Nyilván nem mindegy, hogy tudod-e, mi ment félre, hogy kommunikáltatok-e erről vagy csak sunnyogó kihátrálást tapasztalsz, esetleg te érzed úgy, hogy azért nem pont ilyen kapcsolatra vágynál, esetleg a körülményekről derült ki, hogy kezelhetetlenek (például az illető valójában sose tud találkozni veled, csak a szája járt)… A lényeg az, hogy beleélted magad valamibe, terveztél egy csomó mindent, úgy tűnt, hogy végre érzelmi/szexuális téren javulhat az életed, és most mindezt el kell engedned.
Ha titokban ismerkedtél és van állandó partnered, akkor persze nagyon nehéz lesz igazán elgyászolni ezt a veszteséget… Minél rosszabb a kapcsolatod, minél kevesebb támaszt találhatsz benne és annál keserűbb leszel otthon, hiszen az alapkapcsolatod működésképtelenségéhez még a reménybeli alternatív kapcsolatod kudarca is társul… Ilyenkor nagyon fontos lenne egy bizalmas, akinek kiöntheted a szíved, aki meghallgat és nem ítélkezik. Lehetőleg olyasvalaki, aki nem szemellenzős monogám, illetve nem azt szajkózza majd, hogy minden szeretői kapcsolat eleve kudarcra van ítélve.
Ha a ciklus rövid volt, tehát nem fektettél bele sok energiát, akkor sokkal könnyebben túllendülsz rajta, de ha hosszasan építetted a kapcsolatot és ennek ellenére ért a kudarc, akkor nehezebb lesz összeszedni magad. Igazából sokan gondolják úgy, hogy emiatt kell rövid ciklusokban cselekedni, mert az kevésbé viseli meg az embert, de lelki alkat kérdése, illetve két ember ismerkedésében mindig van egy alkalmazkodási szükséglet: ha a te ciklusaid rövidek, de a másiké nem, akkor esetleg érdemes hozzá alkalmazkodni vagy valahol középen találkozni.
Nyilván mindenki abból indít, hogy többekkel próbálkozik párhuzamosan, de ezekből a jelöltekből a legtöbb hamar lemorzsolódik, bár fent lehet tartani egy elsődleges és másodlagos preferenciát és ha az elsődleges nem jön be, akkor a másikra váltani, sok esetben a másodlagos ismerkedés alanya megérzi, hogy tartalékként bánnak vele és abból sem lesz semmi.
Lelki alkattól függ, kinek mennyire tesz jót, ha azonnal újrakezdi a dolgokat vagy tart egy kis szünetet… Nem hiszem, hogy túl nagy szünetet kellene tartani, viszont azt mindenképpen érdemes elkerülni, hogy egy új ismerkedést a legutóbbi kudarcunk lelki feldolgozására használjunk el. Nagyon megterhelő egy új partnerjelölt számára, ha nem róla van szó, hanem örökké másról vagy másokról beszélünk. Mindenki megérdemli, hogy a saját jogán szerepeljen egy közeledésben: ha traumafeldolgozásra vágysz, akkor vagy pszichológushoz menj, vagy barátokat keress, vagy akár az MI-t vedd igénybe, utóbbinak hatalmas türelme van ahhoz, hogy elemezze veled a csalódásod, igaz, a titkos kapcsolatok támogatása nem tartozik a profiljába.
Ha úgy érzed, hogy kimerültél érzelmileg, hogy csapdahelyzetbe kerültél a nem működő párkapcsolatod és a szeretőkeresés között, akkor próbálj meg valamit változtatni a helyzeteden, olykor már az is segít, ha többet vagy a természetben, sportolsz, barátokkal találkozol, valami hobbit találsz… Egy teljesen működésképtelen párkapcsolatot persze valójában nem is érdemes fenntartani, de tudjuk, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyekben annak megszakítása túl sok embernek okozna szomorúságot, illetve valójában jól érzed magad benne, de bizonyos dolgok fájón hiányoznak.
Ilyenkor egy kis önelemzés, kikapcsolódás, bizalmassal való beszélgetés után érdemes újrakezdened a keresést, beépítve azokat a tanulságokat, amelyeket az előző próbálkozásból hoztál. Például, hogy ne húzd túl sokáig az ismerkedést, ne engedd el azokat, akik nem rögtön lelkesítenek, figyelj azokra a jelekre, amelyek arra utalnak, hogy az illető igazából nincs abban az élethelyzetben, hogy rendszeresen tudjatok találkozni, és így tovább.
A szeretőkereséshez olykor nagyon kitartónak és rugalmasnak kell lenni, de másképp nehéz sikert elérni. Az, hogy képes legyél önmagadat motiválni, biztosan az egyik legfontosabb tulajdonság.