Viszont a csoda ritkán érkezik meg. A csetelős ismerkedések igen nagy része hamvába hol. Nem csak a szeretőkeresőn, persze, de itt is… Mivel maga a módszer nem alkalmas senkinek a megismerésére. Legfeljebb rövid információközlésre és kapcsolatfenntartásra, ha már ismerünk valakit.
Lehet persze úgy is csetelni, hogy az egész inkább levelezésként hat. Hosszabb mondatokat írunk, bonyolultabb gondolatokat fejtünk ki, megemésztjük, mi legyen a reakciónk, nem várunk azonnali választ… A cset nagy buktatója éppen az, hogy azonnali reakciót várunk, de az megakadályozza, hogy kifejtsünk bármit is, mert mire leírnánk, a partner már el is terelte a beszélgetést egy másik irányba és a gondolatfonál elvész.
Ha viszont a partner épp nem ér rá válaszolni, vagy már belefáradt, mert állandóan azt érzi, hogy várjuk a reakcióját, akár a legbanálisabb hülyeségekre is, akkor ott maradunk lógva, a semmi közepén. A leírtakat visszakeresni is rendkívül macerás, pedig, ha többekkel ismerkedünk, rengeteg különböző információ zúdul ránk és nem káptalan az agyunk, hogy mindent megfelelően szortírozzunk.
Ha valaki komolyan meg akar ismerkedni valakivel, esélyt akar adni annak, hogy ne süllyedjen az örök cset ingoványába, akkor használ más kommunikációs formát is: például e-mai-ezik (bár ez borzasztó elavultnak tűnik, de hatékony), vagy telefonál, esetleg mind a három dolgot csinálja, attól függően, hogy éppen mit szeretne: elmélyült gondolatokat közölni, gyors információcserét, viccelődést vagy parázs vitát, esetleg édes romantikázást…
Az biztos, hogy ha csak csetelünk, rengeteg mindent nem fogunk megtudni egymásról, amit másképp megtudhatnánk és ami fontos… Fontos annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e esélyt adnunk a személyes találkozónak. Sokan mondják erre azt, hogy de minek annyit dumálni, úgyis a randin dől el minden… Már, ha létrejön a randi… És attól, hogy létrejön, még egyáltalán nem biztos, hogy az ott történtek elegendőek a folytatáshoz, ha nem volt előzetes építkezés.
Noha persze a sikertelen randi is fontos tapasztalat, főleg, hogy legyen összehasonlítási alapunk, hiszen a sikertelenség kielemzése közelebb vezet a célhoz, azért túl sok frusztráló találkozót nem érdemes megkockáztatnunk, főleg, ha még a lebukás veszélye is fennáll.
Már az előzetes kapcsolattartás stílusából kideríthetünk egy csomó mindent: mennyire intelligens a másik fél, ráér-e annyira, hogy érdemlegesen fenntartsa a kapcsolatot, milyenek az életkörülményei, mennyire fér bele a mindennapjaiba valóban, hogy titkos vagy nem titkos viszonyt folytasson.
Hajlamos olyasmiket ígérni, amiket nem tart be vagy eleve lehetetlenek? Hajlamos kisajátítani az időnket és nem törődni azzal, ha megkérjük, hogy lassítson? Vagy inkább annyira minimálisan kommunikál, hogy semmit nem tudunk kiszedni belőle? Azt hiszi-e, hogy a jó reggelt, jó éjt üzenetek elegendőek a kapcsolattartás szempontjából? Több idétlen gifet küld, mint egy tini? Annyira igénytelen, hogy az elütéseket sosem javítja ki?
Figyelembe veszi a véleményünket, a kéréseinket, vagy megy a maga útján, nem törődve a mi véleményünkkel? Megsértődik olyasmin például, ha nem adjuk meg a számunkat? Eláraszt a saját képeivel, esetleg a saját erotikus vagy szexfotóival? Kér ilyeneket tőlünk? Esetleg egyenesen kiakad, ha nem küldünk azonnal fotót, mikor még el se kezdtünk beszélni?
Mivel nincs végtelen időnk és türelmünk, jobb, ha még idejében kiderül, ha valaki nem illik hozzánk és ezt minimális, egyszavas kommunikáció, közhelyek, vicces emojik és tejesen banális beszélgetések alapján nem biztos, hogy el lehet dönteni. Vagy ha valakivel mindössze ez működik, akkor el is dőlhet, hogy nem vagyunk rá kíváncsiak a továbbiakban.
Egy szeretői viszony kialakítása nem egyszerű, épp ezért nem kéne félvállról venni… Már, ha ez a cél és nem csak játszani szeretnénk az online térben egy viszonylag szabad közegben…