Újra magyar sorozatot néztem: az Apatigrist. Scherer Pétert már a Válótársakban is lehetett kedvelni, most hasonló szerepben csetlett-botlott három felnőtt (illetve majdnem felnőtt) lány apjaként. Azt a fajta szoft, kissé feminin férfit alakítja, akinek a hátán fát lehet vágni és aki hajlandó gyesre menni a neje helyett. 



Nem fogom itt az egész sztorit elmesélni, az egésznek a befejezése az, ami különösképpen visszataszító volt. (Úgyhogy ha még nézed vagy meg akarod nézni, akkor most hagyd abba az olvasást.) Az utolsó részben az egyik lány esküvőjén gyűlik össze minden szereplő, többek között az apa (Péter) barátnője (Kriszta - Balla Eszter) is megérkezik. Péter előzőleg egy alkoholista csajt szedett fel, de miután rájött, hogy nem tudja kigyógyítani a betegségéből, elváltak útjaik. Ezután ismerkedett meg Krisztával annak az apja révén. A nőről azt kell tudni, hogy remek beszélgetőtárs, és Péterrel az ágyban is megértik egymást. Már együtt vannak egy ideje, mikor kiderül, hogy a nő férjezett, de ő maga ennek semmiféle jelentőséget nem tulajdonít, mert úgyis külön él a férjétől, ugyanakkor megmaradt köztük a barátság. Szerinte ezért nem is fontos, hogy elváljanak. 

Péter ugyan nem érti, hogy lehet ez, de valahogy csak elfogadja. A lakodalomban azonban nem csak a barátnő jelenik meg, hanem a férje is, akit eddig senki sem látott és főleg senki nem hívott oda meg. Nagy melák pasi, aki egész idő alatt úgy követi a nejét, mintha az árnyéka lenne. Mikor Kriszta Péterrel táncol, ő is ott lötyög körülöttük, ha leülnek az asztalhoz, a felesége széke mögött áll - mivel neki nem jutott szék. Groteszk az egész, de Péter nem jön ki a béketűrésből, valahogy elviseli. 

Mikor azonban Kriszta elmegy mosdóba, és a két férfi egyedül marad a táncparketten, a férj barátkozni akar, és kifejti, mennyire szimpi neki Péter, pedig a neje előző pasiját nem kedvelte, az az előttit azonban igen, vele voltak hármasban is. Szóval ő nyitott lenne most is hasonlóra, de ha Péter inkább a négyest választaná, akkor ő tud partnert hozzá. 

Amint a Kriszta visszajön, Péter közli vele, hogy vége, mert ezt ő már nem bírja elviselni. Pedig szó sem volt arról, hogy a nő erőltette volna... A férje volt olyan hülye, hogy előjött vele - vagyis hát a forgatókönyvíró volt olyan hülye, hogy ezt így írta meg. Rúgjunk bele egy jólesőt az összes szvingerező, poliamór, nyitott házasságban élő, nem monogám polgártársba, nehogy már elfogadhatónak tűnjön, hogy valaki több partnerrel is szexel. 

Ahogy egy barátom írta:

"Azért is tartom szörnyen korlátolt és ellenszenves megoldásnak, mert nem arról volt szó, hogy mindenképpen kell többesezni, pláne, hogy mindenképpen azzal a pasival, csak felmerült a lehetősége. Azt simán kinéztem abból a csajból és ebből a kapcsolatból, hogyha Péter azt mondja, köszöni, nem kér belőle, akkor a csaj sem erőlteti. Ha meg erőlteti, akkor még mindig szakíthat vele. De valakinek a múltbeli dolgait így bűnnek kikiáltani, és ezért kirúgni, anélkül, hogy egyáltalán megbeszélnék, szerintem ez a szűklátókörűség netovábbja. 

Nyilván a komédia része miatt kellett, hogy az exférj olyan esetlen legyen, amire a színész rá is játszott. És nyilván élőben, akik egy kicsit is gondolkodik, nem így veti fel a hármast, hanem hagyja, hogy a nő jöjjön elő vele, mikor már szorosabb a kapcsolat és mondjuk az ágyban, kettesben és felfokozott hangulatban. És talán a négyessel kezdve. Így is vannak, akik simán nemet mondanak rá, de így talán azért valamivel jobb esélyekkel indult volna."

Az csak hab a tortán, hogy Péter haverjának, a Kamarás Iván által játszott playboy Artúrnak is meg kell bűnhődnie: ő ötven éves létére fiatal lányokra vadászik és kifejti, hogy fél évente le kell cserélni az aktuális csajt, persze közben egyik barátnőjéhez sem hűséges. Lehet nem kedvelni a figurát (nekem sem volt szimpi), de azok a nők, akiket felszed, valószínűleg pontosan tudják, mibe mennek bele. Reménykedhetnek, hogy a kedvükért majd megváltozik, de ez már az ő egyéni szocproblémájuk. 

A forgatókönyv szerint azonban az ilyen gazemberek verést érdemelnek: Péter támad rá, mikor kiderül, hogy a legkisebb lányát is elcsábította (valójában a lány kínálkozott fel és Artúr nem tudta, hogy kiskorú, mert évek óta nem látta, de ez kit érdekel...) Pedig Artúr már éppen megtért volna a monogámia (vagy legalábbis az elköteleződés) kikötőjébe, ugyanis a lakodalmon végre felajánlja aktuális barátnőjének, hogy költözzön hozzá. (A barátnő egyetlen érdeme amúgy az, hogy jó segge van...) Életszerűtlen, hogy egy playboyt meghasson egy lakodalom hangulata, de ezt a ziccert sem tudták kihagyni. 

Lényeg, hogy sikerült már megint felmagasztalni a házasságot, pedig azok, akiknek a lakodalmával befejeződik az egész, nyilvánvalóan éretlenek, már az első veszekedés után szét akartak menni, és alig ismerik egymást pár hete. Péter házassága pedig kudarc volt és attól, hogy az utolsó pár percben az elhidegült feleség kicsit kedvesebben viselkedik, még semmi sem fog megjavulni. 

Ami tanulságként marad: a verekedés jó konfliktusmegoldás (ha az ember barátnőjét fogdossák vagy elcsábítják a lányát), a nem monogám embereket meg ki kell rúgni, mert nem illenek bele a világképünkbe. Kár a sorozatért, mert egyébként egészen nézhető lett volna.