Az persze valóságos toposznak számít, főleg a mai fiatal felnőtt romantikus kategóriában, hogy a női főszereplő körül két pasi is legyeskedik és egészen a regény végégig húzzák, hogy akkor most ki is lesz a nyerő, de alapvetően tudjuk, hogy nem maradhat mindkettő porondon: vagy a lánynak kell választania, vagy valamilyen sorsfordító körülmény akadályozza meg az egyik srácot abban, hogy folytassa a nyomulást, esetleg kiderül, hogy végig megtévesztette a főhőst, aki erre egy csapásra kiszeret belőle (ami nyilván életszerűtlen).
De itt arról volt szó, hogy mind a két pasi célba ér, vagyis lesz valódi szex és valódi kapcsolat, mégpedig párhuzamosan.
Túltettem magam azon, hogy szereplők mind tökéletes kinézetűek, mert egy kisvárosban tényleg az a jellemző, hogy Hollywood-ot megszégyenítő szépségek lakják, és hogy az ábrázolt férfiak baromira hasonlítanak egymásra, mindegyiknek tökéletes a teste és mindegyik rosszfiús, ha pedig ez nem lenne elég, egyre újabb rosszfiúk kerülnek elő, akik még keményebbek, hogy aztán kiderüljön: aranyból van a szívük. Arra azért kíváncsi voltam, hogyan lesz ebből poliamoria.
A húsz éves lányka (Cecelia) rögtön az érkezése napján megismerkedik az első sráccal (Sean), aki egyben a főnöke is, majd miközben ők még össze se jöttek, már konfrontálódik a srác legjobb barátjával (Dominic), aki viszont rendkívül bunkón viselkedik vele, de nyilvánvaló, hogy erotikus értelemben odavan érte.
Cecelia teljesen romlottnak érzi magát, amiért a második sráchoz is vonzódik, hiába szeretett bele Seanba, de meglepetésére Sean nem, hogy haragudna emiatt, hanem még buzdítja is, hogy vegye el magának, amit szeretne, csakhogy a lány tisztában van azzal is, hogy a két srác nem először osztozik egy nőn és ez máris zavarja. Ő „tiszta” szerelemre vágyik, miközben szexmániás is, és izgatja a kaland ígérete. Attól is fél, hogy ha belemegy a kísérletbe, hogy mindkettejükkel élvezze a szexet, elrontja a kapcsolatát Sean-nal, végül azonban egy közös kiránduláson megtörténik az édeshármas és csodálatosan sikerül (naná)…
Ebben a tekintetben egyébként meg kell hagyni, a szexjelenetek érzékletesek, noha érzelmileg számomra túltoltak, idealizáltak és ez azért ront az összhatáson. A valóság általában nem ilyen tökéletes, de ez persze nem az a regény, amelyben a szerzőnek eszébe juthatna, hogy valaki nem olyan gyönyörű, hogy mindjárt elájul önmagától is.
A hármasozás után van némi szünet, mert a lány nem tudja, hogyan tovább, vajon tényleg csak ezt akarták tőle a fiúk és továbblépnek? Miközben ő mindkettejükbe beleszeretett? Mint kiderül, a srácok tényleg elfogadják, hogy mindkettejükkel járjon, tehát Dominic is Cecelia kedvese lesz (édeshármast nem szerveznek többet), felváltva töltik vele az időt és nem féltékenykednek… Ők nem, de a lány, ahányszor más nőket lát még csak a közelükben is, halálosan féltékeny lesz: vagyis nem mondhatni, hogy képes lenne átvenni a poli szellemiséget.
Ráadásul folyamatosan problémázik azon, hogy akkor ő most ribanc-e és mindenki megveti-e a kisvárosban (ahová csak egy évre jött), és hogy lehet-e egyáltalán ilyen kapcsolatot folytatni, vagy vele van a baj, ő beteg, a maga túlfűtött szexualitásával? Mivel az anyja is meglehetősen promiszkuis életet élt, amiért a lány mindig is félig-meddig megvetette, most még a lelkifurdalás is bántja, mert kezdi érteni az anyját. Fontos szempont, hogy az apja soha nem volt jelen az életében, emiatt az átlagnál jobban vágyik a férfiak elismerésére és szeretetére.
