, ugyan már semmi köze a kütyükhöz, de idebiggyesztem: az egyik leggyakoribb lebukási mód az óvszer cipelése ill. kiesése valahonnan. És ez ellen elég nehéz védekezni, ha egyébként tisztességesen akarunk védekezni. Erre is lehetséges megoldás a (zárt) munkahelyi fiókban tartott óvszer – persze csak ha többnyire onnan szoktunk randira indulni.

 

Ne feledjétek: akármilyen elővigyázatosak is vagytok, a lebukás mindig benne van a pakliban. Erre is fel kell készülni lelkileg, de az alapvető szabályok betartásával ez az esemény elkerülhető, vagy legalábbis elodázható.