Noha sok sztori hasonló, mindenkinek a nyűge más egy kicsit. És mikor már felnőttek a gyerekek és beléptünk az 50-es éveinkbe, egyre többen tapasztaljuk, hogy már nem foghatjuk a gyereknevelés miatti stresszre, meg a túl sok munkára azt az akár évtizedek óta fennálló helyzetet, hogy a partnerünk csak az élet más területein tekinthető a partnerünknek, de a szexben egyáltalán nem. És mivel ezt sokan képtelenek akár még felhozni is, vagy legfeljebb veszekedés keretein belül hangzanak el szemrehányások, a probléma nem csak megoldatlan marad, de még szavakba se foglaljuk.
Van, aki huszonévesen házasodott, aztán jöttek a gyerekek, attól bezuhant a szex és valahogy soha nem is jött vissza… Vagy már az elején se volt jó, de az ember bebeszélte magának, hogy majd csak javul. Vagy közbejött egy betegség, egy trauma, ami a szexet teljesen háttérbe szorította vagy egyenesen lehetetlenné tette.
Nem egy esetről tudok például, ahol a nő egészsége rendült meg szülés után, illetve ahol a férfi küzd (vagy már inkább nem is küzd) impotenciával: magas vérnyomás, sugárkezelés hatása, stb. Ezek nem olyan dolgok, amelyek egyszer majd elmúlnak, ezek örökre ott maradnak velünk. És egy beteg emberrel még ezt is megbeszélni… Amikor nem tehet róla… Nos, ehhez kellene olyan érzelmi intelligencia és kapcsolaton belüli kohézió, ami a legtöbb esetben nincs.
De persze megesik, hogy csak az egymás iránti vágy szűnik meg, hogy érzelmileg távolodnak el egymástól, és hogy az egyik fél eleve aszexuális volt, de családot akart és soha nem is ismerte be, talán magának sem, hogy ezzel gyakorlatilag csőbe húzta a partnerét, akinek a szexuális étvágya létezik, vagy akár kifejezetten magas is.
Szóval millió indoka lehet annak, hogy egy házasságban vagy együttélésben nincs jelen a szex… És nem csak úgy nincs jelen, hogy behatolós szex nem létezik, mert ha az indíttatás megvan és a jóakarat is, akkor léteznek azért módszerek, hogy ezek a párok is éljenek szexuális életet. Hanem testi érintkezés nincs, olykor még ölelés se… A csókról már ne is beszéljünk, mert arról sokszor még azok is leszoknak, akik egyébként olykor szexelnek…
Ha van libidód és otthon nem jutsz szexhez, nem csak átmenetileg, pár hétig vagy hónapig, hanem soha, és a partnered jóvoltából nem is fogsz, akkor az eléggé romboló hatással lehet rád. Egyrészt szenvedsz a visszautasítástól, önértékelésed a pincében lesz, elhanyagolod magad, hiszen minek is erőlködj, ha úgyse csábítasz el senkit… Olykor majd’ megőrülsz a vágytól és a falat kaparod… De úgy teszel, mintha nem lenne semmi… Bujkálsz és önkielégítesz, amikor épp van egy kis időd önmagadra, de családban élve ez is borzasztó nehéz, mert szinte soha nem vagy egyedül. És közben még szégyenled is magad esetleg, hogy titkolnod kell a vágyaidat.
Aztán egy idő után azt veheted észre magadon, hogy beletörődtél. Kezd elmúlni a libidód. Már nem áll fel, vagy nem leszel nedves, kire mi igaz… És talán megkönnyebbülsz. Végre, nem kell emiatt szenvedned, végre megszabadultál az átokról. Vagy megijedsz… Megöregedtél. Már nem vagy igazi férfi, igazi nő… Mostantól néni vagy bácsi kategóriába esel. És ennek egészségügyi kockázatai is vannak, legyenek azok fizikaiak vagy lelkiek. Szóval feladod…
Nem akarsz elválni (hogy miért, annak millió oka lehet, ezt most ne firtassuk), nem akarod felrúgni az életed, de aszexuálissá válni sem akarsz… És akkor ugye itt van a lehetőség, hogy legyen egy szeretőd. Vagy több. Mert lehet, hogy egy nem sok gondot old meg, ha nehéz találkoznotok, vagy mesterségesen korlátozza a randik számát, mert nem akar érzelmileg elköteleződni. Nem akar szenvedni.
Minél később fogsz bele a keresésbe, annál rosszabbak lesznek az esélyeid. Ha folyton arra vársz, hogy majd megoldódik magától a házasságod: hát, nem 50 fölött lesz újra jó a partnereddel, ha addig semmit nem tett a javulás érdekében. Persze lehet, hogy párszor leültök és megbeszélitek, hogy másképp kéne csinálni, de mélyreható változás csak akkor következik be, ha tesz érte. Ennek az évek múlásával egyre kisebb az esélye… Inkább arra vár, hogy már te se akard.
Igazából rendszeres szexuális életed akkor lesz, ha hosszú távon rendezkedsz be erre az életmódra és eleget nyújtasz a szeretődnek ahhoz, hogy érdemes legyen veled maradnia. A hangsúly itt a rendszeresen van, hiszen ha csak hébe-hóba szedsz fel valakit, akkor az maximum tűzoltásnak elég. Viszont rendszeresség akkor működhet, ha megéri találkozni, mert emberileg is adtok valamit egymásnak. Mivel az otthoni szexhiány nem csak a szextől, hanem legtöbbször az intimitástól és az emberi melegségtől is megfoszt. Ha ezt kívülről megkapod, akkor sokkal boldogabb és egészségesebb leszel.