Persze a regény bevezetőjéből tudjuk, hogy ezek húsz éves kori szerelmek nem fognak sokáig tartani, már abban az értelemben nem, hogy az érintettek együtt maradnának, de hogy a szerző milyen fordulatot tartogat, amivel megoldja, hogy a többszerelműség egyben bonyolultabb legyen és mégis megszűnjön, azt azért nem sejtettem. Nem tudom, eleve is így akarta-e vagy írás közben jött rá, hogy nem tudja felvállalni, hogy ez a triád fennmaradjon, mindenesetre szétrombolja az egészet azzal, hogy az első kötet végén behoz egy harmadik tökéletesen gyönyörű pasit, Tobiast.
Ez a férfi Dominic bátyja és még szemetebbnek tűnik, mint az öccse: mivel hatalmában áll rábírni a két másik srácot, hogy dobják a lányt és el is küldi öket ismeretlen helyre, ráadásul minderre semmilyen magyarázatot nem ad. Cecilia egyszerre gyűlöli azért, amit vele tett és van oda érte teljesen, most még jobban, mint korábban a másik kettőért, akikkel nyilvánvalóan soha többé nem jöhet össze azután, hogy az egyikük bátyjával minden józan megfontolás ellenére összeszűri a levet.
Vagyis most Tobias lesz a lány szeretője teljes titokban: testvérével ellentétben ő egyáltalán nem hajlandó osztozni, sőt, hogy végre óvszert sem kénytelenek használni, mert a fiú kijelenti, hogy amíg együtt vannak, nem fekszik le más lánnyal. Ahhoz képest, hogy különben erőszakos, kíméletlen, szemétláda és még sorolhatnám, hogy lehet ennyire felelősségteljes? Ezt én önellentmondásnak érzem. (Mint ahogy az is nagyon furcsa, hogy ezek a dögös fiúk sem a lány érkezésekor nem jártak senkivel, sem közben nem jutott eszükbe kalandozni, noha mindegyik imádja a szexet és jól is csinálja – ez a valóságban nem szokott így lenni.)
Mindenesetre a toleráns, szexuálisan felszabadult, többszerelműségbe hajló kezdetek után kapunk egy marcangolós, birtoklási vággyal teli folytatást, ami persze tele van mindenféle tragédiákkal, vérrel, az együtt maradás lehetetlenségével. Mikor a két fiatalabb srác visszatér, épp rajtakapják a vezért, ahogy pont azzal a lánnyal élvezkedik, akitől őket eltiltotta, nagy a csalódás… De a srácok még mindig szerelmesek Ceceliába és valahol ő is beléjük, csak már nem térhetnek vissza a múltba, arról szó se lehet, hogy akkor négyesben folytassák.
Valószínűleg ez volt az egyetlen mód arra, hogy egy poli tematikát ilyen népszerűvé tegyen egy fiatal felnőtteknek író szerző, hiszen a végső üzenet mégis az, hogy van igazi, meg sokat kell szenvedni a szerelemért… Ami nekem az agyamra ment, az a tömérdek siránkozás, drámázás, tragikus félreértések és megvilágosodások sorozata, valahogy az az érzésem, hogy a hiszterizálás irányába mutat, miközben azt reméltem volna, hogy éppen ellenkezőleg: végre tömegek olvasnak majd arról, milyen jó lehet, ha több embert is szeretünk és ettől nem kell ribancnak éreznünk magunkat, nem kell szakítanunk az egyikkel, hogy a másikkal lehessünk. Amit az első kötetben meglebegtetett, azt a másodikban lerombolja, annak ellenére, hogy a két első srác iránti szerelme is megmarad valamilyen szinten.
Ráadásul a 2. kötet első és második része között eltelik hat év, és közben a csaj összejön több férfival is, az egyikhez majdnem férjhez megy, csak az utolsó pillanatban gondolja meg magát, mert rájön, hogy nem fair úgy házasságot kötni, hogy még mindig minden éjjel a volt pasijával, Tobiasszal szeretkezik álmában.
Jön még egy harmadik kötet, amely az ismertető szerint még inkább erre a mono vonalra fog ráerősíteni, de biztos, hogy sok szexjelenettel, mert az már kiderült, hogy a szerző ebben nem fogja vissza magát.